Nagyot fordított világunkon a gazdasági válság. Megtörtént, ami korábban elképzelhetetlen volt. A tengerentúlon a leggazdagabbak lobbiznak azért, hogy többet és igazságosabban adózhassanak. Sőt, mozgalommá szélesedett a „windowsmilliárdos” Bill Gates és tőzsdeguru Warren Buffett kezdeményezése: aki csak teheti, vagyonának legalább a felét fordítsa jótékony célra.

Maga Buffett vagyona 80 százalékát adta alapítványoknak. Itthon még ritka madár a mecenatúrára hajlandó üzletember. Igazi különc ebben az értelemben Küllői Péter, az üzletileg sikeres londoni életét 40 éves korában feladó exbankár.

Ő annak ellenére időben ki tudott szállni a mókuskerékből, hogy a leggazdagabb magyarok listáin igen előkelő helyeken szerepel. Immár egy évtizede meghatározó alakja a hazai mecenatúrának.

Ahogy meséli, unalmasnak és őszintétlennek érezte a milliomosok életét. Bár az üzletben az ember fontosságtudata kielégül, hiszen hol egy török olajcég vezetőjével, hol meg Párizs legjobb éttermében egy multinacionális vállalatcsoport vezetőivel tárgyal. De hamar ki lehet égni a 24 órás pörgésben. Mindamellett nem tartja magát kiégett embernek, sőt, megpróbált a helyzetből előnyt kovácsolni. Azt is fontosnak tartja, hogy a rendszerváltás nyomán megnyílt lehetőségek révén más nemzedékek tagjainál jóval hamarabb elérte céljait. A korai kezdésnek köszönhetően nem ötvenes éveiben lett „fontos ember”, hanem már harminc fölött számot vethetett azzal, hogy a gazdagság és a vele járó hatalom valóban megéri-e az erre szánt, illetve a családtól elvett időt. Szerencséjére össze tudott gyűjteni annyi pénzt, hogy kiszálljon, s valami értelmesebb, a családi élettel is összeegyeztethető, „főállású” elfoglaltságot találjon magának.

A lázas kapitalizálódás idején a Közgázról épp csak kiszabadult, s a gyors gazdagodás mámorában élő ifjú menedzsernemzedék jó néhány tagjára józanítóan hatott, hogy az alig pár évvel idősebb bankár példakép hirtelen odadob mindent, ami kézzel fogható, csupa olyasmiért, aminek inkább eszmei jelentősége lehet. Bár nem teljesen előzmény nélküli az ezredfordulós döntése, hiszen pár évvel korábban, még 1996-ban, létrehozta néhány üzletember barátjával (Jaksity György, Bajnai Gordon, Winkler Gyula) a hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére a Mosoly Alapítványt.

Az egykori üzletember a nonprofit szférában sem tagadhatta meg önmagát. Mindig feltűnést kelt, ha Küllői Péter arról beszél, hogy az alapítványi életet „piacfelméréssel” kezdték. Nem csak a pénzügyekre kell gondolni, hanem a segítségnyújtás mikéntjére is. Hogy valóban jól csinálják, amibe belefogtak. Mert hiába jut hozzá valaki egy igazán jó dologhoz, hogyha azt érzi, ez neki soha többé nem járhat. Nehéz ezt megfogalmazni, de valakinek egy Disneyland-látogatás adhat erőt, másnak egy fényképezőgép kínálhat életcélt. Míg a Bátor Tábor nyolcnapos turnusainak elszigetelt kis csodavilága, nemcsak a krónikus beteg gyerekeknek adja meg az önfeledt játék és próbatétel örömét, de az önkéntes segítőknek is lehetővé teszi, hogy néhány napra kiszakadjanak a pénzben mért világ ijesztő kötöttségeiből.

Vallja, hogy egy alapítványnak, egy nonprofit szervezetnek, vagy akár egy kulturális intézménynek is pontosan ugyanolyan elvek alapján kell működnie, mint a tőzsdén jegyzett részvénytársaságoknak. Magyarán, átláthatóan, hitelesen és professzionálisan. Auditált könyvvitellel és több évre előremutató üzleti tervvel. Ennyiben tehát alkalmazkodni kell az üzleti világhoz, hiszen onnan várják a pénzügyi partnereket. Igaz, az üzleti élet, bizonyos szempontból vegytiszta, amennyiben a sikerességet kizárólag pénzben méri. Ezt a szemléletet nyilván nem szabad átvenni, de azt érdemes megtanulni, hogy egy szervezetnek fejlődnie kell. A Bátor Tábor Alapítvány is így épült fel, s tudott százmilliókat összeszedni egy nemes cél érdekében, miként a Zeneakadémia életébe is ezt a professzionális szemléletet próbálta becsempészni, hogy legyen pénzügyi háttere az értékes kezdeményezéseknek.

Két fontos trend kirajzolódását látja Küllői Péter a mostani világgazdasági válságban. Az egyik, hogy az üzleti élet képviselői egyre élesebben ismerik fel, hogy a globális problémák megoldása nem várható a politikai szférától. Annak szerveződése ugyanis lokális, s az államok most különösen érzékenyek a költségvetési egyensúlyra. Ezzel szemben az üzleti világ globálisan gondolkodik, s immár rá is érzett a saját felelősségére. A másik trendszerű jelenség, hogy az emberek kezdik felismerni az állam szerepének korlátozottságát. Ami annak tudatosodásával jár, hogy nekünk magunknak kell tenni a számunkra fontos dolgokért, így a kultúráért, a környezetért, s persze a szegénység ellen is.

Ezek világtrendek, amikből Magyarországon egyelőre nem sokat érezni. A hazai vizek felszínét még alig fodrozzák a változások. Azt lehet mondani, hogy nálunk még mindig az a jellemző, hogy a többség az államtól várja a megoldást, s kisebbségben van az invesztálásra hajlamos vállalkozó réteg. Küllői Péter mégis optimista, s úgy fogalmaz, ne azt lássuk, hogy a többség még mozdulatlan, inkább azt vegyük észre, hogy már a mi országunkban is megmozdult valami. Szerinte ez egy nagyon jó ország, mert mediterrán, s mert az emberi kapcsolatok, a barátságok sokat számítanak. Úgy véli, két nagy baja van csupán Magyarországnak: a pesszimizmus és az irigység.

Egyéni védekezési stratégiaként a hazai viszonyokkal szemben saját életrendjét alkalmazza. Bár sokat utazik, hiszen a hazai szervezetek mellett a Paul Newman nevéhez kötődő, gyerekek táboroztatásával foglalkozó nemzetközi szövetségnek is igazgatósági tagja, mindennapi életében kiemelt szerepet játszik a család, s a velük töltött idő. És a hírek, események szűrése is nagyon fontos. Csak a Financial Timest olvassa, nap mint nap. Mert úgy gondolja, hogy ami lényeges, az benne van, ami meg nem lényeges, az nem is érdekes.

 

A Bátor Tábor komplex terápiás rekreációs programokat kínál daganatos, cukorbeteg, krónikus ízületi gyulladással (JIA), valamint haemophiliával kezelt gyermekek és családjaik részére. Nyáron gyerektáborok, ősszel és tavasszal hétvégi Családi és Testvér Táborok formájában szerveznek számukra ingyenes programokat. Évente 600 táborozónak nyílik lehetősége olyan programok kipróbálására, amelyeken betegségükből kifolyólag máshol nemigen vehetnek részt. Legyen szó evezésről, lovaglásról, íjászatról, kézművességről, táncról, zenélésről, sportról, színjátszásról vagy magas-kötélpályás foglalkozásról, minden program lényege, hogy a táborozók számára sikerélményt nyújtson. Mindez jótékony hatással van önbizalmukra és ezáltal gyógyulásukra. Az elmúlt 10 évben 3000 táborozó járt már náluk a kórházak együttműködésének köszönhetően.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!