Ha az ember belép az Országházba, hatalmába keríti a méltóságteljességnek és az alázatosságnak valami furcsa elegye. Én legalábbis így vagyok vele mind a mai napig. Az épület legapróbb részleteiben, eldugott zugaiban is ott rejlik a csoda. Ettől még ez is csak egy munkahely. Olyan, mint más országok parlamenti, vagy kormányzati hivatalai, csak sokkal szebb azoknál.
Ilyen kormányzati hivatalból elég sokat volt módom látni az elmúlt nyolc évben. Londonban például, a Downing street 10-ben egy szűknek nyugodtan nevezhető szobában dolgozik a brit miniszterelnök. Ha tárgyal, megbeszél, vagy fogad, átmegy az épület számos reprezentatív helyiségének egyikébe. A német kancellária ultramodern épületének szobáit, köztük a kancellárét, a tiszta funkcionalitás jegyében alakították ki; pont úgy néznek ki, pont akkorák, mint egy átlagos munkahely dolgozószobái. Az amerikai elnök dolgozószobáját, az Ovális Irodát már mindenki látta, filmben legalábbis. Mikor oda beléphettem, az első gondolatom az volt: ez csak ekkora? A filmek alapján inkább teremnek, mint szobának gondoltam. A jelenlegi formájában 78 éve használatban lévő elnöki dolgozószoba a 130 éve alatt sokat megélt íróasztallal, kanapékkal, kandallóval alig több 70 négyzetméteresnél. Körülbelül akkora, amekkora a magyar miniszterelnök dolgozószobája. Volt eddig.
Merthogy a mi miniszterelnökünk nem szorong tovább ezen a 70 négyzetméteren, átköltözött egy két és félszer akkora szobába. Lépése komolyabb visszhangra lelt, akkorára, hogy szóvivőjének is két napba telt, mire nekifogott a magyarázkodásnak. Egy kérdésre azonban még nem lelte a választ: mi a fenének kell valakinek egy 180 négyzetméteres dolgozószoba?
Az igazsághoz tartozik, hogy én máshol is láttam ekkora dolgozószobákban gubbasztó vezetőket. Tőlünk keletre sok van ilyen. Vagy a birodalmi gőg okán, vagy a történelmi gyötrelmek okozta elmaradottság sajátságos kompenzálásaként.
Nem lenne helyes élcelődni azon, hogy Orbán Viktor vajon mit kompenzál a gigantikus irodával. Én nem is sajnálom tőle a lakásnyi dolgozószobát, születtek már messze ható döntések sötét lukakban, döntöttek romba országokat díszes termekben kiötölt gondolatok. Ha ő itt érzi jól magát, lelke rajta.
Csakhogy a kormányfő 180 négyzetmétere, a frakcióvezető 450 lóereje, a szóvivő kétmilliója, meg a volt elszámoltatási kormánybiztos 80 milliós megbízásai, a rokonok kinevezései – hogy csak az elmúlt hetek történéseiből szemezgessünk –, így együtt, kezdi egy józanságát és kontrollját vesztett társaság képét elénk festeni. Azokról, akik oly hevességgel nagytőkésezték, oligarcházták, bankárkormányozták, meg luxusprofitozták végig az előző nyolc évet. Olyasfajta kép ez, ami egyszer már, 2002-ben komoly szerepet játszott a bukásukban.
A kormányfő új szobája, a Nándorfehérvári Terem, az Országház egyik legszebb helyisége. Falairól a magyar történelem nagyjai néznek le az új lakóra, a bejárat fölött a nándorfehérvári csata ábrázolása. Érdekes, hogy a magyar sajtó csak most figyelt fel az irodaváltás körülményeire, miközben a francia Paris Match a magyar miniszterelnökről egy hónappal ezelőtt közölt portréjában már azt írja: Orbán irodáját a falat borító húszméteres freskó teszi veszélyessé, vérrel borított magyar lovagokat ábrázol csata közben. „Meggondolatlanság ilyen képek előtt dolgoztatni egy kormányfőt. Rossz gondolatai támadnak tőlük, különösen, ha egyébként is hajlamos ilyesmire.” Hosszú harc elé nézünk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
