Éppen 90 éve, szeptember 25-én Henry Ford gyártulajdonos bevezette a heti 5 napos, napi 8 órás munkaidőt. Ford újítása hideg közgazdasági számításon alapult, amely lehetővé tette, hogy a termelést a csúcsra járassák. Ezért a mai napig a 40 órás munkahetet tartjuk ideálisnak, pedig a puszta megszokáson ideje lenne változtatni.

  <h1>90 éve még így ment a munka – a Ford Motor Company munkásai az 1920-as években</h1>-
  <h1>A munka nem boldogít - Vasárnapi Hírek, 2016. szeptember 24.</h1>-

90 éve még így ment a munka – a Ford Motor Company munkásai az 1920-as években

- – Kép 1/2

„8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” – a mára kissé elcsépelt szlogen kétszáz évvel ezelőtt elképzelhetetlen luxusnak számított. Az ipari forradalom hajszájában naponta 10–16 órát dolgoztak a munkások, és pihenniük csak vasárnap lehetett. Az utópikus szocializmus egyik emberbaráti szeretettől vezérelt kulcsfigurája, Robert Owen 1810-ben ugyan bevezette a 10 órás műszakot New Lanark-i gyárában, majd hét évvel később meghirdette a 3x8-as szabályt, de több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy Owen humánus elképzelése valósággá váljon. Akkor sem a dolgozók jóléte volt a fő motiváció Ford számára, hanem az, hogy kiszámolta, így tudnak a lehető leghatékonyabban termelni. Persze ez is bejött az autógyárosnak, így aztán nem elég, hogy szabadidőhöz juttatta a munkásait, hamarosan a bérüket is meg tudta kétszerezni.


Az érinthetetlen 40

Ford módszerét hamarosan mindenhol átvették, mára pedig természetessé vált a 40 órás munkahét. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) statisztikái is erről tanúskodnak: a fejlett országokban átlagosan 36,7 órás egy munkahét. Az európai átlag ennél hajszálnyival magasabb: 37,2 óra hetente.
Ugyanakkor az, hogy pontosan mennyi időt tölt el egy alkalmazott a munkahelyén, egyáltalán nem függ össze azzal, mennyire lesz versenyképes a termék vagy szolgáltatás, amelyet előállít.
Jó példát hoznak erre a németek, akik csak 35,3 órát szánnak munkára egy héten, ennek ellenére Németország a világ 4. legversenyképesebb országa a Világgazdasági Fórum számításai szerint. De ennél is elképesztőbb eredményről tanúskodik Hollandia, amely csak eggyel marad le Németország mögött az említett rangsorban, pedig a részmunkaidős állások mára annyira elterjedtek, hogy az országos heti munkaóraátlag mindössze 28,9. Ezzel szemben a gazdasági válságból kilábalni képtelen görögök húzzák a leghosszabban az igát Európában heti 42 órával, és nem sokkal jobb a helyzet a csak a kormánypropaganda szerint dübörgő magyar gazdaságban, hiszen 39,4 órát kell lenyomnunk egy héten a munkahelyünkön.


A kevesebb több

A részmunkaidő hazája Hollandia: jelenleg a munkavállalók 46 százaléka dolgozik heti 36 óránál kevesebbet. A foglalkoztatásnak ez a formája különösen népszerű a nők körében, háromnegyedük él a lehetőséggel.


25 órát
és maximum 3 napot kellene
dolgoznia a 40 év felettieknek a
Melbourne-i Egyetem kutatásai
szerint ahhoz, hogy maximális
hatékonysággal végezhessék
a feladataikat és a mentális
egészségüket is megőrizhessék.



A szociológiai kutatásokból pedig az derül ki, hogy az érintettek sokkal kiegyensúlyozottabbak, mert össze tudják egyeztetni a munkát a magánélettel, és többet is sportolnak, így egészségesek és boldogabbak is.
A kevésbé munkás élet másik úttörőinek a svédek számítanak, ahol lassan már három évtizede próbálkoznak a munkaidő csökkentésével. A keveset dolgozó és ezért nagyon boldog emberek városa Göteborg, ahol egy autószerviz és egy idősotthon vezetése is napi 6 órára csökkentette az elvárását. Előbbiben megszűntek a sorok, mivel a friss és kipihent szerelők sokkal gyorsabban dolgoznak, utóbbiban pedig 20 százalékkal boldogabbnak bizonyultak a nővérek az új munkarend bevezetése után végzett vizsgálatokon, mint előtte. A göteborgi sikersztori több svéd munkaadót is megihletett.


55 óránál többet
egyszerűen nincs értelme dolgozni
– derítették ki a Stanford Egyetem
kutatói. Vizsgálataikból kiderült,
hogy heti 50 óra után rohamosan
csökken a dogozók teljesítménye,
55 óra után pedig legfeljebb
csak látszata van a munkának:
pontosan ugyanannyit ér el az, aki
55 órát dolgozik, mint aki 70-et.



Két stockholmi start-upban indítottak idén kísérleti programot, amelyből az derült ki, a dolgozók akkor is elvégzik a rájuk kiszabott feladatokat, ha arra egy nap csak 6 óra áll a rendelkezésükre. A munkaidő csökkenésével párhuzamosan nő a hatékonyság, mivel a dolgozók sokkal energikusabbak.


Az új Ford?

Tavaly még arról írt a New York Times, hogy a világ egyik legnagyobb webáruházának, az Amazonnak az irodai dolgozói rendszeresen az asztalra borulva sírnak a fáradtságtól és a stressztől. Idén szeptemberben azonban forradalmi lépésre szánta el magát az online csomagküldő vállalat: minden vállalati egységben felajánlották a lehetőséget néhány dolgozónak, hogy azonos fizetésért csak heti 30 órát kelljen dolgoznia. Ha a kísérlet sikeresen zárul, és kiderül, hogy a dolgozók naponta két órával kevesebb idő alatt is képesek elvégezni a rájuk bízott feladatokat, lavinaszerű folyamat indulhat meg az amerikai vállalatoknál. Hiszen a munkavállalókért folytatott versenybe muszáj lesz a többieknek is beszállniuk, így könnyen elképzelhető, hogy Ford 40 órás munkahete már nem éri meg a 100. születésnapját.

Hollandia statisztikai mutatói is magukért beszélnek. Az ország vezeti az OECD munka és magánélet egyensúlyát vizsgáló Jobb Élet rangsorát. Az ENSZ megbízásából készített 2015-ös World Happiness Report szerint a világ 7. legboldogabb országa. Egy nő átlagosan 1,7 gyereknek ad életet. A felnőttek 53 százaléka hetente 4–7 órát sportol, amivel elsők Európában. (Magyarország eredményei az alábbiak: 7 százaléknyi részmunkaidős, 13. hely az OECD-országok között, 104. hely a boldog(talan)ságban, 1,4 gyerek és 33 százalék sportol, bár utóbbi adat kissé hihetetlennek tűnik).

 

1000 órával dolgoznak többet a hongkongiak évente, mint a párizsiak. Az UBS svájci pénzügyi intézet 2015-ös Prices and Earnings („Árak és keresetek”) című tanulmányában 71 nagyváros dolgozóinak helyzetét vetette össze, amelynek két végpontján a francia főváros és a kínai metropolisz állnak, a munkában töltött heti 30,8 és 50,1, illetve évi 1604 és 2606 munkaórával. Az éves adat óriási különbségéhez az is hozzájárul, hogy míg a franciáknak átlagosan 29, Kínában mindössze 17 nap szabadság jár. Világviszonylatban évi 1910 munkaórával és 26 szabadnappal a budapestiek egész szerencsésnek számítanak.

Mentés

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!