Az energiatakarékos fényforrások mellett sem látunk rosszabbul

Uniós döntés nyomán szeptembertől fokozatosan vonják ki a forgalomból az izzólámpák bizonyos típusait. A rendelet célja a kevésbé energiahatékony fényforrások fokozatos lecserélése. További energiahatékonysági szigorítások is várhatóak, idővel a tiltott fényforrások körének bővülésére számíthatunk.  – Egészen pontosan augusztus 31-ig lehet hagyományos izzókat  beszállítani az áruházakba – tudtuk meg Gillemot Katalintól, az Auchan Magyarország szóvivőjétől, aki szerint egészen bizonyos, hogy sem az új, sem pedig a régi fényforrásokból nem lesz hiány. A szóvivő nem tudta pontosan megmondani, meddig marad kínálatban a régi izzó, hiszen az attól is függ, milyen gyorsan tudják kiárusítani a még meglévő készleteket. Az őszi nagy fényforrásváltás egyébként szakértők és környezetvédők szerint egyaránt jelentős mérföldkő lesz, hiszen napjainkban a háztartások villamosenergia-fogyasztásának mintegy negyedét-ötödét adja a világítás. A hagyományos  izzólámpák forgalomból való kivonásával a számítások  szerint mintegy negyven Twh (terawattóra) villamos energia takarítható meg, ami hozzávetőlegesen tizenegymillió háztartás vagy Románia teljes villamosenergia-igényével egyenlő, és évente tizenötmillió tonnával kevesebb széndioxid-emissziót jelent. Az életciklusának most végéhez közeledő hagyományos izzólámpát egyébként 1879-ben találta fel Thomas Alva Edison.Működési elve szerint a zárt üvegburában elhelyezett izzószál a rajta átfolyó villamos áram hatására felizzik, miközben fényt bocsát ki. A halogénizzót az izzólámpákból fejlesztették ki, ezek a nyolcvanas években jelentek meg. A hagyományos és halogénizzók előnye, hogy pontszerű fényforrások (átlátszó bura esetén), fényerejük könnyedén szabályozható, színvisszaadásuk kiváló, kis méretük sokoldalú felhasználást enged meg, a kapcsolások száma nem befolyásolja élettartamukat, felfutási idejük gyakorlatilag nincs, jó minőségűek és megbízhatók. Hátrányuk, hogy más, korszerű fényforrásokhoz képest fényhasznosításuk és hatásfokuk rossz, élettartamuk viszonylag rövid. A rossz fényhasznosítás azt jelenti, hogy a fényként nem hasznosuló villamos energia az izzólámpa környezetét fűti. Fontos tudni, hogy a szeptemberi átállás az átlátszó burájú, ám speciális felhasználási célokra szolgáló izzólámpákra nem vonatkozik: ide tartoznak például a hűtőszekrényekben, mikrohullámú sütőkben, vetítőgépekben, infravörös lámpákban levő fényforrások, valamint a szabályozható fényerejű állólámpákban található, különleges fejű halogén-izzók. Ezek egyrészt kis teljesítményűek illetve fogyasztásúak, másrészt pedig korszerűbb fényforrásokkal gazdaságosan egyelőre nem válthatók ki.  
Vajon van-e bármifajta fiziológiai alapja annak, hogy jó néhányan panaszkodnak: nem kedvelik az új energiatakarékos fényforrásokat, mert kellemetlennek érzik a fényüket? – Azt gondolom, teljesen alaptalan, hogy az energiatakarékos fényforrások mellett rosszabbul látnánk. Az ugyanis a látás élességét nem befolyásolja, hogy milyen fényforrás adja a megvilágítást – mondja dr. Seres András szemész szakorvos, a Magyar Szemorvostársaság Retina (látóhártya – A szerk.) Szekciójának titkára. – Az viszont kétségtelen tény, és az én személyes tapasztalatom is, hogy az energiatakarékos fénycsöveknek kell néhány perc, amíg bemelegszenek és ez idő alatt lényegesen kevesebb fényt adnak, mint a teljes bemelegedés után. Amikor ez megtörtént, akkortól ugyanazt a fénymennyiséget bocsátják ki, mint a velük azonos fényerejű régi fajta égők, így ha olvas az ember, akkor a szöveget éppen olyan jól felismeri, mint a hagyományos izzók mellett. A fény színének sincs igazán nagy jelentősége, még ha többnyire jóval hidegebb is a fénycsövek által kibocsátott fény színe az izzószálas égőkénél. Ám a hideg színek tényleg kellemetlenebbek. Még a régi, határozottan kékes fényű neon fénycsövek idejéből ismerős ez a jelenség, ám már akkoriban is próbáltak segíteni a gondon azzal, hogy a kékes és fehéres fényűek közé elhelyeztek egy-egy melegebb, sárgásabb fényűt is. A ledes fényforrások színhőmérséklete pedig a tudomásom szerint különféle lehet; van zöld, piros, kék és sárga is – sokféle ledet gyártanak. Azt gondolom, hogy az efféle városi legendák miatt hiba lenne nem megszüntetni az energiapazarló hagyományos izzószálas égőket, ha ezzel Európában körülbelül egy atomerőmű termelése megtakarítható. 
Az új „fényrendelet” nyomán módosulni fognak az izzók energiacímkéi is. Igaz, ezeket még manapság is sajnálatosan ritkán nézzük meg, pedig hasznos és könnyen érthető információkat árulnak el: főleg, ha több fényforrást hasonlítunk össze egymással. A háztartási fényforrások energiacímkézése az Európai Közösségek Bizottságának 98/11/EK irányelvén (1998. január 27.) alapul. A háztartási fényforrások energiacímkéje a következőket tartalmazza: a fényforrás energiahatékonysági osztálya (A, B, C, D, E, F – A a leghatékonyabb, az F osztályú pedig a legpazarlóbb fényforrás), a fényforrás fényárama (mértékegység: lumen), felvett villamos teljesítménye (wattban) és névleges élettartama órában.  
Az osztályokba sorolás alapja a fényforrások fényhasznosítása, pontosabban az energiahatékonysági mutató.Az új fényforrások megjelenésével a legrosszabb fényhasznosítási osztályok „megüresednek”, így ezekbe várhatóan egyik új égő sem tartozik majd. Igaz, vannak hagyományos fényforrások, amelyek viszonylag hosszú haladékot kapnak:  ilyenek például az átlátszó (világos) burájú izzólámpák. Mivel ezek pontszerű fényforrásnak számítanak (a kompakt fénycsövekkel ellentétben), sok esetben igen hasznosak. Itt tehát a tiltás fokozatos, alapja az energiahatékonyság. A sort 2009, illetve 2010 szeptemberétől a 100 W-nál nagyobb teljesítményű izzók kezdik, majd 2011-től, illetve 2013-tól a 75 W-nál nagyobb, 2013-2015-től a 60 W-nál nagyobb, 2015-2017-től pedig a 25 W-nál nagyobb teljesítményű, átlátszó burájú izzóktól vehetünk búcsút.
(bp-vgp)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!