A NATO-csúcs előtt az amerikai elnök Észtországba látogatott. Kicsi ország, liberális éltanuló, sok oroszajkú polgárral, a NER számára nem túl érdekes, már követség sincs, csak a „halszagú rokonság”. Obamának érdekes, a manifesztté vált ukrán háborúban itt erősített rá, hogy a NATO az 5. cikkely értelmében megvédi tagjait, az Egyesült Államok hadvezetése saját terület elleni támadásnak értékeli a tagállamok sérelmeit.
A három balti államban, valamint Lengyelországban és Romániában 4000 fős kontingenssel megerősítik az atlanti katonai jelenlétet. Két ország hiányzik e sorból, mely tagja is a szövetségnek, és határos is a posztszovjet térséggel. Szlovákia régi szlavjanofil ugyebár, nem is vették fel a NATO-ba az első körben, hazánk viszont korai elkötelezettje az atlanti szövetségnek, pozitíve tudom, hogy a Fidesz első, 1989-es külpolitikai programjának is kiemelt célja volt a NATO-csatlakozás (én írtam ugyanis). Ma más a helyzet, egy atomerőműnyi júdáspénzért, okosba’ megoldott, amúgy vállalhatatlan (és nem is jövedelmező) közép-ázsiai kurultájhaverságért, a két szélsőjobboldali párt titkos támogatásáért, jó kis despotakottáért sutba vágta a kormány a negyedszázados elkötelezettséget, mert azt mondja: megéri. A kormány ez ügyben olyasmikkel küzd (rosszul), melyek nagyobbak nála, Szájer európai képviselő szája pedig nem elég autentikus száj az eddigi magatartás magyarázására. Mintha bő száz év történetéből semmit sem tanult volna a patkóba beültetett rengeteg Katánghy Menyhért és Incitatus Géza, vezérelv van és vérvalóság és rögtalaj. Magyarán: a hülyeség. Amivel nehéz nagypályán futsallozni.
Midőn e sorokat rovom, repülőgépzúgás rezgeti a levegőeget, de nem a WizzAir – hangsúlyosan nem budapesti – járatai vannak leszállófélben a Cluj-Napoca Airportra, hanem az aranyosgyéresi légidandár gyakorlatozik, talán amerikai szövetségesekkel az oldalukon. Persze a román légierőről nem tudok, meg nem is gondolok nagyon semmit, magyarországi neveltetést kaptam, melynek része, hogy a román fegyveres erők harcértékéről fitymálóan illik gondolkodni, mégha végül két világháborúban vertek is el minket. Nagymamám egyik alapélménye volt, hogy mennyire sírt hétévesen 1919-ben, mikor az Aréna (ma Dózsa György) út és az István út sarkán lévő üzlet ajtajából nézte a Pesten parádézó román csapatokat.
Ma Románia Ká-Európából az egyik legelkötelezettebb NATO-szövetséges, heveny Amerika-barátság jellemzi tehát. Amerikáról sokféleképpen lehet elménckedni, ám ha Oroszország vonatkozásában elménckedünk róla, az jelentősen leegyszerűsíti a helyzetet. Az atlanti gondolat két világháborút döntött el Európában, a második után a kontinens nyugati fele ettől egyáltalán nem függetlenül élt szabadságban, prosperitásban. Ez volt a védelme a hidegháborúban, és ezért nyerte meg azt 1989-ben. Végső soron ezért élhettük mi is életünk egy részét – 1989 és 2006 vagy 2010 között – szabadon. Most viszont orosz pénzért orosz függés lebeg, az uniós pénzekről lehetőleg nem lemondva, és ezt az egész az egészet primitív nacionalista haszonszerzési ügybe csomagolja a NER. Sztálin (Putyin) a székelyeknél? Megint? Magyar vezetők itt és ott ma az antiukrán autonómiatörekvések Erdélyre vetítésével kísérletezgetnek? Rossz menet ez, a diktatórikus nagyhatalmak megbízhatatlan, nehezen befolyásolható partnerek. Csak a mából láttunk már ellenpéldát a hozzájuk dörzsölődzés kétes voltára. Nem igaz, hogy ebben a melegedő háborúban nincs különbség az oldalak között! Nem igaz, hogy ez is a piaci kofatempó terepe: igenis, vannak elvek a külpolitikában!
A gleichschaltolt MTI szerint nem hír Obama tallinni beszéde. A NER szerint a „nemzeti érdek” felülírja a globális konfliktust, ahol lehet zavarosban halászni, dinók között kispuskával szalonkát lőni. Pedig az egyre melegedő, nagy háború ígéretével kecsegtető konfliktusban komolyabb kérdések dőlnek, minthogy Simicska vagy Garancsi lesz-e „a” „nemzeti” „nagytőkés”. Hol kezdődik a hazaárulás? És hol végződik? Készüljünk-e „Orbán Viktor és társai a Népbíróság előtt” c. dokumentum- vagy propagandafilmre, fehérkönyvre, bírósági blogra néhány év múlva? Vissza lehet-e térni még a józan ész terepére?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!