Mielőtt a Kossuth rádióval való viszonyomról szólnék, engedtessék meg egy rövid helyszínrajz a lakásunkról. Ugyebár van konyha, és van fürdőszoba. Ebben eddig nincs semmi különös, de abban talán már igen, hogy a reggeli menetrend – úgymint reggeli, majd borotválkozás, zuhanyozás stb. – alatt mindkét helyen szól a rádió. A konyhában a Klub – népszerűbb nevén a Klubbosi –, a fürdőszobában meg a Kossuth. (Ennek nincs népszerű neve.) Hogy miért van ez így? Hát a Klubbosi azért szól, mert szeretem, mert igaznak tartom, amit mond – igaz, a zenei ízlésüket ki nem állhatom, de ez más kérdés. Akkor viszont mit keres a Kossuth az otthonomban? Erre meg a rövid válaszom: azért van ott, mert szórakoztat. Na persze nem azzal, amit és ahogy mond, hanem azzal, ahogy legyárt egy olyan Magyarországot, ami a valóságban nem létezik. Most képzeljék el a következő, mindennap bekövetkező jelenetet. Megreggelizünk, közben hallgatom a Klubbosit, majd átsétálok a fürdőszobába, ahová egy másik Magyarországra érkezem.
Ebben az országban a mikrofonállványok szerepét betöltő műsorvezetők kétségbeesetten igyekeznek alányalni a kormánypárti nyilatkozóknak, és/ viszont kétségbeesetten hápognak, ha megszólal az ellenzéktől egy emberi hang. A két helyiségben megismerhető világ annyira különböző, hogy akár vízum is kellhetne a meglátogatásukhoz. Na, ezen szórakoztam egészen napjainkig.
Jó, persze, már korábban is kitakaríthattam volna Kossuthékat a fürdőszobámból, de hát vagy negyven éve szól, ráadásul az apámtól rám maradt recsegő zsebrádión; lássák be, nem volt könnyű megszabadulni tőle. De egyszer ez a pillanat is eljött, a most már hetek óta folyó undorító „migráncsozásuk” a műszaki emlékeimet őrző dobozba száműzte az öreg zsebrádiót. Viszont a fürdőszoba kapott egy újat, amiből természetesen a Klubbosi árad.
A rend tehát helyreállt. Csak még nagyon új a változás, szoknom kell. Erre jöttem rá a minap, amikor borotválkozás közben szórakozottan hallgattam a fürdőszobai rádiót, ami folyamatosan a politikusok zsebét vastagító lopott pénzekről szólt meg a magányra vágyókat szállító al- és felcsúti kisvasútról humorizált. Megőrültek ezek a Kossuthban? – kaptam fel a fejemet, hogy sikerüljön gyönyörűen megvágni magamat, de aztán az arcszesz csípése helyreállította a világ rendjét. Semmi baj, a Klubbosi szól…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!