Páros percek

A személyes történeteket mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok, coachok hallgatják értő és érző figyelemmel. Ráadásul ingyen!

Kissé zavarban van, ahogy leül a piros pléddel letakart karosszékbe. Nem feszeng, csak nem találja azonnal a helyét. Jól szituált, jóképű, negyven körüli férfi, az arcán mosolyba oltott, alig kivehető feszüléssel. Lopva figyelem, messziről, nehogy megzavarjam a hirtelen kitárulkozást. Picit fura ez a helyzet: a Fellini szokásos szerda esti zsongásában ugyanúgy jönnek-mennek, söröznek és falatoznak az emberek, mint máskor. Sürögnek a csíkos csaposok, a Dunán, a stégen két fiú mozivásznat szerel – egy olasz vígjáték, a Toszkán szépség menne este, ha az eső nem lógatná bele a lábát a tervekbe. Szerelmes párok duruzsolnak, családok születésnapoznak, gyerekek játszanak kalózosat, munkamegbeszélések zajlanak, tervek szövődnek. Ez a férfi pedig ül mindennek a közepén, na jó, a szélén, a piros fotelben, és csak mondja, és mondja, láthatólag egyre jobban belemerülve a felzaklató sztoriba. Néha megakad, ilyenkor maga elé mered, összekulcsolja a térdén az ujjait és befelé néz. Máskor nagyokat nevet, és olyan oldottan diskurál alkalmi beszélgetőtársával, hogy az ember, ha nem tudná, hogy amolyan „segítő beszélgetést” kukkol épp, azt (is) hihetné, rapid randiba csöppent.

A technika csak szuperplusz

„A segítő beszélgetés nem terápia – mondja az alkalmi beszélgetőtárs, Geiszbühl-Szimon Petra mentálhigiénés szakember, NLP-coach és autogén tréner. – Vagyis itt nem az a cél, hogy megoldást kínáljunk a felmerülő problémákra, hanem hogy élménnyé emeljük magát a segítő beszélgetést. Ma Magyarországon sajnos még mindig cikinek számít segítséget kérni. Ha valaki pszichológushoz vagy akár önismeretbe jár, az valamiféle stigmaként van értelmezve. Ráadásul a nagy többségnek fogalma sincs róla, mi történhet egy-egy terápia alatt, de még arról se, mi a különbség pszichológus, pszichiáter, mentálhigiénés szakember vagy akár egy coach között. Azt szeretnénk, ha az emberek, akik 30 percre beleülnek a piros fotelbe, megtapasztalnák, milyen az, amikor minden kizárólag róluk szól. Amikor fontosnak érezhetik magukat, amikor figyelnek rájuk, elfogadják őket és velük vannak a témájukban.” A segítő ilyenkor lényegében a jelenlétével hat: nem ítélkezik, nem értékel, megoldást sem kínál, csak meghallgatja a hozzá érkezők válságtörténeteit, lélekfájdalmait, kételyeit vagy akár az élménybeszámolóit. Petra szerint a segítő alapvetően a személyiségével gyógyít, minden egyéb, beleértve a technikákat is, csak szuperplusz. Ezzel együtt mindenki azt kapja, amire leginkább szüksége van, így aki igényli, amolyan terápiás gyorstalpalón is részt vehet. Azaz a szakemberek szívesen állnak rendelkezésre olyan kérdésekben is, hogy mi fán teremnek a különféle terápiás módszerek, egyáltalán, mi az a KIP (katatím imaginatív pszichoterápia, ahol a tudattalan feltérképezése éberálomszerű képalkotással történik) vagy az NLP (neurolingvisztikus programozás), jó-e a pszichodráma a gyászfeldolgozásra vagy hogy kell-e tartani a pszichológusoktól.

Aki segítséget kér, bolondnak nézik

„Nem vagyok gyepes!” – mondta mindig az anyám, amikor óvatosan megpedzettük neki, talán fel kellene keresnie egy pszichés zavarokra specializált szakembert. Már ez a szó is annyira rémes, szándékosan túldramatizált és démonizáló. Amikor másfél évvel ezelőtt Pilisi Konrád Tóth Szilvia mentálhigiénés szakemberrel és Visi Márton integrál tanácsadóval kitalálta, hogy ki kellene hozni a pszichológia tágan értelmezett fogalmát a zárt ajtók mögül, éppen az vezérelte őket, hogy ezáltal oldódjon egy segítővel történő beszélgetés. Konrád amúgy eredendően nem szakmabéli, marketinggel foglalkozik, és mellesleg (vagy épp pont, hogy nem mellesleg) tíz éve „gyötri” magát intenzív önismereti kurzusokon. „Az évtizedes tapasztalások alatt azt vettem észre – meséli –, hogy amint kilépsz abból a közegből, ahol az önismeret és a terápia adott és teljesen természetes, valahogy furcsán néznek rád, amiért ilyesmivel foglalkozol. Bár sokkal nyitottabbak az emberek, mint régebben, mégis több évtizedes betokozódások vannak bennük az önismereti formákkal kapcsolatban. Szükségük volna rá, de nem mernek segítséget kérni, aki pedig kér, azt bolondnak, jobb esetben csodabogárnak nézik.” A Fotel Projekt éppen azt a célt szolgálja, hogy néhány napon át, 30 percre bárki merjen segítséget kérni. Tapasztalja meg, milyen az együtt érző, értő figyelem, és hogy a saját problémájára való rálátással, a segítővel történő beszélgetés során demisztifikálódjon végre a terápia fogalma. Fő célkitűzésként a lelki egészség megőrzésére és a megelőzésre hívja fel a figyelmet.

Oldódjon a félelem!

Hogy mennyire szükség van ežéle megmozdulásokra, jól mutatja, hogy a fotelakció előtt Molnár Adrienn szupervizor már próbálkozott hasonlóval Hogyvagyma? címmel ugyanitt, csak aztán a sors úgy hozta, hogy a Fotel Projekt, melyben a saját ügye mellett ma már Adri is önkéntes, valahogy beelőzött. Tavaly szeptemberben tartották az első piros foteles szeánszukat a Felliniben, melyet – az előzetes várakozásoknak és a prekoncepciónak, vagyis, hogy az emberek szomjazzák a figyelmet, megfelelően – hatalmas érdeklődés övezett. A tizennyolc éves diáklánytól a hetvenes éveit taposó bácsin át a lehető legkülönfélébb emberek ültek le az önkéntesekkel beszélgetni, nekik mesélni. A legtöbben párkapcsolati nehézségekkel, illetve életválságokkal, merre és hogyan továbbokkal érkeztek. Volt, aki 80 kilométert utazott kifejezetten ezért a 30 percért, de akadt olyan nyugdíjas néni is, aki csak a panaszát akarta százhuszadszor is rázúdítani valakire, aki meghallgatja. Konrád azt mondja, ez is teljesen rendben van. A lényeg, hogy aki beleül a piros fotelbe, arra kap lehetőséget, hogy ventiláljon, vagyis átmozgassa a problémája kapcsán felbukkanó érzelmeket. Oldódjon. Leginkább a félelem, ami Konrád szerint is nagyobb, mint az arra vonatkozó tudás, hogy egy terápiás vagy segítő beszélgetés miről is szól.

Szóval, hétfő estig bárki a piros fotelben próbálhatja ki, milyen érzés szíve legféltettebb titkairól, lelki nehézségeiről vagy akár tabukról mesélni különféle szakembereknek, kötetlenül, szabadon és térítés nélkül. Ezt követően Molnár Adrienn coach saját, azóta megvalósult Hogyvagyma? című segítőbeszélgetős-délutánjaival várja bejelentkezéses alapon az érdeklődőket a Felliniben, egészen októberig. Az efféle kezdeményezések másik nagy érdeme, hogy integrált szemléletet hirdetve elmossa a pszichologizáló szakmák közötti hierarchikus határvonalakat: az önkéntesek között természetesen akadnak pszichológusok, de vannak coachok, mentálhigiénés szakemberek, szakterapeuták is. Nyilván van olyan probléma, amelyben pszichológusi vagy pszichiáteri segítségre van szükség, de az önismereti úton ma már épp olyan hatékonysággal kísérhetnek egyéb, egyedi módszerekre szakosodott trénerek is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!