Pánikban van a magyar ellenzék a választójog kiterjesztése miatt, Magyarországról úgy hírlik, akár erdélyiek is eldönthetik a jövő évi választást.

 
Fotó: MTI/EPA

A Fidesz csendben visszakozik, leépíti, de legalábbis tanácstalanul kerülgeti egyik legfontosabb politikai fegyvertényét. Egy évvel a magyarországi választások előtt nem csak az vált bizonytalanná, hogy szavaznak-e az erdélyi magyarok, és ha igen, akkor kire, hanem az sem egyértelmű, hogy hogyan szavaznak, mennyire átlátható a rendszer. A legnagyobb és legváratlanabb kérdés pedig az, hogy ki képes és milyen üzenettel urnához hívni az új szavazókat.

Bár készült felmérés az erdélyi magyarok politikai kötődéseiről, mozgósíthatóságáról, csak néhány dolgot lehet bizton állítani. Ha lesznek erdélyi magyar szavazók, akkor azok többségében az évtizedek óta masszívan jelen lévő Fideszre szavaznak, nem (csak) azért, mert többségében jobboldaliak (feltételezés!), mert az Orbán-kormánytól (így!) magyar állampolgárságot kaptak, de azért is, mert más pártok (a Jobbikon kívül) nem keresik velük a kapcsolatot. Hogy hányan lesznek, akik így, alternatíva híján kitartóan, elkötelezetten ragaszkodnak a Fideszhez (és a Jobbikhoz), azzal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A legoptimistább becslés szerint százezer szavazat érkezhet, 1-2 mandátum sorsa dőlhet el. (Szoros választási eredmény esetén ez is nagyon sokat számít.) Erdélyben a nehézkedési erő működik.

Ennyi tudható. A magyar ellenzék az igazán lényeges kérdéseket nem ismeri fel, tájékozatlansága miatt nő a félelme, és rontja saját helyzetét.

A legfontosabb probléma egyáltalán nem új keletű, és jóval régebbi, mint az állampolgársági ügy, vagy a szavazati jog kiterjesztése. Miért nem látszik a Fideszen (és politikai villámhárítóján, a Jobbikon kívül) más párt Erdélyben? Senki sincs, aki az erdélyi magyar közösséggel szóba állna. Elmondaná, hogy például a szavazati jog kiterjesztése hányféle szempontból rendezetlen, megoldatlan, és miért lehet káros (ha valóban az – én azt hiszem, hogy az) az egész magyar nemzetközösségre nézve. Nincs olyan szereplő, aki részt kérne az erdélyi magyar politikai szervezetekkel folytatott alkukból, hogy a tetszik-nem tetszik megkerülhetetlen kampány és választás mégis a lehető legszélesebb érdekek mentén, jogszerűen történjen.

Ebből az ügyből a pánik és a passzivitás marad ellenzéki oldalon. És így tovább nő az erdélyi magyarokkal (a Fidesz embereivel) szembeni elutasítás, egyre mélyebb és igazságtalanabb a „nemzeti”- „nem nemzeti” oldalak közötti szakadék, megkülönböztetés. Így lesznek az erdélyi magyarok azok a semmirekellők, akik a „nyakunkra hozzák újra a Fideszt”, akik „úgy szavaznak, hogy nem is itt élnek és adóznak”, akiknek csak a magyar nyugdíj, tb kell. Így lesz a kisebbségi magyar közösség semmirekellő, ingyenélő politikai vazallus. Mondhatni, hogy a Fidesz vitte bele ebbe a zsákutcába a magyar ellenzéket (ne pártosítsuk ezt a nehezen azonosító, politikailag amorf tömeget), de ez így nem teljesen igaz. A Fidesz csak rátenyerelt a már meglévő előítéletekre, tájékozatlanságra és tehetetlenségre, a többi ment magától.

A magyar bal- és liberális oldal „határon túli” vert helyzete azonban egyáltalán nem elég a magyar jobboldal győzelméhez, és ezt, ha valaki, hát Orbán Viktor immár nagyon pontosan tudja. Az idei évre kiderült, hogy hiába terjesztette ki a jelenlegi kormány az állampolgárságot, a szavazati jogot, tartalommal nem tudta megtölteni ezeket az intézményeket. A miniszterelnök erdélyi beszéde nyomokban sem tartalmazott olyan elemeket, amelyek mozgósító erővel bírhatnak Erdélyben. Meg se kísérelte megszólítani biztosnak hitt szavazóit, mert tudja, hogy nincs mivel. Az állampolgárság már megvan, a meglévőért már nem megy az urnához a mezei szavazó. A politikai hála Erdélyben sem oly pezsgő erő. A román–magyar kettős állampolgárok nem adósodtak el devizában Magyarországon, nekik tehát nem kell a megmentés. Nem függenek a forint árfolyamtól. Orbán erdélyi magyar közönségének a gazdasági szabadságharc nagyon távoli esti mese, őket nappal most az izgatja, hogyan tartható a jelenlegi biztató romániai gazdasági növekedés, és mikor fogják már érezni a saját zsebükön azt, amire a Magyarországról elüldözött IMF Romániában azt mondja: nemsokára jó és jobb lesz. A Magyarországról kuszán, átláthatatlanul, pártalapon érkező támogatások szegény ember ajándékai. Nem ezen fordul meg az élet Erdélyben, ezért sem fog urnához szaladni senki.

Van mivel, van kivel, van kire, van hol (postán? konzulátuson? postagalambbal?), de nincs miért szavazni. Ez a nagy lebőgés, az állampolgársági ügy kifulladása. A bukást Orbán már tudja, érzi, de nem mondja. Az ellenzék nem érzi, nem tudja, retteg. És ez így jó. Mert így lehet fenntartani az eddig is fennállót. A gyűlölködést, a gyanakvást, a hasadtságot, a háborút (az egyetlen ismert és működőképes magyar politikai képletet), amelynek csak ürügye a kisebbségi kérdés, a kettős állampolgárság meg a szavazati jog. Elérkeztünk a nemzetpolitikai nullponthoz: a lehető legnagyobb magyar politikai közösségben vált a legszűkebbé a nemzetközösségi tartalom.

2013. augusztus, Marosvásárhely

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!