Alig negyedórára a belvárostól van egy szürreális vasúti telep, a MÁV egykor szebb napokat látott Istvántelki Főműhelye (a háború után Landler Jenő Járműjavító névre hallgatott), ahol annak idején még kaszinó és fürdő is működött.
Ma már leginkább vonattemetőként említik a Nyugatitól két vonatmegállóra elterülő óriási ipartelepet, ahová csak némi leleménnyel lehet (de úgy lehet!) belógni, ha valaki vonattal szeretne időutazásra indulni. A természet által már félig visszahódított, gazzal benőtt és graffitikkel agyonfirkált, rozsdás szerelvények, no meg az egész kísértettanya akár egy vérfagyasztó horror forgatási helyszíne is lehetne, pedig a múlt század elején még az ország legfontosabb vasúti járműjavító műhelye volt. „Palota-Újfalu” néven vasúti megálló is települt mellé a munkások könnyebb utaztatása végett. A korabeli viszonyokhoz képest aranyélete lehetett a telep munkásainak – épült itt például munkásétkező, kaszinó, de még fürdő is. A kocsi- és mozdonyműhely közé eszterga-, kovács-, kerékkovács-, rugó- és öntőműhelyet építettek, a terület keleti oldalán pedig egy hatalmas inasműhely kapott helyet. A megnyitó ünnepséget 1905-ben tartották, amikor is átgördült az első, feldíszített, 1150 munkást szállító vonat a főkapun.
A második világháború alatt súlyos károk érték a területet, a kocsiosztály és több kisebb műhely is leégett, az igazi hanyatlás azonban akkor érte utol a telepet, amikor a magyarországi gőzüzem 1984-ben végleg bezárt. A dicső múltat ma már csak elképzelni lehet, a zűrös történelmi időket, no meg a hanyagságot egy leomlott csarnokcsonk, a motorkocsiszín és a gőzösműhely idézi egyfajta mementóként.
FOTÓ: LAKOS GÁBOR
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
