A Fidesz az a párt, amely hidat épít a középosztály és a szegények közé – Orbán Viktor 2007 nyarán, a Bálványosi Szabadegyetemen akkor még a hazai „új jobboldal” képviselőjeként vélekedett így. Az elkövetkező években azonban nem hídépítéssel és „osztálybékével”, hanem bukdácsoló, „eltűnő” középosztállyal kell számolni.

A Széll Kálmán Terv ugyanis lejtőre állította az alsó-középosztályt is, miközben a felső-középosztály az 1998–2002 közötti időszakhoz hasonlóan ismét nyertese a narancsszínű gazdaság- és társadalompolitikának.

Míg 1998–2002 között a lakástámogatási rendszerrel és a gyermekek után járó adókedvezménnyel élni képes felső-középosztálybeliek és vállalkozók adták a Fidesz társadalmi bázisát, addig a párt 2004-et követően szociális fordulatot vett. Politikai értelemben és a szavak szintjén szélesre nyitotta a középosztály kapuit, elmosta e rétegen belüli jövedelmi különbségeket. A Fidesz retorikájában egy pedagógus éppúgy középosztálybelinek számított, ahogyan a „három szoba, három gyerek, négy kerék” polgára.

Holott kettő középosztálybeli között is jelentős jövedelmi különbségek vannak. Egy alsó-középosztálybeli polgár nettó havi jövedelme 80-110 ezer forint (pl. biztonsági őr, betanított munkás, óvónő, nővér), egy felső-középosztálybeli átlag havi keresete viszont 230-300 ezer forintra tehető. Ezen számok mentén vizsgálva a Fidesz politikáját, tévhit, hogy a középosztály kormányáról beszélhetnénk.

A kormányzati gyakorlatban „a” középosztály megszűnt létezni, azaz a kormány a gazdasági konszolidáció terheit nem egyformán fizetteti meg, hanem elosztja a középosztályon belül, illetve az „alattiak” között. A személyi jövedelemadó egykulcsossá tételével kieső 500 milliárd forintot a Széll Kálmán Terv tanúsága szerint nagyrészt az alacsony terhelhetőségű csoportokra kívánja kivetni. Míg az egykulcsos adó a felső-középosztály „gyorsítója”, addig például a korkedvezményes nyugdíjak megszüntetése, az adójóváírás fokozatos kivezetése, a rokkantnyugdíjak – indokolt – felülvizsgálata, a táppénz felezése, a magánnyugdíjpénztárak einstandja az alsó-középosztály „lassítója”. A személyi jövedelemadózás szabályainak tavalyi változtatása az „egykori” Költségvetési Tanács becslése alapján a következőképpen fest: míg egy átlagos alsó-középosztálybeli polgár esetében alig nő a nettó bér (éves szinten 2000 forinttal), addig a magas jövedelműeknél jelentős (354 ezer forint) a növekedés. A Fidesz tehát nem „a” középosztályhoz, a munka és az erőfeszítés társadalmának egészéhez fordul, hanem azon belül is növeli az egyenlőtlenségeket, míg a középosztály nem lesz szinte szinonim a felső-középosztállyal. Az osztályon belüli leszakadás megkezdődött.

Az 1998–2002 közötti kormányzati ciklushoz képest nincs új a nap alatt: ismét a felső-középosztály kezében van a kormányrúd.

(A szerző az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) igazgatója)

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!