Nem tudom, miért nem szólnak Timikének, hogy hagyja már abba. Cilikét valószínűleg figyelmeztették, hogy húzódjon hátrébb a nyilvánosságtól, váljon üveggé, bár tevékenységének átláthatósága még nem tökéletes. Úgy látszik azonban, hogy Timike kaszinóágon közszereplő, a kaszinók világa pedig tele van csillámmal, örökké pörgő, mozgó alkalmatossággal, lételeme a feltűnés, a hívogató pompa, amely az idő és a szerencse frigyének varázsában mindenki számára elérhetővé válhat. Timinek, hogy kedves politológusunk tételét használjam, ezt a pillanatot kell uralnia, s közvetítenie követői felé. Lehet, hogy borzasztóan terhes számára a huszonnégy órás szolgálat, szeretne egy nádassal övezett stégen madárkákat bámulni, piacon fejhúst enni, cekkert cipelni. De neki ezt dobta ki a gép, amely a szó eredeti értelmében is lételemévé vált.
Feladata, hogy az úgynevezett édes életet manifesztálja, ráadásul úgy, hogy ne lógjon ki a lóláb. Nem eshet ki a szerepéből, allűrjeit a természetesség látszatával úgy kell kombinálnia, mintha ő maga is hinne abban, hogy mindaz, ami körülveszi, hétköznapi. Pedig feltehetőleg nem ezüst kiskanál volt a bölcsője mellett, komoly erőfeszítésébe került háta mögött hagyni az itt is, ott is ráleselkedő átlagokat, felcseperedése küzdelmes epizódjait, nem beszélve első komolyabb afférjáról, amellyel címlapokra került. Ahová elérkezett, ott az álmok a valóság köntösébe öltöztek és Timi elsajátította azt a képességet, hogy ezt ne szirupos történetecskeként adja elő, hanem belakja, viselje, tervezze.
Ebben a szférában nincsenek elérhetetlen vágyak, s ezt ő nap mint nap önfeledten bizonyítja. Csak első látásra tűnik mindez léhaságnak, üres magamutogatásnak, mert van abban valami megejtő esendőség, ahogyan mind testileg, mind szellemileg kitárulkozik, ahogyan a miliő nem feszélyezi, eszébe sem jut, hogy létezik egy kevésbé fényűző világ, amelyet irritál minden megszólalása. Ő csak azt akarja mindenki tudtára adni, hogy a boldogság madarának befogásához is kell némi összeszedettség, kondíció, fantázia, nem beszélve az állandó sminkről és készenlétről. Mert az nem úgy van, hogy fogjuk magunkat és méregdrága ruhákba bújunk, ha ugyanis nem vigyázunk, kilométerekről látni, hogy a hacuka nincs jóban velünk. Lehet drágakövekkel kirakott bross, gyémánt, arany mindenütt, suta mozdulataink miatt fényét veszti az egész: az elit elitje mosolyogva legyint, s még gyanúba is keveredhetünk, hogy kapualjból vásárolt csecsebecsékkel hivalkodunk. Mert egy koktélpartin a pohárért jó ütemben nyúlni, hírességekkel cseverészni, ahhoz isten áldotta tehetség kell. Olyan tartás, önbizalom, ügyesség, amely eltörpül az egyetemi kollokviumok izgalma mellett, hiszen azokon nem kell osztrigát bontani, evőeszközöket szigorúan a tányér felé, s nem ellentétes irányba haladva üzembe állítani, ráadásul közben társasági életet élni, s nem a medencébe esni.
Sokan otthonról hozzák ezt a fajta laza eleganciát, vagy már velük született, legtöbben azonban feszélyezetté, zavarttá válnak ilyen körökben, alig várják, hogy hazaérjenek, hacsak nem otthon is ez várja őket.
Timi férjének volt ideje hozzánőni, hozzáképződni ehhez, hiszen a parókakészítéstől hosszú út vezetett a sikeres producerségig, nem beszélve a kaszinóiparról.
Timi viszont el tudja velünk hitetni, hogy mintha egész életében erre az alkalomra várt volna: magatartásában nincs semmiféle árulkodó, diszfunkcionális elem, ahogy mondani szokás – egyben van a szereppel, mert a minta ő maga. Elég Facebook-oldalára ellátogatni, hogy megtudjuk, milyen egy születésnapi meglepi vagy egy fánkavató Vajnáéknál, hogyan múlatja az időt – Timi szerény osztályba sorolása szerint – ők, a felső közép.
Ez a nő nem csak azért bátor, mert nem érdeklik a szóbeszédek, képes őszintén örülni csáberejének, megosztja szexis fotóit, közli a viselt divatkreációk származási helyét, önfeledten nyújtja magasba karjait égszínkék Lamborghinijében, említést tesz nagyratörő, mások szemében talán gyerekes vágyairól, üzletasszonyi tevékenységéről, mindenről, ami egyelőre távol tartja attól, hogy teleszülje a világot, amely már e nélkül is az övé. Közben az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy a timiség tökéletesen szembemegy azzal a kormánypárti ethosszal, amit ők a nőiség családot összetartó funkcióiról búgnak – nem csupán demográfiai értelemben. Vajon miért egy szocialista képviselőnő indulatosan megfogalmazott, de indokolt tiltakozása készteti brutális kirohanásra a Magyar Idők főszerkesztőjét? Merné-e megbotránkoztató szavakkal illetni a mi Szilárdunk Vajna Tímeát, aki, mint mondja, a Vajna úrral való megismerkedése előtt is imádta a Fideszt, és most sincs semmi baja a rendszerrel?
Szóval isten ments, hogy szóljanak Timinek. Nesztek, itt vagyok! – kiáltja pimaszul a rezsimnek a Lamborghini cabrióban, vagy pózol az óceán partján bigottságtól, alakoskodástól mentes bájával. Ő már rég nem Palácsik Tímea. Alig ismeri.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!