„Nemzetstratégia lesz” – ez most már bizonyosság, miután a héten bejelentette az Orbán-kormány a Nemzetstratégiai Intézet létrehozását, és az intézmény élére Szász Jenő egykori székelyudvarhelyi polgármester kinevezését.
Nem azért olyan bizonyos dolog ez, mert az intézet alapítás a magyar politikában a rögvalóságot: az állami támogatást, székhelyet (bérlést, vásárlást), pecsétet, fejléces papírt, kinevezést, aláírási jogot, státuszt jelent. Hanem mert a nemzetstratégia mögött Szász Jenő áll.
Mielőtt rákérdeznénk arra, hogy mi lehet, és miféle lehet az a nemzetstratégia, nézzünk szembe egy még nyugtalanítóbb dilemmával. Ki az a Szász Jenő? – kérdezheti az erdélyi magyar politikában kevésbé jártas olvasó. Nyugtassuk meg gyorsan, ha nem tudja ki az a Szász Jenő, vagy nem tudja pontosan, mert nem érte el az ingerküszöbét a magyar-magyar hírekben hébehóba felbukkanó név, az nem azt jelenti, hogy lelkiismeretlenül tekint Erdélyre, és mindarra, ami ott történik. Szász Jenő az, akinek a karrierje azért ível felfelé, mert nehéz megmondani, hogy kicsoda. Ha a magyar mémgyárakban nem futott volna már be egy „Polgár Jenő” fedőnéven ismert úr, akkor azt is mondhatnánk: ő az erdélyi Polgár Jenő, az egyszemélyes „polgári oldal”. Állandó eposzi jelzője az „egykori székelyudvarhelyi polgármester” megjelölés, vagy az, hogy (még, amikor e sorokat írom) a Magyar Polgári Párt elnöke.
Székelyudvarhely egy takaros, ámde rendkívül kis város, a vidék vidéke, Kolozsvár és Brassó között, a főúttól kissé messze. A Magyar Polgári Párt pedig, nos az valóban egy párt Erdélyben (van pecsétje, fejléces papírja, státusza stb.), de mandátumot, politikai sikert fennállása óta, az elmúlt négy évben, nem nagyon szerzett. A vidékek vidékén a politikai perem pereme. Hogyan lehet, hogy az „egykori” polgármester és a fantompárt nagyon is valóságos elnöke, vidékről és peremről ilyen főszerephez juthat? Hogyan és miért lesznek a mellékszereplőkből főstratégák?
Szász Jenővel kapcsolatban a pőre igazság az, hogy Szász Jenő, akármennyire is egykori és elnök, mégsem létezik. Nincs. Nem olyan ember, aki mögött más emberek, s velük rejtett konfliktusok, különvélemények, magánmeggyőződések lennének. Mögötte csak lojalitás van. Ő politikai, közéleti szempontból nem létező figura, elévülhetetlen erénye azonban, hogy személye stratégiai esszencia, Orbán Viktor egyik legrégebbi erdélyi sakkfigurája, kreatúrája. Az első igazi erdélyi fideszes, aki „alulról” jött, fiatalon kezdte politikai pályafutását, az RMDSZ-en, a fennálló renden kívülről, és annak ellenére. Mondhatni hamarabb fordult szembe a Fidesszel alkudni nem tudókkal és akarókkal, mint Tőkés László (akit szintén a nagyobbik kormánypárt stratégiai partnereként szoktak emlegetni). A Fidesz segítségével és a Fidesz érdekében, természetesen.
Különös dolog, hogy a „nemzeti oldalon” még mindig csak jövőidejű a „nemzetstratégia”, hiszen eddig is annyi mindent lehetett hallani „nemzetpolitikáról”, „nemzeti elkötelezettségről”, és a nemzeti jelző legkülönösebb, legbizarrabb kombinációiról, hogy fel sem merült: mindezek mögött nincs egyetlen, A pontból B pontba haladó konkrét elképzelés, célmegjelölés. Nincs mögötte, hogy „mit kíván a magyar nemzet” – vagy a magyar nemzetnek legalább az a fele, amely a Fidesz képviseletének örvend, ha örvend még. Eddig nem volt ilyen elképzelés – ennek a beismeréséről is szól a Nemzetstratégiai Intézet létrehozása. Ami eddig volt, az csupán műkedvelő bolyongás a nemzeti oldalnak nevezett sűrű, sötét bozótban. Az elmúlt időkben hol Wass Albert bukkant fel, hol Tormay Cécile Horthy Miklós permanensen kísértő árnyékában. Nyolc évvel ezelőtt még Csaba királyfinak és a Vándor székelynek állítottak szobrot (a többes szám itt most konkrétan Orbán Viktort és Szász Jenőt jelöli), néhány hónapja pedig Nyirő József újratemetése tartotta lázban a – peremet a peremmel összekötő – Székelyudvarhely– Budapest tengelyt. Ma már senki sem beszél Nyirő József újratemetéséről, a valamikor botrányt kavart Csaba királyfi-szobor is megkopott. Régi kampányok régi emlékei. A háromszázmillió forintos költségvetéssel útjára indított „nemzeti könyvtárral” kapcsolatban is csak annyit mondott Kerényi Imre (miniszterelnöki megbízott!), hogy a „nemzeti oldal” keresi a kánont.
A kánont valószínűleg ez a velejéig lojális ember fogja immár keretbe, stratégiába foglalni, ez vált bizonyossá a héten. Mindegy, hogy Nyirő, Wass vagy Csaba királyfi. A lényeg Szász Jenő, aki nincs. Valahol Erdélyben nincs, a fűút melletti kisvárosban, a vidék peremén nincs. Mert a nemzeti oldalon, ez, a stratégiai, erdélyi nem létezés a fontos.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!