Nyugodtan alhat mindenki, Észak-Korea többé nem jelent nukleáris fenyegetést, nyugtatta a világot Szingapúrból hazatérve Donald Trump amerikai elnök. Nyilván Twitteren, mert Amerika fura új ura a történelmet is kedvenc közösségi oldalán írja. A világ mégis visszafogottan ünnepel és gratulál. Nem véletlenül. Ebben a történetben túl sok az ismeretlen, és ami ismert, az sem ad okot az optimizmusra.
„Mielőtt átvettem a hivatalt, az emberek úgy gondolták, hogy háborúba lépünk Észak-Koreával. Obama elnök azt mondta, hogy Észak-Korea a legnagyobb és legveszélyesebb problémánk. Már nem az, aludjanak jól, jó éjszakát!” – írta üzenetében Donald Trump szerdán, miután hazaérkezett a történelmi jelentőségűnek aposztrofált szingapúri csúcstalálkozóról, ahol ÉszakKorea diktátorával, Kim Dzsongunnal írt alá minden konkrétumot mellőző megállapodást.
Kérdéses, hogy valóban a világ utolsó sztálinista diktatúrájának elavult haditechnikája jelenti a legkomolyabb veszélyt a világbékére nézve, de az még inkább kérdés, hogy valóban elhárult-e ez a fenyegetés azzal, hogy Trump megveregette a kisvezér vállát, kedves barátjának nevezte és Washingtonba invitálta azt az embert, akivel eddig még komoly politikai vezető nem fogott kezet. Tény, hogy a nukleáris rakétáival évek óta játszadozó Kim valós kockázati tényező a térségre, kiemelten Dél-Koreára, Japánra, valamint az USA csendes-óceáni külbirtokának számító Guam szigetén található katonai támaszpontra nézve. Noha tavaly nyáron Phenjan addig ment el, hogy nukleáris csapással fenyegette meg Guamot, minden elemző egyetért abban, hogy csak retorikai fogásról volt szó, hiszen még Kim Dzsongunnak is tisztában kell lennie azzal, hogy a támadás nem maradna válaszcsapás nélkül, ami országa leradírozását jelentené a térképről.
Szájkaratétől a találkozóig
Hogy az atomháborús szópárbajtól hogyan jutottunk el a Trump– Kim találkozóig, tulajdonképpen rejtély, mert csak az utóbbi hetekben előzte meg diplomáciai előkészítés. Tavaly decemberben a dél-koreai Újraegyesítési Minisztérium olyan előrejelzést adott ki, miszerint Észak-Korea 2018-ban megkezdi a tárgyalásokat az USA-val nukleáris programjáról, Dél-Koreával pedig valamelyest normalizálódik viszonya.
Akkor mindenki ámult, hiszen Washington és az ENSZ épp újabb szankciók sorát vezette be Kim Dzsongun rezsimje ellen. A két Korea közeledése a téli olimpián megkezdődött, és lám, sor került a Trump–Kim találkozóra is, amely abból a szempontból valóban történelmi, hogy a két ország között eddig semmiféle diplomáciai kapcsolat nem létezett. A 2018-as amerikai nemzetvédelmi stratégia ugyan fenyegetésként nevezte meg Észak-Koreát, de az ellene való fellépést nem tekintette prioritásnak. Eszerint a nagyhatalmi vetélkedés és nem Észak-Korea vagy a terrorizmus áll az új stratégia középpontjában. A dokumentum nem titkosított részét maga James Mattis védelmi miniszter mutatta be, aki leszögezte, Kína gyors katonai terjeszkedése és az egyre agresszívabb Oroszország elleni fellépés az USA nemzetvédelmi prioritása, mert e két ország fenyegetést jelent az amerikai katonai fölényre. Észak-Koreáról és Iránról a dokumentum úgy vélekedik, hogy „regionális, sőt globális fenyegetést jelent”, de nem prioritás.
„Gazdaság first”
Az azóta eltelt hónapok azt bizonyították, hogy a Trump-adminisztráció valóban az orosz veszélyre koncentrál, folyamatosan erősíti európai katonai jelenlétét, mégis mintha a katonai fölény elé helyezné az amerikai gazdasági fölényt. Ez azt is jelzi, hogy a vállalkozó milliárdos elnök szemlélete (America first) diadalmaskodott a katonai-nemzetbiztonsági hátterét alkotó Pompeo–Mattis–Bolton keménymag fölött, ezért is robbanthatott ki kereskedelmi háborút országa legszorosabb hagyományos szövetségeseivel, Kanadával és az Európai Unióval.
A Trump-adminisztráció kiszámíthatatlanságát igazolja, hogy május 8-án Washington felmondta az Iránnal 2015-ben megkötött, többéves tárgyalás eredményeként létrejött atomalkut az ENSZ, a többi aláíró ország (Franciaország, NagyBritannia, Oroszország, Kína, Németország), valamint a végrehajtást felügyelő Nemzetközi Atomügynökség, illetve az Európai Unió kérése ellenére. Ezek után pedig azzal nyugtatja a világot az egyezményeket sorra felrúgó amerikai elnök, hogy egy garancia és részletek nélküli egyoldalas dokumentummal elhárította a nukleáris fenyegetést? Trump ugyanis több szabadkereskedelmi egyezményből kiléptette már az USA-t, felmondta a párizsi klímaegyezményt is. Nem véletlen, hogy az iráni kormány szóvivője arra intette az ünneplőket, egyelőre nincs erre okuk, hiszen olyan emberrel állnak szemben, aki akár hazaérte előtt visszavonhatja aláírását.
Az egyetlen szalmaszál
Az ünneplés valóban korai, a szingapúri dokumentum nem garancia semmire, csupán egy újabb Trump-show kelléke. Sokan úgy vélekedtek, hogy Kim elérte, amit akart, de aligha. Trump viszont látszólag tudta bizonyítani választói felé, hogy neki sikerült az, ami Barack Obamának nem. Ám az első napi eufória után, amikor felröppent az amerikai csapatok kivonása, a dél-koreai soron következő hadgyakorlat lefújása, a phenjani rezsim elleni szankciók felfüggesztésének híre, gyorsan kiderült, marad minden a régiben. Az amerikai csapatok nem kaptak utasítást az Észak-Koreát ingerlő hadgyakorlat elhalasztására, a csapatok maradnak, ahogyan a szankciók is mindaddig, míg Észak-Korea teljes atommentesítése meg nem történik. Vagyis Kimnek, akit békeangyalként ünnepelt országa végsőkig kiéheztetett lakossága, nincs mit felmutatnia, hogy enyhítse a nyomort. Ezt mindeddig katonai erőfitogtatással próbálta kompenzálni Kim Dzsongun, és aligha engedi el ingyen, a távoli jövő bizonytalan ígéretéért ezt az egyetlen szalmaszálat.
A szingapúri találkozót ugyanarra a napra időzítették – június 12., kedd – amikor öt szövetségi államban tartottak előválasztást az USA-ban. A voksolás eredménye azt mutatja, Trump Twitter-kormányzása, sajátos illiberalizmusa hódít a republikánus berkekben. Az előválasztásokon sorra buktak el azok a republikánus jelöltek, akik szembefordultak az elnökkel, hiába állt mögöttük a Trump-ellenes pártelit. Nem véletlenről van szó, ugyanez a tendencia mutatkozott meg az egy héttel korábbi voksoláson is. Az előválasztási eredmények – akárcsak a közvélemény-kutatások – azt jelzik, Trump kaotikus Twitter-kormányzása, a hagyományos partnerekkel való szembefordulása, kereskedelmi háborúi tetszenek a választóknak. Több elemző már azt is kimondta, hogy a Republikánus Párt egyre inkább Donald Trump pártjává válik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
