Olyan szép szavunk a „köz”, nem gondoljátok? Az év végi szeretetünnepek időszakában ez gyakran ötlik agyamba. KÖZ, KÖZös, KÖZösség. KÖZép, KÖZéppont, és persze KÖZért, ahogyan a korombeliek hívják a boltot. Betűszó volt, de már nem emlékszem, mit rövidítettek általa. A rendszerváltozás után kevéssel láttam a karikatúrát: sovány biciklis alak hajt az utcán, írószerével áthúzza a KÖZÉRT-et egy élelmiszerbolt bejárata fölött, s odafirkantja: MAGAMÉRT. Humoros, találó. Mégsem tudtam nevetni.
Mert ez a mi fapados tőkés rendszerünk lényege itten.
Pedig (a szocializmust végleg sutba dobva) olyan jó, amikor a KÖZért tehet valamit az ember. Kézenfekvő megoldás az adakozás, ám arról nézetem szerint hallgatni illik, szebb korokban nem fordulhatott elő, hogy mondjuk a Dávid-szobor fenekére rávésették volna Michelangelóval, hogy ez a mű nem jöhetett volna létre az X. alapítvány (a Medici család?) nagyvonalúsága nélkül.
Számomra talán az eddigieknél is fontosabb a KÖZös nyelv. Nem a lingua franciára gondolok, amelyen két különböző kultúra szülötte szót érthet, katolikusoknak ilyen lehet (vagy lehetett régebben, amíg tanították a KÖZépiskolákban) a latin. Úgy hallottam, Izrael állam kezdeti éveiben az odaérkező sokajkú népesség ehhez hasonlatosan választotta a kommunikáció eszközéül a vallás nyelvét, a hébert.
Sokszor egy népbe tartozóknak is kialakul valamiféle KÖZös nyelvük. Például a szülő és a gyerek kreatívan alakuló szókészlete, melyet kívülállók nem mindig értenek. Ugyanígy keletkezik a testvérek – főleg az ikrek – saját szlengje. Vagy a barátok és a szerelmesek egységesedő kifejezéstára.
KÖZös szavak és bekezdések minden érzelmileg kellően mély kapcsolatban föltalálódnak, szinte észrevétlenül. Ezzel kapcsolatos játékra hívom az olvasót. Állítsuk össze azon személyek listáját, akikkel születésünk óta annyira szoros kapcsolatba kerültünk, hogy megalkotódtak KÖZös mondásaink. Akikkel ezen az alapon értjük egymást, mélyen, igazán. Remélem, hos?- szú a névsoruk. Most pedig vegyék sorra, kikkel szakadt meg a kapcsolatuk. Őket gyorsan hívják föl, ha másért nem, év végi jókívánság ürügyén. A többit majd intézi a sors (hívőknek: Isten).
Ami engem illet, három testi-lelki pajtásomra emlékezhetem viharos ifjúságomból, akikkel nemcsak idiómáink kapcsolódtak KÖZösre, hanem bizonyos történeteink is. Sajnos, A barát már régen meghalt. B barát halálra sértődött. C barát elhidegült. Amint befejezem a gépelést, B nek s C nek telefonálok, remélem, előkeríthetem a számukat. C barát pódiumokon keresi a kenyerét, több-kevesebb sikerrel. Nagy ritkán elmentem, hogy lássam, legalább a nézőtérről.
Különös érzés látni egy embert a rivaldafényben, akinek a mimikáját, gesztusait és hanghordozását majdnem olyan jól ismered, mint a sajátjaidat – föltéve, hogy önmagad jól ismered. Agyad merevlemeze pontosan őrzi a testbeszédét, jellegzetes tartásait, hunyorításait és mozdulatait. Neked százszor odaadta ezeket, négy- vagy kevés-szemKÖZT, a pódiumról viszont az ő édes kis KÖZönségének (v. ö.: Honthy Hanna) nyújtja át.
Váratlanul elhangzott valamelyik KÖZös mondatunk. Szóról szóra, úgy ejtve, ahogyan akkoriban mondogattuk. Megforrósodott a szívem. Hogyan is képzelhettem, hogy ne volnánk mi egymásnak? Ekkor kellett volna az előadás végén hátramennem az öltözőjébe, gratulálni. Megszorítani a kezét. Átölelni, úgy, ahogyan férfi szokott férfit, amikor nem találja a szavakat. Ami köztünk kizárt, hiszen készen állnak a fejünkben azok a régiek. Igen. Ám ezt az alkalmat elszalasztottam.
Külön írást igényelnének szerelmeim és utódaim, ha nagy levegőt véve átlépném a zárkózottságom emelte kerítéseket. Ikerfiaimmal például olyan mennyiségűre duzzadt a KÖZös nyelv, hogy egy egész regényt írtam arra alapozva (A csillagok világa).
Szerelmi KÖZös nyelveimet talán sosem leszek képes megosztani, túlságosan fájnak.
Még csak annyit: nagyon remélem, hogy azokkal az olvasóimmal, akik megszerették a könyveimet, szintúgy kialakult már a KÖZös nyelvünk. A számunkra sokat jelentő kifejezéseink, gondolataink, fogalmaink. Örülnék, ha sajátjukként használnák ezeket, nekem többet jelentene, mint a szerzői hiúság. KÖZös öröm, dupla öröm, mondják az angolszászok. Ilyesfajtákat szívből kívánok kedves mindannyiunknak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!