Íme, eljött hát végre. Sokan látni vélték már korábban is, volt, akinek csak átsuhant szeme előtt, nem nyitotta fel mégsem. De most itt van, a maga letagadhatatlan valójában. És belevigyorog a képünkbe. Az igazság pillanata.
A költségvetés afféle politikai vallomás. A rideg számok nyelvén meséli el, van-e a benyújtójának elvi keretbe is tölthető gondolata, hite, víziója erről az országról. A költségvetés minden kormány mindenkori legfontosabb politikai terméke. Kimutatás a vezetői képességről, arról, képesek-e az arra hivatottak rendszert alkotni az érdekek és igények szerteágazó részelemeiből.
A pénteken megismert költségvetés az Orbán-kormány első igazi, értékelhető bizonyítványa. Az ideit még választási évben alkotta, annak csak a fele volt az övé. De most már nincs kibúvó, sem hivatkozás, sem visszamutogatás: amit ők tudnak, amire ők képesek, az van benne ebben a büdzsében. Ez a költségvetés véget vet korábbi hiteknek, leszámol egykorvolt illúziókkal.
Véget vet ennek a süketelős ostobaságnak arról, hogy itt nem lesz megszorítás. Az Orbán-kormány költségvetése vegytiszta megszorítás, mégpedig a rosszabb, az igazságtalanabb fajtából. Az adójóváírás és a félszuperbruttó kivezetésének következménye: minél szegényebb valaki, annál rosszabbul jár jövőre. Az áfa emelése mindenkitől elvesz, legjobban annak fáj, akinek eddig is kevés jutott. A munkára rakodó terhek növelésével, azzal, hogy két év alatt negyedével növelik a munkaadók bérköltségeit, sok alacsony jövedelműt az utcára küldenek. Közben hét vizitdíjnyi összeget szednek be egészségügyi hozzájárulásként és úgy vezetik be a tandíjat, hogy ezreket löknek ki a költségtérítéses képzésből a felsőoktatásban.
Tucatszám lennének idézhetők ehelyütt a Fidesz különböző rendű-rangú vezetőinek elmúlt nyolc évben kimondott mondatai, amelyekkel tagadták, cáfolták, kritizálták, támadták, bírálták az ilyen és ehhez hasonló kormányzati lépéseket. Mintha még most is a mellébeszéléssel és sumákolással próbálkoznának, de a fakó tekintetek és a tompa mondatok arról árulkodnak, már maguk sem hiszik, hogy ennyivel megúszhatják. Én most mégsem hazugsággá silányodott kivagyiságukat olvasom a fejükre, mert tisztában vagyok vele: megszorítás nélkül nem lehetett volna egyensúlyőrző költségvetést alkotni. Az igazi nagy gond ezzel a büdzsével nem az, hogy megszorít, hanem hogy mást nem tesz. Ha ez Magyarország megújítása, én inkább a régit kérném vissza. A nagy ellátórendszerek minden nap megígért átalakításáról egy fia gondolat nem sok, annyi sem derül ki a költségvetésből. A korábbi nagy ívű tervek sem váltak jogszabállyá, a szociális rendszer, az oktatás, a közigazgatás, az egészségügy átalakításáról csak elnagyolt beszéd van, cselekvés semmi. Közben suttyomban saját korábbi programjukat is kiradírozták pénteken: a Széll Kálmán-tervben 2012-re előirányzott 460 milliárd forintos kiadáscsökkentésből így lett 300 milliárdnyi „hatékonyságnövelés”. Mindez egy újabb illúziót rombol le végleg: a Fidesz kormányzóképességébe vetett hitet.
Másfél éve ennek a kormánynak egyetlen értelmezhető válasza volt a szembejövő kihívásokra: a gazdasági növekedés fog minket kihúzni a csávából. Hat- meg hétszázalékos bővülésről álmodtak, most másfél százalékot mondanak már maguk is, és a hozzáértők még ezt sem hiszik el nekik. Föladták. Emlékszünk még a szellemes kormányfői bon mot-ra: csak döglött hal úszik az árral. Ez a hal már nem mutat életjeleket, bomlásnak indult, és a szaga is erős.
Vége a forradalmi hevületnek, a szabadságharcos romantikának, meg az unortodox megoldásokról szóló zagyválásnak. Egy kórosan ötlettelen, vészesen képességhiányos kormány egyszerre szakítja széjjel és ítéli mégis egy helyben toporgásra az országot. És emiatt ideje leszámolni még egy illúzióval: ha valaki azt hinné netán, van még idő az érdemi alternatíva fel-, be- és megmutatására, annak fülébe éles hangon fújt ébresztőt ez a büdzsé. Programot ehhez képest kell adni. Nem megszorításmenteset, de méltányosan igazságosat. Nem a status quo őrizgetésére, hanem szakmailag kimunkált reformokra. A formát is megadja ehhez a Fidesz hamarost: az egyfordulós választási rendszer a demokratikus erők, a Fideszen túli világ, pártok és civilek együttműködésére teremt kényszert.
Van abban valami fájóan szimbolikus, hogy éppen az őszödi beszéd kiszivárogtatásának évfordulóján pakolta ezt a csomagot az asztalunkra a kormány. Ez az ő őszödi beszédük, ekként kell olvasni. Kevésbé szenvedélyes, őszintesége is erősen kérdéses, viszont szintén eltitkolni szándékolt.
Következményei is hasonlatosak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
