Bereki Anikónak nincsenek trükkjei

  Elsősorban közéleti, szolgáltató magazinműsorokban dolgozott, itt érzi legjobban  magát. „1998-ban érkeztem a Magyar Televízióhoz, először a pécsi stúdióba, ahol  a Híradót, illetve a Sétatér című körzeti magazint vezettem. 2001-ben, a Kárpáti  Krónika indulásakor hívtak szerkesztő-műsorvezetőnek a Szabadság térre. A  súgógépről való hírolvasáshoz képest a szerkesztői feladatokat és lehetőségeket  fényévekre éreztem. Ha műsorvezetésről van szó, magazin és élő adás párti  vagyok, ezért is vállaltam el később a Határátkelő, vagy a Napi Mozaik című műsorokat. Jelenleg az Átjáró háziasszonya vagyok, ahol a Kárpát-medencében  élő kisebbségek problémáival, mindennapjaival, ünnepeivel foglalkozunk, heti négyszer, huszonöt percben.”
Bereki Anikó az általános iskolában jegyezte le először, mi szeretne lenni, ha felnő:  tanítónő, riporter és színésznő. „Csak a legutóbbi nem valósult meg, középiskolai  tanár végzettségem van, és huszadik éve dolgozom szerkesztő-riporterként,  illetve műsorvezetőként. Édesapám példáját követve, nekem is a kézilabda volt az  első sportágam, de később átigazoltam a kosarasokhoz. Úgy érzem, igazi  csapatjátékos voltam, és az vagyok a mai napig. A tanítás és a televíziózás sokáig  megfértek egymás mellett, majd egyre inkább háttérbe szorult a katedra. Most  harmadik éve, hogy újra oktatok: a Szegedi Tudományegyetem Budapest Média  Intézetében tartok órákat. Azt gondolom, hogy a mai hallgatók nagyon nehéz  helyzetben vannak. Túl nagy elvárásokkal érkeznek az iskolába, és azt hiszik, ha  végeznek, akkor máris övék a világ... Ez egyáltalán nincs így, hiszen ahogyan tanítás közben válhat csak valaki igazán jó pedagógussá, ugyanez igaz a  médiában elhelyezkedni vágyókra is, ahol ráadásul túl kevés a fóka, túl sok az  eszkimó” – vélte.
A Sió Tv-nél mutatkozott be a képernyőn, 1989-ben. „Városi tévének indultunk,  de engedélyt kaptunk arra, hogy a Balaton egész északkeleti medencéjében  sugározzunk. A mai magyar médiából rengetegen jártak hozzánk a Sió Tv-hez nyáron, hiszen az iskolaszünetben hatvan-hetven napos műsorfolyamot adtunk le.  Emlékszem, Bochkor Gábor akkor kezdett el televíziózni, felváltva olvastuk a  híreket és az időjárást; én magyarul, ő pedig németül. De büszke vagyok egy sport témájú interjúmra is, melyet Puskás Öcsivel készítettem a kilencvenes évek  közepén. Ekkor ő már rendszeresen hazajárt Magyarországra, így adódott  lehetőségem arra, hogy Balatonfüreden találkozzam vele és többekkel is az  Aranycsapatból. Eredetileg két kérdést engedtek Öcsi bácsihoz, én persze napokig  készültem az interjúra...” – nevetett. „Később negyedórás beszélgetés kerekedett ki az egészből, mert jól érezte magát az interjú közben velem, szóval nem  panaszkodhatom!”
Bereki Anikó szerint csupán koncentrációval és némi szerepjátékkal nem lehet  sokáig húzni a képernyőn. „Szerintem a legfontosabb a természetesség. Ha  összeszedem magam, nagyon szépen tudok beszélni. De úgy érzem, egyébként is  igényesen próbálok fogalmazni, akkor is, amikor nem adásban vagyok. Szerepelni  csak ideig-óráig lehet, csupán egy-egy alkalommal. Azonban ha az ember nem olyan, amilyennek a kamera előtt mutatja magát, az rövid időn belül kiderül. Ha nem vagyok természetes, lelepleződöm; nem viselkedhetek csak azért másként,  hogy odafigyeljenek rám, nem pózolhatok, hogy megkülönböztessem magam  másoktól. Nem hiszem, hogy nekem lennének viselkedési trükkjeim. Mindig  megpróbálok alaposan felkészülni, hogy uraljam a témát, és ne jöjjek zavarba.  Előfordul persze, hogy „öő...”-zik az ember, vagy keresi a szavakat, de mindenkinek jobb, ha a műsorvezető nem dadog összevissza. Kis szünetet  tartani, elgondolkozni ugyanakkor természetes is lehet, mert általában nem arról  szól a műsorvezetés, hogy kérdezz-felelek játékot játszunk a stúdióvendéggel, hanem beszélgetünk. S ha elkezdünk beszélgetni, eszembe sem jut, hogy azon gondolkozzak, hogyan tartsam a kezem, vagy éppen levegyem-e a  szemüvegem...”

Á. D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!