A magyar kormány elképesztő ámokfutással viszi szakadék felé az országot. Pénzügyi válság és kormányválság felé halad az ország. A jogbiztonság megsértése, a szavak és a tettek ellentéte, a kiszámíthatatlanság hétköznapi gyakorlattá vált. Az elmúlt hetekben a magyar kormány számos jóindulatú figyelmeztetést kapott a világ szinte valamennyi fontos vezetőjétől, hogy az autokratikus hatalomgyakorlás nem fogadható el az Európai Unió tagjaként.

 
A magyar kormány elképesztő ámokfutással viszi szakadék felé az országot. Pénzügyi válság és kormányválság felé halad az ország.

A demokratikus jogállam leépítése ennek ellenére folytatódott. A nemzetközi szervezetek és a piac válasza egyértelmű: ilyen körülmények között nem finanszírozzák tovább Magyarországot.

2011. november közepe óta a magyar kormánynak súlyos finanszírozási kockázatokkal kellett szembe néznie. Az állampapírokat nem, vagy csak meredeken emelkedő hozamok mellett lehetett eladni. Az utóbbi napokban az országkockázati felár elérte a 700 bázispontot, az euró árfolyama a 324 forintot. A kormány először kénytelen volt a 15 hónapon át folyamatosan szidott IMF pénzügyi segítségéért folyamodni, de ezt is olyan magatartással tette, amely a gazdaságpolitika folytonosságát sugallta, így a Moody’s majd az S&P bóvli kategóriába sorolta a magyar állampapírokat, az IMF–EU tárgyalást előkészítő megbeszélések megszakadtak. Az emelkedő piaci kamatokat követve a Monetáris Tanács két lépésben összesen 100 bázispontos emelést hajtott végre, további hasonló lépéseket kilátásba helyezve. Az alapkamat 7%-ra nőtt. Ez a pálya nem járható, gyorsan finanszírozási válsághoz vezet.

Valódi gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, ennek keretében az IMF–EU megállapodásnak nincs alternatívája. Annak esetleges elmaradása (elhúzódása) ugyanis a rendkívül negatív nemzetközi piaci reakciók miatt közvetlen fizetésképtelenségi veszéllyel járna. Emellett már az IMF-fel folytatott tárgyalások sikeres elkezdéséhez is elkerülhetetlen a változtatás, a hitelesség, a bizalom javítása, s a piacgazdasági elvekhez való visszatérés. Ha pedig ennyi változtatásra ez a kormány nem képes, akkor a Fidesz józanabb többségének új kormányt kell állítania. Ez az ország érdeke!

A magyar GDP 2011-ben az EU átlagától (1,6%) várhatóan kissé elmaradva (1,5%) bővül. Azonban még ez is csak a jó időjárás okozta kiugró mezőgazdasági termésnek köszönhető. A lakosság fogyasztása stagnál, a beruházok csökkenése az év egészében 5% lesz. Az adóterhek állítólag csökkennek, a valóságban nőnek. Minden gazdasági szereplő érdekei súlyosan sérültek, minden társadalmi réteg megbántottnak érzi magát. A nyugdíjrendszert látszólag megmentették, valójában elvették 3 millió ember megtakarítását. A hazai és a külföldi, a kis és a nagy tőke hátrányokat érez, s ezért nincs beruházás. A kis cégeknél a bérterhek emelkednek, a nagy cégeknél az adók. A szegényebb családok jövedelmet vesztettek, a gazdagabbak vagyont, ezért nem emelkedik a fogyasztás, s mindezért nem nő a gazdaság. A független intézmények hatáskörének csorbítása jól érzékelhető károkkal járt: a magcsonkított Költségvetési Tanács ősszel elfogadta (1 ellenszavazattal!) a 2012-es költségvetési törvényjavaslatot, amit már decemberben fő előirányzataiban is módosítani kellett.

A kormány gazdaságpolitikáját a hatalmi, ideológiai és PR-szempontok uralják, a szakmai és társadalmi egyeztetés szinte teljesen hiányzik. E konfrontatív megközelítés a gazdasági problémákat szinte kizárólag külső okokra, mindenekelőtt az euró válságára, Magyarország nemzetközi függésére vezeti vissza. Csak lassan érlelődik meg a felismerés, hogy az IMF-megállapodás valójában a bankokkal, az MNB-vel, a hazai és nemzetközi tőkével való kiegyezést, a jogállami hatalommegosztáshoz és a piacgazdasági modellhez való visszatérést is kell, hogy jelentse. Ha a kormányzat csak technikai jellegű megállapodásra törekszik, a bizalom javulása csak átmeneti lesz.

A gazdaságpolitika eddigi céljai közül szinte egy sem teljesül:

Az eredetileg abszolút prioritásként megjelölt gazdasági növekedés már fél év elteltével háttérbe szorult, a gazdasági fejlődés nem gyorsul, sőt 2012-ben kb. 1,5%-os recesszió lesz. A régióhoz képest további leszakadás történik. A költségvetés 2011-ben legalább a GDP 3%-ának megfelelő mértékű lazítást (jövedelemnövelést) hajt végre, s ennek ellenére is csak 1,5%-kal nő a GDP.

A foglalkoztatás érdemben nem nőtt, a munkanélküliség nem csökkent. Az elképzelések 2012-ben is kimerülni látszanak a töredék-munkaidőben végzett, inkább csak papíron javulást jelentő közmunkaprogramok tervezeteiben.

Az új fő prioritásként 2011 tavaszán kijelölt államadósság csak egyszeri államosítás (magánnyugdíjpénztár) nyomán csökkent, ráadásul ezt a forint gyengüléséből eredő adósságnövekedés már meghaladta. Nem jöttek létre a tartós adósságcsökkenés feltételei.

A Széll Kálmán-tervben előirányzott reformok részben papíron maradtak, részben viszont a tabuk – például a tandíj és vizitdíj – érinthetetlensége miatt a szolgáltatások minőségét rontó, társadalmilag igazságtalan, esetenként költségtérítést is igénylő rendszerek kialakítása kezdődött meg. Az államosítás jelszava mögött megbújó valóságos célok és előnyök teljesen homályosak.

A működő tőke egyre inkább nem befelé jön az országba, hanem kifelé menekül a széles körben bevezetett különadók és az átláthatóság hiánya miatt. A kisemberek is menekítik a vagyonukat.

A nagyarányú adócsökkentés és egyszerűsítés jelszava 2010 és 2012 között a valóságban nagyarányú adóátrendezéssé torzult, sőt már az adóemelések mértéke a nagyobb. Az állam túlterjeszkedik, tényleges lehetőségeinél többet ígér (amit viszont gyakran nem tart be!).

Az ország nemzetközi versenyképessége és megítélése nem hogy nem javul, hanem határozottan romlik, súlyos bizalomvesztés érzékelhető.

Az elmúlt hónapokban a világgazdaságban az államadósságok fenntartható finanszírozásával kapcsolatos bizonytalanság rendkívül megnövekedett. Emellett globálisan és az EU-ban is romlott az üzleti bizalom, ami kedvezőtlenül érinti a beruházásokat és a fogyasztást. Az EU GDP-je (saját előrejelzése szerint) 2011-ben 2,1%-kal, 2012-ben 0,6%-kal emelkedik, s nem zárható ki egy enyhe recesszió sem. Az EU a monetáris unióból elindult egy valódi fiskális és politikai unió irányába, s a csökkenő nemzeti szuverenitásért cserébe stabilitást és fejlődési perspektívát ajánl. A szuverén adósságválság kezelésére hozott, illetve tervezett lépések remélhetőleg hatékonyak lesznek, s a pénzügyi válsággal kapcsolatos bizonytalanság 2012 közepéig talán enyhül.

A GKI–Erste konjunktúraindex a 2011. februári csúcs után, a Széll Kálmán-terv bejelentése óta egész évben szinte folyamatosan és jelentősen romlott. Az üzleti várakozások október óta stagnálnak, de értékük a 2009 végi, 2010 eleji, meglehetősen alacsony szintnek felel meg. A fogyasztói bizalmi index egy éve szinte folyamatosan esik, a lakosság a pénzügyi helyzetét és megtakarítási lehetőségét is romlónak érzi, s erősödött a munkanélküliségtől való félelem és az inflációs várakozás is.

A 2012. évi költségvetés erős restrikciót céloz meg. Az egyenlegjavulásnak azonban csak kevesebb, mint egyharmada származik strukturális, reformjellegű intézkedésekből. A restrikció fő eszköze az adóemelés, de a kiadások általános visszafogásának is fontos szerepe van. A bevételi és a kiadási oldalon egyaránt legalább 200-250 milliárd forintos feszültség valószínű, aminek felét fedezhetik a tartalékok. Így további intézkedések nélkül a hiány mintegy 250 milliárd forinttal haladná meg a tervezett szintet, s 3,5%-ot közelítő deficit alakulna ki. A költségvetési törvény 2012-re 2,5%-os ESA-hiányt céloz meg, s várhatóan ez képezheti az IMF-megállapodás alapját is. Évközi intézkedésekkel végül 2,9% körüli hiány várható. Ez azonban a GDP csökkenése miatt nem lesz elegendő az államadósság mérsékléséhez. A 2012. évi államadósság valószínűleg a GDP 84%-a körül, vagyis a 2010-11. évi felett fog alakulni.

A kormány 2012-ben folytatja a félresikerült szja-reformot, s teljesen megszűnik az adójóváírás intézménye. A fenti hatások összességében – változatlan bruttó esetén – a nettó bér közel 11%-os csökkenését okozzák. A versenyszféra számára 5%-os „béremelési ajánlást” fogalmazott meg a kormány, ami a vállalatok terheinek még a kilátásba helyezett adókedvezmény esetén is jelentős, gyakran elviselhetetlen emelkedését jelenti. Szigorodnak a béren kívüli juttatásokkal kapcsolatos szabályok is. Ez sok céget arra ösztönözhet, hogy a béremelést e juttatások csökkentésével ellensúlyozza. A költségvetési szférában fent kívánják tartani a kompenzációs rendszert, hogy 2012-ben se csökkenjen senkinek a havi nettó jövedelme. A számos bizonytalansági tényezőre tekintettel a bruttó keresetek évi 3-3,5% körüli növekedése valószínű, vagyis a cégek jelentős része nem tudja teljesíteni a kormányzati irányelvet, illetve különböző trükkökkel – például formálisan hatórás foglalkoztatás – bújik ki a minimálbér-emelés követelménye alól. Ez a reálkeresetek mintegy 3,5%-os csökkenését jelenti. A reáljövedelmek a reálbéreknél valamivel kevésbé, 3% körüli mértékben csökkennek, mivel a szociális juttatások ugyan jelentősen veszítenek értékükből, s visszaesnek a vállalkozói jövedelmek is, de a nyugdíjak reálértéke változatlan szinten marad, s feltehetőleg növekednek a szürke jövedelmek. A megtakarítások alakulása nagyon bizonytalan. A végtörlesztés kb. 200 milliárd forint veszteséget okoz a bankoknak. A kormány és a Bankszövetség megállapodása 2012-ben csaknem 200 milliárd forinttal csökkentheti a devizahitelesek terheit, ami így kisebb lesz a 2011. évinél. Ugyanakkor a lakosság megtakarítási hajlandósága erős, a fogyasztók óvatossága tartós marad. A lakossági fogyasztás 2,5% körüli, tehát a reáljövedelmeknél kisebb mértékű csökkenése várható.

Az iparban csak 2012 második felétől várható a kivitel javulása, az év egészében a termelés 5%-kal nő. Ugyanakkor az ipar belföldi értékesítésében folytatódik a lejtmenet. Az építőiparban a hatéves visszaesés után újabb 5%-os visszaesés várható.

Az átadott lakások száma tovább zuhan. A mezőgazdaságban az átlagon felüli 2011. évi termés után időjárási okokból csökkenés valószínű. A szolgáltató ágazatok teljesítménye a szállítási és távközlési cégek kivételével esik. A kiskereskedelmi forgalom 2,5%-kal csökken. A foglalkoztatás 2012-ben 1%-kal mérséklődik a költségvetési szektorban várható átszervezések, az üzleti szektor foglalkoztatási hajlandóságának hónapok óta tapasztalható romlása, a cégek piacvesztése és növekvő bérköltségei következtében. A munkanélküliség várhatóan a 2011. évi 11%-on stagnál, de ez is csak a részmunkaidős, segélyt helyettesítő közfoglalkoztatás kiterjesztésének lesz – valódi GDP-termelést és jövedelmet nem hozó – eredménye.

Az infláció a szűkös vásárlóerő ellenére és a kormányzati adó- és áremelések hatására 2012-ben éves átlagban 5%, az év végén 4,5% lesz. A forint árfolyama és a jegybanki alapkamat nagymértékben függ az IMF-fel történő megállapodás előrehaladásától, ennek keretében a bankokkal való kiegyezés és a végtörlesztés 2012-es lezárásának mikéntjétől, a költségvetéssel kapcsolatos döntésektől. A közeljövőben az alapkamat további emelése valószínű.

A jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot javító jelentős intézményi változtatások elmaradása vagy az IMF–EU tárgyalások elhúzódása esetén ennél sokkal súlyosabb gazdasági helyzet, akár krízis is kialakulhat.

Isten, áldd meg a magyart…

(A szerző a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!