Schmitt Pál és egy régi vicc

Sajnos ez is Magyarország
Horváthné Szakács Judit, Gönyű
Pár órára vendégünk volt Putyin úr, de szokás szerint nem derült ki, hogy mit hozott nekünk vagy mit vitt el tőlünk. Koszorúzása a Kerepesi temetőben többeknél kiverte a biztosítékot. Én úgy gondolom, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy elesett hőseiről emlékezzen. Budapesten is több emlékmű van, amely a II. világháborúban elhunyt orosz katonáira emlékezik. Nem értem, hogy miért az „ellenforradalomban elesettek” feliratú volt az, amire emlékezni akart. Feltételezem, ez ügyben is egyeztetett magyar szervezetekkel.
Ilyenkor miért nem vették figyelembe Orbán Viktor 1989-es „ruszkik, haza!” gondolatait, amiket a forradalom első számú vezetője, Nagy Imre újratemetésén mondott el. Ők még mindig gondolhatják, hogy ellenforradalomban estek el, pedig gyakorlatilag egy forradalmat vertek le. Talán fel kéne világosítani őket!
A másik meglepetés: Balog Zoltán minisztériuma egy belső körlevélben oldalakon keresztül sorolja a minisztériumi munkatársaknak, mely kifejezéseket kerüljék a jövőben. Nem használható a szegénység, a mélyszegénység, a gyermekszegénység, az esélyegyenlőség, az ápoló, a gondozó. Nem használható a terhes, a rokkant és a fogyatékos. Új szavak születtek. A szegény az nem szegény, csak rászorult, hogy mire, azt ki lehet találni: fedél kell a feje fölé, étel az asztalára, és némi pénz, hogy eltarthassa magát és családját.
A gyerekszegénység helyett nem találtam szóhasználatot. Úgy vélik, ha törlik a fogalmat, akkor megoldották? Végképp elképedtem azon, hogy a stadion szó sem kimondható. A felcsúti csodastadiont a jövőben „fedett sportlétesítményként” fogják emlegetni. A tüntetők nem mondhatják többé, hogy a stadionok ára kellene a gyerekszegénység ellen.

Pontatlan a statisztika
Popovics Lászlóné, Beregszász, Ukrajna
Örülök, amikor hallom a magyar rádióban vagy nézem a magyar híradókban, az internetoldalakon, hogy mennyire fontos a magyar kormánynak a kárpátaljai lakosság megsegítése. Igen, nagy szükség van erre, és minden segítséget csak megköszönni lehet. Azt azonban nem tudom megérteni, miért nincs a magyar vezetőknek pontos adata arról, hány magyar származású ember él errefelé – a kormány vezetői előtt sem ismert a pontos szám.
A múlt héten, február 13-án a kormany.hu oldalon a Mindenkinek a békés rendezés az érdeke című írásban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt hangsúlyozta, hogy „150 ezer magyar ember él Ukrajnában”. Ugyanezen a napon a napi.hu-n Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta: „A legrosszabb forgatókönyvek egyike szerint Ukrajna darabokra hullik, ami menekültek áradatát indítja el az országból nyugat felé. Nagyjából 200 ezer magyar él Kárpátalján”.
A két megszólaló szerint egy napon belül ötvenezer magyar ember a különbség.
Ha ma itt, Beregszászon a 24 500 lakosból 12 800 magyar él, az azt jelenti, hogy valahol a statisztikában pontosan két beregszásznyi város lakosságának a különbsége érzékelhető. 50 ezer ember hatalmas szám. Jó lenne, ha Magyarországon, pláne a kormánynál pontosabb lenne a statisztika. Gondolom, a beregszászi és az ungvári magyar konzulátus és részt vehetne a számok ellenőrzésében.

Büszkén, egyenes derékkal
Dr. Del Medico Imre, Budapest
A Vasárnapi Hírek február 13-i számában idézik Schmitt Pált, aki a néhány évvel ezelőtti plágiumügyével kapcsolatban kijelentette, hogy büszkén, egyenes derékkal és jóérzéssel mondott le mandátumáról.
Erről egy régi vicc jut eszembe.
A háziorvoshoz beállít régi betege. Arca beesett, barázdált, hangja rekedt, háta görnyedt, szemlátomást beteg. Elmondja, hogy már hosszú idő óta minden éjszaka bevizel. Végtelenül restelli, már-már öngyilkosságon gondolkozik. Járt már urológusnál, és más specialistát is felkeresett, de hiába. A háziorvos azt javasolja, hogy menjen pszichológushoz. Pár hónap után ismét megjelenik a háziorvosnál – ezúttal kisimult arcvonásokkal, döngő léptekkel, magabiztosan lép be a rendelőbe. Az orvos örömmel állapítja meg a nagy változást, nyilván megszűnt az éjszakai vizelési inger. Mire a beteg: Nem, de most már büszke vagyok rá!

Korlátlan lehetőségek országa
Schedel Andor, Budapest
Senki sem tartja említésre méltónak az autópályadíjak valóban kirívó és leginkább a „mezei” autós-motorosokat sújtó sokéves kizsigerelését. Miért azon háborodunk fel az új útadók bevezetése kapcsán, hogy a minibuszok, a furgonok díját megduplázták? Azt már mindenki elfelejtette, hogy a matricaárakat a „használattal arányosan” (hahaha!) állapították meg az utak építési és javítási költségeinek előteremtésére? Az úgynevezett súlyadót is „útkarbantartási célokra” szavazták meg, majd rövid idő elteltével lehetővé tették, hogy az önkormányzatok arra költsék, amire akarják. (Képviselőink „észre sem vették”, hogy jórészt nem a jármű súlya, hanem a megtett kilométerek döntik el az úthasználat mértékét.)
A jó néhány éves adat is az aránytalan harácsolást bizonyítja: A kamionok, a buszok, az autós-motorosok éves matricadíjának kb. négyszeresét fizették, viszont egész évben éjjel-nappal használják az autópályákat. Tízezerszeresen (nem négyszeresen!) nagyobb mértékben rongálják az utakat, mint az autósok.
Az őseredeti gyalázat az volt, amikor az üzemanyag árának jelentős százalékát kitevő útadót, amit útépítés-javítás céljából szavaztak meg képviselőink, elsikkasztották, átirányítva a költségvetési kosárba.
Mi történt a közelmúltban? Az adófizetők hatalmas összegeket juttattak a kormányzatnak a parlagfű kiirtása céljából, amelynek több mint a felét másra költötte az illetékes szerv. Feljelentés történt e bűncselekmény miatt, azonban az illetékes bírói döntés szerint a kiirtásra begyűjtött adóforintok más célra költése (elsikkasztása) megengedhető volt. Mit lehet erre mondani? Sikkasztók, ünnepeljetek, tetteitek immár nem minősülnek bűncselekménynek hazánkban, a korlátlan lehetőségek országában!

Pálinka-szabadságharc
Fábri Ferenc, Budapest
Csak egy pálinkagőzzel teli agy találhatta ki a pálinka-szabadságharcot, ami szerint a magyar nép évszázados küzdelmet folytatott a szabad alkohol-előállítás és -fogyasztás érdekében. Mindenki más előre látta, hogy az ötlet veszteséget okoz az államnak adóbevételben; veszteséget okoz a szeszipari vállalatoknak a legális forgalom csökkenése miatt; hatalmas kárt okoz a népegészségügy terén (az alkohol, mint tudjuk, öl, butít és nyomorba dönt), s nemcsak a növekvő fogyasztás, de az ellenőrizetlen minőség miatt is. Végül pedig elmarasztalás várható az Európai Unió részéről az adóköteles termékre adott, indokolatlan kedvezmény miatt.
Mindez be is következett. Az orbáni voluntarizmus, mint minden más téren, itt is teljes kudarcba fulladt. Nem remélhetjük, hogy tanulnak az esetből, tántorognak tovább a maguk bepálinkázott, cikkcakkos útján, továbbra is abban a mámoros hitben, hogy a vezér mindent jobban tud. Az eredményt ország-világ láthatja.

A kifli mint a jólét felső foka
Jakab Jenő, Budapest
Sokat hallani manapság a kifliről. Rogán Antal haragszik a kiflire, mert szerinte drága. Ki is adta az ukázt, hogy létre kell hozni egy árellenőrző testületet, és nagyon meg kell büntetni azokat, akik nem viszik lejjebb termékeik árát. A Nemzetgazdasági Minisztérium kijelentette, nem hajlandó a kifli árának alakulásával foglalkozni.
Ebbe a Rogán vezette Fidesz-frakció nem akar belenyugodni. A globális hírhez az is hozzátartozik, hogy a Fidesz-frakció szerdán kiadott egy nagyon „komoly” közleményt, melyben „a Fidesz kiáll a magyar családok érdekéért”. A Nemzetgazdasági Minisztérium erre azt üzente, hogy „bár a Fidesz frakcióvezetője a pékek és a kifli ára ellen indult hadba, az ilyen akció vesztesei az állami közlekedési cégek”. Nem akarom folytatni. Amikor ilyen komolytalan dolgokat olvasok, az a benyomásom, hogy ezek a vezetők egyszerűn lenézik az embereket a kiflistratégiai kérdésekkel.
Ahogy a háború után a szabolcsi falumban mondták: bár ez lenne nekünk a legnagyobb gondunk! Arról nem esik szó, hogy az olaj ára az egész világon lefelé indult, de nálunk a MOL kétszer egy héten emeli az árát. Milyen árcsökkentésről beszél Rogán? Vagy neki a kiflin kívül nem jut eszébe semmi?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!