Tusk és tuskó

Visszamerészkednek azok a képviselők, akik az elmúlt fél évben távol tartották magukat az ülésektől, mert nem akartak beleszaladni egy-egy magyaros tockosba, körmösbe, pajeszhúzásba, bokán rúgásba. Akik kevésbé óvatosak voltak, azok is jobban vannak már, a kokik helye alig sajog, múlik a tarkón a legyintés okozta szédülés, bíztatóan gyógyulgatnak a sallerek is, már nem feketék, hanem zöldes-sárgás színben pompáznak. Nemsokára csak egy múló, kellemetlen emlék marad a féléves magyar elnökség. Éjszakánként talán még fel-felsír egy-egy EP-képviselő, de ahogy mondani szokták, minden csoda három napig tart.

Orbán Viktor megmutatta Európának, hogy keményfából faragták. Tuskóból. Ezért fogadta az Európai Parlament olyan nagy megkönnyebbüléssel utódját, a lengyel Tuskot. A Bruxinfo helyszíni tudósítása szerint tárt karokkal, nagy reményekkel, Messiásként üdvözölték az európai honatyák az unió új, soros elnökét. A teremben szinte már nyoma sem volt annak a megosztó, paprikás hangulatnak, ami a szittya magyarok fél évét jellemezte. A felszólalók nem győzték fényezni a lengyeleket. Martin Schulz, a szocialisták és demokraták vezetője például azt mondta, hogy miközben Európa egyes kormányok magatartása miatt szenved, aközben Lengyelország nem gondolja, hogy globális problémákat nemzeti szinten meg lehet oldani, nem hasonlítja össze Brüsszelt Moszkvával. Rebecca Harms, a zöldek vezetője szintén azért dicsérte Donald Tuskot, mert az elődjével, a magyar kormányfővel ellentétben nem tett egyenlőségjelet Brüsszel, Bécs és Moszkva, mint elnyomó hatalmak közé. Nem nagy dolgok ezek, de Orbán után Európa még ennyinek is örül. A hagyományos magyar–lengyel barátság nevében Orbán aligha tehetett volna többet a polákok sikerekért. Alig kezdték el az elnökséget, máris ők lettek a bezzeg­lengyelek.

Ebből is látható, ahogy kitette a lábát a macska az Európai Parlamentből, elkezdtek cincogni az egerek. Hirtelen nagyon nagy lett a mellényük az európai honatyáknak. Talán mégse volt hozzájuk eléggé szigorú Orbán Viktor, amikor kiosztotta a kokikat, sallereket, tarkón legyintéseket. Valószínűleg kellett volna alkalmaznia néhány diótörőt is. (Figyelem, felnőtt tartalom! Aki esetleg nem tudná, a miniszterelnök szókincsébe beemelt béközép szlengben a diótörő tökön rúgást jelent.) Európa sajnos túl gyorsan felejt, nem félik már eléggé a magyarok nyilalásait. De lesz még imádság a rettegő frankok, germánok, taliánok és longobárdok ajakán: A magyarok kokijaitól ments meg, uram, minket!

Bezúzni Európát, ez még a magyar miniszterelnöknek sem volt elhanyagolható teher. De hogy ettől megszabadult, most több figyelmet szentelhet a hazai ügyeknek. Végre szabadon engedhette eddig pórázon tartott csahos ügyészeit, akik eztán már vitték is a szocikat, mint a cukrot. Hajnalban ment az autó Szilvásy kémkedésért felelős miniszterért, akit egyébként kémkedéssel gyanúsítanak. Végre jól neki lehetett rontani a közmédiának is, hogy kirúgják a sajtómunkások első 550 fős hullámát. (A második legalább ekkora cunami őszre várható.) A tisztogatás okai könnyen magyarázhatók: míg a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapszabálya, hogy közöljük a másik fél véleményét is, addig erre a Fidesz uralma alá gyűrt közmédiában láthatólag semmi szükség. Viszont, ha mindig csak az egyik oldalt interpretáljuk, akkor a munka mindjárt a felére csökken, nem kell annyi újságíró és szerkesztő. Sokan aggódnak, hogy mi lesz az utcára tett médiamunkásokkal. Bizalmas információink szerint az ő sorsukat hasonlóképpen képzeli el a kormányzat, mint a nyugdíjból a közmunka világába visszaterelt rendvédelmi dolgozókét. A rendvédelmisek őrzik majd a közmunkatáborok lakóit, a volt médiamunkások lesznek azok, akik kidobolják a barakkokban legfrissebb lágerhíreket, parancsnoki rendelkezéseket.

Minden jel arra mutat tehát, hogy mi idehaza nem fogjuk megúszni néhány kedélyes sallerrel, kokival. Már látszik, hogy amikor Magyarország visszahátrált a szakadék széléről, egyenesen Matolcsy miniszter téveszméinek mocsarába tolatott bele. A gazdasági csoda minden jel szerint elmarad. Miközben a kormány utolsó reményeként a kommunista Kínával szűri össze a levet, idehaza kimutatja a munkavállalók felé a foga sárgáját. Növekvő munkaidő, csökkenő reálbér, minimális munkanélküli-ellátás, ellehetetlenített sztrájkjog. Ez tényleg annyira unortodox!

Matolcsy nevetve mesélte csütörtökön egy konferencián, hogy amikor elmondta elképzeléseit, terveit a magyar gazdaságról, unióbeli kollégái úgy néztek rá, mint aki most jött be a sztyeppéről. Rossz hírem van. Nem jött be.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!