Ha tevével jársz, legyen magas az ajtód – idézi az afgán mondást a pénteki New York Timesnak írott cikkében két exdiplomata, akik az iráni atombomba gordiuszi csomójának átvágását javasolják Obamának. Vagyis olyan nyitást Teherán felé, aminővel a hetvenes évek elején Nixon elnök alapjaiban módosította a világpolitikát, amikor előbb titokban, majd nyíltan párbeszédet kezdett Mao Pekingjével.

 
Avar János

A cikknek nyomatékot ad, hogy a szerzők, egyikük Thomas Pickering, a Clinton-kormány külügyminiszter-helyettese volt, az afgán bölcsességgel a másik fél által teljesíthetetlen követelésekről próbálnák lebeszélni a Fehér Házat. Meg a szabadulásra a kölcsönös előítéletek és gyanakvás légkörétől, ami legalább olyan nehéz, mint volt egykor a negyedszázadon át karanténban tartott Kína esetében. Evégett Obamának Nixon módjára egybe kellene vetnie, mit akar a két fél egymástól, s hogyan lehetne közös nevezőre jutni.

Szinte ugyanekkor a másik mérvadó amerikai lap, a Washington Post publicistája komoran jó esélyt ad egy tavaszi izraeli rajtaütésnek az iráni atomlétesítményeken, hiába is igyekszik erről Obama lebeszélni Netanjahut, aki továbbra sem bízik Washington szankciópolitikájának sikerében, s meg kívánja előzni Teherán első nukleáris fegyverének elkészültét.

Így megy ez immár évek óta, híven ahhoz a stratégiai dilemmához, hogy mit kezdjen a világ a lankadatlan teheráni atomprogrammal, amelynek pillanatnyi állásáról szintén megoszlanak a vezérkari és titkosszolgálati vélemények.

Olyannyira, hogy éppen Izraelben volt kémfőnökök lobbiznak az odacsapás ötlete ellen, míg a kormányzat láthatólag nem bánja a Teheránt nyilván nyugtalanító nyilvános vitát. Idegháború, avagy pókerparti ez a javából, felidézve a klasszikus kelet-nyugati hidegháborút, a maga nyugat-berlini vagy kubai válságaival. Aminthogy sokak feltételezése szerint az iráni vezetés az atomzsarolással, a nem hatalombirtokos államfője vad fenyegetőzéseivel valójában jobb alkut szeretne elérni: tény, hogy egy évtizede Bush elnöknek titokban felkínálták az atomprogram beáldozását a papi rezsim elleni amerikai destabilizációs műveletek leállításáért. Most éppen azzal fenyegetőznek, mennyi kárt okoznának Amerikának és a világgazdaságnak az izraeli csapás megtorlásaként.

Pickeringék szerint rá kellene pattanni a tevére, s egy respektált közel-keleti közvetítővel az elnök forduljon egyenesen Khameini főajatollahhoz, ahogy Nixon Maóhoz. Amikor Bush elutasította a titkos teheráni ajánlatot, Amerika éppen győzni látszott Irakban, ma viszont ott is, Afganisztánban is rászorulna a kompromisszumra a síita Iránnal, amely mindkét helyen szintén tart a szunnita terrorizmustól, az al-Kaidától és a táliboktól. S az atombombáról (meg Izrael fenyegetéséről) lemondva, Teherán belülről gyengülő papi rezsimje magát is stabilizálhatná. S akkor még az araboknak és az amerikaiaknak egyaránt tűrhetetlenné vált damaszkuszi kliensét is ejthetné.

Címkék: Alberto Contador, atomfegyver, költségvetés, kommentár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!