Államtitok – a szó alkalmas arra, hogy megfojtsa a kérdéseket, homályban hagyja a válaszokat. Lehetőség egyeseknek: a feltételezések híveinek, az összeesküvés-elméletek gyártóinak, az örök találgatóknak, a zsigeri igazságosztóknak és a leszámolás drukkereinek. Korlát sokaknak: a tények barátainak, a politikai érdekektől függetlenül működő igazságszolgáltatás híveinek.
Hogy mivel vádolják a belső elhárítás egykori vezetőjét, és hogy miért vették őrizetbe a Magyar Köztársaság korábbi kormányának miniszterét, az ma még az állam titka. Az államon múlik tehát, miként bánik vele, mire és hogyan használja. Aki ma bízik ebben az államban, annak számára erős a gyanú. Aki nem, annak számára erős a gyanakvás.
A politikai indulatból fakadó véleményformálást meghagynám másnak, ahogy hallom, olvasom, van erre jelentkező elég. Csak néhány tényt tennék ehelyütt közzé. Hogy van-e ezeknek köze a vádakhoz, a volt titkosszolgálati vezető megvádolásához és a miniszter lefogásához, azt csak az állam titkának gazdái tudhatják.
Tény, hogy tegnapelőtt lejárt Magyarország EU-elnökségének fél éve, elfordították a ránk irányított európai reflektorokat.
Tény, hogy ma kongresszust tart a Fidesz, amelyben jelentős az elégedetlenség az „elszámoltatás” előrehaladásával.
A sajtóhírek szerint a volt miniszter és titkosszolgálati vezető elleni vád egy 2007-es MOL-részvényvásárlással függhet össze. Tény, hogy 2007-ben az akkori kormány Brüsszellel is kénytelen volt megvívni annak érdekében, hogy megakadályozza az osztrák ÖMV tulajdonszerzését a magyar olajvállalatban. Az akkori miniszterelnök az osztrákok vásárlási szándékát ellenséges felvásárlásnak nevezte. Tény, hogy akkoriban a kormány különböző szervei szorosan együttműködtek a MOL vezérkarával az ÖMV akciójának kivédésében. Tény, hogy ennek érdekében született meg a Lex MOL névre keresztelt törvény. Tény, hogy a választások után talán először a Lex MOL ügyében szólalt meg a parlamentben Orbán Viktor, aki az ellenzék vezetőjeként támogatta a kormány törvényjavaslatát.
Tény, hogy a mai napig nem adott értékelhető választ az Orbán-kormány arra, milyen gazdasági céllal vásárolta vissza több mint 500 milliárd forintért a MOL részvénypakettjét attól az orosz cégtől, amely azt 2009-ben(!) vásárolta meg.
Tény, hogy a kormányzati vásárlás óta a MOL részvényeinek értéke esett.
Tény, hogy a magyar–orosz kapcsolatok, talán nem függetlenül a MOL-vásárlástól, jelenleg igencsak fagyosak, minden magyar kormányzati igyekezet ellenére.
Tény, hogy a magyar kormány még mindig nem tudott megállapodni az orosz féllel a hamarosan lejáró gázszállítási szerződés meghosszabbításáról, és annak feltételeiről, benne a gáz áráról. Pedig tény, hogy a magyar gázimport fele-kétharmada Oroszországból származik.
Tény, hogy Horvátországban korrupció gyanújába kívánják keverni a MOL vezetőjét. Tény, hogy a MOL tulajdonszerzésének körülményei a horvát INA vállalatban részét képezik a volt horvát miniszterelnök elleni korrupciós vádaknak. Tény, hogy a magyar kommentárok a MOL vezetőit ért korrupciós vádak mögött orosz érdekeket sejtenek. Tény, hogy az oroszok számára stratégiai jelentőségű lenne a horvát INA megszerzése.
Tény, hogy jobboldali körökben régi toposz: az előző kormányok és titkosszolgálataik valamiféle orosz érdekeket képviseltek. Tény, hogy korábban a Gyurcsány-kormányt is vádolták az orosz kapcsolatok erősítése miatt. Tény, hogy ezek a vádak elhalkultak az Orbán-kormány hasonló törekvései láttán, ám azok látható kudarca nyomán ismét felerősödtek.
Tény, hogy az orosz érdekeket kiszolgáló állítólagos magyar titkosszolgálati tevékenységről az egyik befolyásos jobboldali hetilap állítólagos szocialista bennfentes névtelen levelének leközlésével írt hosszú cikket tavaly: konkrét bizonyítékok nélkül, némiképp zavaros elmélettel megvádolva első helyen Gyurcsány Ferencet és Szilvásy Györgyöt.
Tény, hogy Szilvásy György közeli munkatársa volt Gyurcsány Ferencnek.
Tény, hogy államtitok rejtélye mögé bújva politikai leszámolást csak ronda kis banánköztársaságokban szoktak művelni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
