Farkas Flóri azért tud valamit. Nincs olyan torpedója, amit ne süllyesztettek volna már el. Minden trükkje, oldalazása, szervilizmusa aprólékosan fel lett dolgozva, és kiderült, hogy meglehetősen kevés olyan részlete van életének, ahol a tisztesség, a teljesítmény dominált. Hogyan képes állni a sarat? Miképpen tudja sorstársait annyira a kezében tartani még most is, hogy azok támadásai rendre kifulladnak, eredménytelenek? Iskolái minden valószínűség szerint kevesek ehhez, szemfüles újságírók hónapok óta keresik különböző végzettségről tanúskodó bizonyítványait, a rafinéria egy ideig hasznos útitárs, de mostanában mintha az is elszegődne mellőle.
Ismerjük el, hogy ez az ember sok más, cigányság vezetésére jelentkező közül tudta megválasztatnia magát övéi körében, majd elnyerni először Horn Gyula, később Orbán Viktor kegyeit. A snájdig, örökké mosolygó fiatalember úgy férkőzött a naivitással aligha jellemezhető politikusok közelébe, hogy a kezdetektől fogva kisebb-nagyobb botrányok kísérték. Tehát kellett, hogy legyen valami olyan tulajdonsága, ami a szocialisták és a Fidesz kormányfője számára is kincs volt, mégpedig egyszerre keménysége és puhasága. Úgy volt végtelenül alkalmazkodó, már-már alázatos, hogy övéit akarnokként kerítette be, gyengéiket kihasználta, jutalmazta és büntette – viszont esze ágába sem jutott, hogy érdemben törődjön velük. Most látni, hogy sajátjainak mekkora kárt okozott, amikor forrás híján sorra szűnnek meg azok a szervezetek, amelyek próbáltak valamit tenni, de nem kegyeltjei, hanem mostohái voltak. Ő a legviharosabb helyzetben sem szenvedett hajótörést, miközben ellenfelei rendre eltűntek vagy ép bőrrel, de meggyengülve menekültek ki a zátonyok közül. Az, hogy a mindenkori hatalom kedvére használhatta őt egy olyan népcsoporttal szemben, amelynek megoldatlan problémái a rendszerváltozás óta is inkább reklámszövegekben, s nem a valóságban enyhültek – egyre magasabb tisztségekbe repítette. Tartóitól folytonfolyvást sok segítséget kapott, hogy hibáit, visszaéléseit korrigálják, ügyes-bajos dolgait elsimítsák, bukszáját teletömjék, hogy honorálja alattvalóit, megossza, leszerelje, s ha kell, megsemmisítse a hőzöngőket. Mégsem gondolom azt, hogy ezzel a kormányzati hátszéllel Farkas Flórián pályáját bárki be tudta volna járni. Az is féligazság, hogy kétes győzelmeit olyan közegben aratta, amely könnyen megvehető, közösségéből kevesen látnak át a szitán, legtöbbjüket egy kis udvarlással, egyéb cafrangokkal meg lehet vezetni. Már csak azért is érdemes óvatosan bánni az efféle megállapításokkal, mert a történelem számos példát szolgáltat hasonló esetekre, amikor is a becsapottak pallérozottak, ízlésük kifinomultnak mondható, még sincs se szitájuk, se kétségük – még ráébredésük pillanataiban is hamis önámításba, hiedelmek mankóiba kapaszkodnak. Nem csupán magyarázkodásuk hiteltelen, egy csapásra hihetetlenné válik mindaz, ami tapsukkal kísérve egy rendszerrel, egy nemzettel, egy világgal történt. Farkas prototípusa annak a másodosztályú politikusfajtának, amely – ha engedik – ellepi a közéletet, mert nem terem minden bokorban, nem igényel túlzott ápolást, megél szikes talajon is, önállósága korlátozott, de képes a cselekvésre, ugyanakkor kézben tartható. Minta, érték nélkül.
A különböző hatalmak, és Farkas Flóriánok mellett ott gubbasztanak azok a közösségek, amelyek újra és újra előállítják a korábban képtelennek tartott produkciókat – és aki úgy véli, hogy Flórit ügyessége és a rászedésre szocializált, szétzilált, kiszolgáltatott romái tették elsőként népszerűvé, másodsorban megbukhatatlanná, az téved. Mert a valamivel kifinomultabb eszköztárral bíró kollégáival karöltve egy szisztematikusan fölépített rendszer építőkövei, sebezhetetlenségük a tekintélyuralom tartópillérei, amelyek a társadalom körön kívül eső alanyainak azt üzenik – ne ugráljanak, mert hiába, s ha mégis akadékoskodnak, végül ők lesznek védtelenek. Farkas Flórián ereje abban van, ami a bűne: kreatúra. Nem a cseles – avagy egyenesen mocskos – manőverekkel megválasztott, de végül is a rábízott emberek érdekeinek ügyesen lavírozó képviselője, soha nem is volt az. Nem arra szerződtették. Ugyanakkor talpraesett, strapabíró, nehéz helyére hasonlót találni. Ma mégis úgy tűnik, hogy a közéletből való kivonása lassacskán megúszhatatlanná válik. Hasonló típusú társaival szemben komoly kockázat, hogy ő háló nélkül ugrik – holott nem ez a specialitása. Elkapják – bármit is jelentsen esetében a kettős értelem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!