Szinte egyáltalán nem hasonlít egy szokásos amerikai politikusra. Nem kapott vadonatúj fogsort, nem tanították kamerába mosolyogni, nincs mesterien fodrászolt frizurája, és egyáltalán nem úgy néz ki, mintha egy Broadway-musicalben alakítaná a népszerű politikust. Bernie Sanders 74 éves és 74 évesnek néz ki, időnként zavarodottan pislog a kamerába, néha mulatságosak a gesztusai, de amikor megszólal, akkor nem lehet nem rá figyelni. Ő az egyik legtöbbet idézett, legmeglepőbb és legnyugodtabb demokrata elnökjelölt. Hillary Clinton nyomában – és egyre többször előtte – a 2016-os elnökválasztás egyik legfigyelemreméltóbb szereplője.

Egy nagypapa, egy haza bölcse és egy forradalmár keveréke. Néhány hónapja csak a legzártabb politikai körök ismerték.

Nem nagyon óvatos, amikor beszédet mond. Azt mondják róla, hogy szocialista, ami gyakorlatilag azt jelenti itt, hogy maga az ördög. Ő azt mondja, hogy demokratikus szocialista, és hogy a kormánynak mindenkit képviselnie kellene, nem csak a kivételesen gazdagokat.

Azt mondja, hogy mindenkinek joga van a tanuláshoz, a kiterjedt egészségbiztosításhoz, a munkához és az egyenlő, méltóságteljes élethez fajra, származásra, nemre, szexuális vonzalomra való tekintet nélkül. Azt ritkán mondja, de minden porcikájával érzékelteti, hogy ez mindennél természetesebb kellene, hogy legyen, és egy pillanatig se higgye egyetlen amerikai sem, hogy szabadon, az álmainak él.

Ahogy egy legutóbbi televíziós vitában egymás mellett állnak Hillary Clintonnal, alig lehetne nagyobb a különbség: egy sokat látott, tökéletesre csiszolt és csőre töltött politikai nagyágyú, dekára kimért állításokkal és pontosan kikísérletezett hangsúlyokkal, vele szemben pedig egy szenvedélyes, megfontolt, de teljesen civil úr, szemüvegben, lefegyverző természetességgel és olyan mosollyal, amit csak kisvárosokban látunk ősz mesteremberek arcán. Ott áll, kicsit hunyorogva belenéz a kamerákba és Martin Luther Kinget idézi 1968-ból: Ebben az országban szocializmus a gazdagok számára létezik, míg a szegényekre a durva kiszolgáltatottság vár.

A demokrácia megújításáról beszél, és a pénz bálványának lebontásáról, a milliárdosok megadóztatásáról, a szegények megsegítéséről és a muszlim országok elengedhetetlen részvételéről az ISIS elleni harcban. Tiszteletre alapozott, bölcs és erőteljes diplomáciáról beszél – egy jobb országról. Igen, egy sokkal jobb Amerikáról. Másnap reggel a város forgalmas negyedében a kávét és croissant-t napi tíz órában kínáló utcai árus amerikai zászlót formázó színes égősorral díszíti fel a mozgó büféjét, oldalán hatalmas Bernie Sanders fényképpel. Amíg a kávémat megiszom, legalább ötvenen fényképezik le. A kávéfőző fiú pontosan úgy mosolyog, mint Bernie Sanders a tévében – csak ő ötven évvel fiatalabb. Lehet, hogy tud valamit.

ORSÓS LÁSZLÓ JAKAB
(NEW YORK)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!