Róna Péternek megint 1956 van. Akkor, tizennégy évesen az édesanyja döntéséhez igazodva hagyta el az országot.

 

Élete javát az Egyesült Államokban, majd Angliában élte le. Komoly pénzszakmai sikerek után 1991-ben hazajött. Megint mennie kell. „Visszatértem Nagy-Britanniába, Oxfordba. El kellett fogadnom, hogy az a módszer, az a felfogás, az a hozzáállás, az a berendezkedés, amire szükség lenne egy sikeres gazdaság kialakításához, nem kell a magyaroknak. Úgy vélem, Magyarország leszakadása Európától végleges, ennek a történetnek a vége, 2018 áprilisában megpecsételődött” – nyilatkozta a Népszavának.

A rendszerváltást követő összes miniszterelnöknél volt annyi respektje Róna Péternek, hogy alaposan konzultáltak vele. Mindannyiszor eredménytelennek találta a kapcsolatot. Jött az LMP, amelynek operatív irányításában nem vett részt, de programja kialakításában nagymértékben. A választás után ádáz harcokba bonyolódó pártból is kilépett.

Hogy leszakadásunk Európától végleges lenne, mint mondja? Talán nem is létezik ilyesmi. De a belátható jövőre igaz lehet. Távozása például maga egy darab leszakadás. Nem a személyes veszteség miatt – bár ezt sem lehet túlértékelni –, hanem mindazzal, amit a távozása jelent.

Amihez nyúlt, európai színvonalú volt. Ellépnék a politikától, ahol éles vita tárgya az európaiság. De az, hogy mi a jó (európai) sajt, könnyebben meghatározható. Amit megvesznek, vagy amely rangos versenyt nyer. Róna néhány éve Kisasszondon sajtüzemet létesített. Nem ipari méretű összegből, bár a teheneket is ő vásárolta. Tavaly a világ legnagyobb, angliai sajtseregszemléjén ezüstérmet nyert a füstölt, az idén aranyat a kemény sajtja. Ez nem abszolút díj: a füstölt és ízesített kategóriában, illetve a nem a Brit-szigeteken készült keménysajt-kategóriában nyertek – tette hozzá egy interjúban.

Nem tudom, mi lesz az üzemmel. Szép emlékké válik vagy egy gyár csírájává? Reméljük, az utóbbi, bár Róna Péter már aligha fogja személyesen inspirálni a történéseket.

Közvetlenül a mostani választás előtt – a Jobbikkal való együttműködés lehetőségét élesen bíráló Tamás Gáspár Miklóssal vitázva – írta le Róna, hogy mi forog kockán: „Az egész magyar lét, a magyar civilizáció jövője a tét. Nem a civil szervezetekről, nem Kishantosról, nem a Norvég Alapról, nem a Népszabadságról, nem a CEU-ról, nem Brüsszel megállításáról, nem a menekültekről és nem Soros Györgyről ÖNMAGÁRÓL van szó, hanem hazánk kiszakításáról Európa civilizációjából, a Szent István-i álom feladásáról. A felsorolt és számos egyéb esemény egyetlen nagy célt szolgál: Magyarország Nyugathoz kötő szálait elvágni, hogy aztán az ország a keleti világ közösségébe, annak szellemi, kulturális és erkölcsi világába pottyanhasson.”

Ez Orbán Viktor célja Róna Péter szerint. 

Hozzáteszem, maga lehet a szenvedés egy üzletembernek olyan világban mozogni, amelyben például a potenciális szövetséges Jobbik mögött soha nem cáfolt feltételezések szerint az a Simicska Lajos állt, aki éppen a nagy ellenféltől, Orbántól kapta a lehetőséget, hogy megszerezze hatalmas vagyonát. Simicska, aki miután szakított a miniszterelnökkel, harcba szállt volna ellene. Azóta szinte minden elpusztult, amihez eközben hozzáért. A Magyar Nemzet, a Lánchíd Rádió, a Heti Válasz, és sok jel szerint agonizál – nem utolsósorban a Számvevőszék pörölycsapásai alatt – a Jobbik is. Eközben Simicska a maradék, nem csekély vagyonát eladta üzlettársának, Nyerges Zsoltnak – melyik bank hitelezett ehhez?, vagy zsebben volt ennyi pénz?. Vajon a folytatás az üzleti élet évszázadok alatt kikristályosodott szabályai szerint történik?

Nem erről mondta Róna, de itt is igaz: a demokratikus intézmények működtetéséhez az országnak nincs meg a szükséges civilizációs bázisa. Ezért az ellenzéki politikusoknak nincs miből táplálkozniuk.

Leszakadásunk Európától tehát a mérhető tételeknél nagyobb. 

Sőt abszolút is lehet, ami még mindig nem azonos a Róna által említett véglegessel.

Így értelmezem a hatalom szívéből, a Terror Háza Múzeum kutató igazgatói posztjáról érvelő Békés Márton tételét: A történelem újrakezdődött, méghozzá Közép- és Kelet-Európában – most a Nyugaton a sor, hogy csatlakozzon hozzánk.

Nem fog. Maga a kísérlet az abszolút leszakadás. 

Nemrég, a Privátszféra igényes portréműsorában Péterfi Judit azt mondta a távozásáról beszélő Rónának: Mindenki nem tudja elhagyni az országot… De, el tudja, a határok nyitva vannak – volt a meghökkentő válasz.

Valójában messze nem csak ezen múlik. De morálisan a kérdés, akár egy határkerítés, egyre kevésbé kerülhető meg.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!