A héten kézbesítette a posta Orbán Viktor szociális konzultációs kérdőíveit. A levél tartalmi vonatkozásairól már ejtettünk szót ezeken a hasábokon. Most más szemszögből, esztétikai oldalról próbáljuk elemezni e kordokumentumot. A levélen ugyanis egy kép is helyet kapott, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a képzőművészet sajátos eszközeivel illusztrálja, támassza alá a kérdőív tartalmi mondanivalóját.

 

Már a középkor festői is igyekeztek csoportképeiket érdekesebbé, változatosabbá tenni azáltal, hogy szereplőiket valamiféle történetben helyezték el (lásd például Rembrandt: Éjjeli őrjárat, 1642). Ugyancsak fontosnak tartották a művészek a csoport tagjai közötti hierarchia, kapcsolat, megosztottság ábrázolását is (Frans Hals: A Szent György Lövészegylet tisztjeinek lakomája, 1616).

Jelen festményünkön a művész statikus környezetbe, vélhetően egy családi gazdaság udvarára vagy kapujába helyezte el alakjait. A festő így akarta elkerülni Rembrandt hibáját: az Éjjeli őrjáratot ugyanis már a kortársak is sokat kritizálták amiatt, hogy mozgalmassága szinte elsodorja a megfestett személyeket. Jelen esetünkben a kép mozgalmasságát a háttérben legelésző tehén igyekszik biztosítani a maga sajátos eszközeivel.

Értelmezésünk szerint a kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor a postás megérkezett Orbán Viktor levelével. (A témaválasztás erősen emlékeztet Bán Béla: Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági sztahanovistája Rákosi elvtárs levelét olvassa fel családtagjainak című, 1950-ben született festményére.) Már régóta a kapuban állhattak egyébként, hiszen mögöttük az egész udvart beborítja a sárgásbarna trágyalé. A három- generációs família fiatalabb tagjai egy csoportban a kép bal oldalán helyezkednek el, a családi fotográfiák hagyományos beállításában. Az aranymetszés szigorú szabályai szerint felosztott felület középpontjában munkásruhába vagy valamelyik rendvédelmi szerv levetett zubbonyába öltözött, lapátnyélre támaszkodó idősebb alak a Fidesz–KDNP aktuális politikai mondanivalóját közvetíti a szemlélő számára, miszerint mindenki munkájára szükség van, aki meg tudja fogni a lapát nyelét. Mélyebb elemzést kíván annak végiggondolása, hogy vajon milyen megfontolásból mintázta a művész a központi figurát Pokorni Zoltán fideszes politikusról. Pokorni zubbonyban és szívlapáttal – ez egyfajta többrétegű művészi látomás a hatalomhoz közelálló értelmiségi szerepvállalást illetően.

Ugyancsak mélyebb, többrétegűen értelmezhető mondanivalót sejtet Szili Katalin volt szocialista politikusról mintázott nőalak, aki egy nagy csokor gazzal a kezében, a kép jobb oldalán foglal helyet. Ő a megtagadás és elfogadás, a változás és elváltozás fájdalmas jelentőségét közvetíti a képzőművész sajátos szemüvegén keresztül.

A festészet nagyjai korábban általában tartózkodtak attól, hogy alakjaik arckifejezése felfokozott érzelmeket tükrözzön. Mona Lisa mosolya például (Leonardo da Vinci, 1503-06) csendes belső derűt áraszt. Az arc két felének eltérő kifejezőereje azt az illúziót kelti bennünk, hogy a mosoly átsuhan az arcon. Jelen esetünkben viszont a művész igyekezett elkerülni a suhanás „mulandóság üzenetét”, nála a mosolyba merevedett arcok a modern fogpasztareklámok időtlenségét, töretlen önbizalmát plántálják át a nézőbe, s felidézik napi politikai életünk görcsös vicsorgásait is.

Végezetül valamit a technikáról. A művész láthatóan takarékosan bánik a színekkel, ezzel is inkább a tartalmi mondanivalóra hegyezi ki a figyelmet. Ecsetkezelése forradalmian új. Nagy nevű elődeivel szemben ő végre rájött, hogy minden ecsetnek két vége van. A festészet klasszikusai kortól, irányzattól, stílustól függetlenül egytől egyig az ecset szőrös végével próbálkoztak eddig, de képünk alkotója szakított ezzel a begyepesedett gyakorlattal.

Őszintén reméljük, hogy a jövőben gyakrabban találkozhatunk a művész alkotásaival. Legközelebb talán Bán Béla példáját követve azt a pillanatot festi meg, amikor Pokorni Zoltán felolvassa Orbán Viktor levelét Szili Katalinnak és családjának.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!