Öltözködés, hivatali ügyintézés, e-mail küldés, vendégvárás – mindennapjainkhoz tartozó elfoglaltságok, és egy tanfolyam „tantárgyai”. Egy olyan kurzusé, amelyen hajléktalan emberek tanulták meg (újra) mindazt, ami egy átlagos „hajlékos” számára természetes. Hogy mindezen ismeretekkel felvértezve, önbizalmukat visszanyerve beköltözzenek egy faluba, ahol szeretettel várják őket.

 
Kállai Márton felvétele

„Jó lesz emberként élni: hogy annak érezzük magunkat és annak is nézzenek minket” – ábrándozik Péter, a tanfolyamot elvégző hét hallgató egyike. A férfi közel 20 éve él az utcán és különböző intézményekben, most éppen az Oltalom Karitatív Egyesület kórházának krónikus osztályán. Alig várja, hogy meglegyen a szamos tatárfalvai kis ház a gyümölcsössel és a konyhakerttel, és leköltözhessenek „osztálytársaival”. Sajnos ez pénz hiányában még kicsit várat magára, de addig is szövik terveiket és gyűjtik a berendezési tárgyakat – legutóbb például egy kávéfőzőt. Péter pedig rendületlenül készíti – szintén a tanfolyamon elsajátított technikával – a bőrkarkötőket és a kulcstartónak való bőr pa pucskákat, hátha azok eladásából közelebb kerülhetnek a ház megvásárlásához.

„Egészen más szemlélettel kell közelíteni a hajléktalankérdéshez – hangsúlyozza dr. Simek Ágnes, a tavasszal lezajlott első tanfolyam, a Kimászom a gödörből! ötletgazdája és az Oltalom Kórház orvosa. – Ahogy engem, úgy nyilván másokat is zavar az, hogy a hajléktalanok az ellátóintézményekben sokszor jobb ételeket esznek, mint például a velük foglalkozó, meglehetősen alulfizetett szociális munkások. Én azt mondom, nem franciasalátát kellene nekik adni, hanem visszavezetni őket az életbe! És ez nem megy másként, csak úgy, ha egyénileg foglalkozunk velük. Ezek az emberek nem partiképesek, mert hiába kapnak például márkás használt ruhákat az Oltalom Karitatív Egyesület raktárából, nem képesek azokat megfelelően összeválogatni és viselni. A legnagyobb probléma, hogy semmi önbizalmuk, kiállásuk, és ez sugárzik róluk.” A tanfolyam egyik oktatója Orbán Zsuzsa szerint ez nem is csoda, hiszen a létfenntartásért vívott küzdelemben pont ezek a kompetenciák szorulnak háttérbe legelőbb, és ha hosszan tart a hajléktalanság állapota, élethelyzetté válik, akkor teljesen elfelejtődnek. A tanfolyam célja mindezek felelevenítése, újratanulása, hiszen a résztvevők közül sokan vannak, akik korábban rendezett körülmények között éltek, jó szakmájuk, munkahelyük volt.

A programot összességében sikeresen zárták, bár aki hajléktalanellátással foglalkozik, tudhatja, a sikert máshogy mérik ezen a területen. A 26 jelentkezőből tízen már az első óra előtt megfutamodtak, volt, aki „infantilis baromságnak tartotta”, mást a párja nem engedett. További kilenc ember morzsolódott még le, volt, akiknek megoldódott a lakhatása vagy munkát kapott, de páran ok nélkül távoztak. Aki viszont részt vett a tánc és illemtan(!), informatika, háztartatási, irodalmi, jogi és egyéb órákon, és levizsgázott, az komoly esélyt kap az újrakezdésre.

A csoport számos programjainak egyike egy osztálykirándulás volt, melynek során a hallgatók eljutottak a Tiszaháton fekvő Szamostatárfalvára. A falu lakói és a látogatóba jött hajléktalanok „egymásba szerettek” – ahogy az érintettek fogalmaznak. Felmerült a gondolat, hogy egy eladás előtt álló, egyébként meglehetősen rossz állapotban lévő ház gazdái lehetnének a tanfolyam tanulói. „Ebben a faluban mindenki szegény, de senki nem él segélyből – mondja Gál Vilma polgármesterasszony. – Mindenkinek jut közmunka, a romák és nem romák békében élnek nálunk. Lenne munka a beköltözőknek is, és segíthetnénk egymást. Úgy tudom, van köztük például könyvelő, megcsinálhatná a falu lakóinak adóbevallását, mi pedig a gazdálkodásban segítenénk nekik.” Tervekből, ötletekből a másik oldalon sincs hiány. Péter, aki szakmáját tekintve mechanikai műszerész, azt találta ki, hogy majd kerékpárokat fog javítani, ha beköltöznek.

Az előzetes számítások szerint a ház megvásárlására és felújítására 3-4 millió forint elegendő lenne, a leköltözők ellátását a telekhez tartozó gyümölcsösből, veteményeskertből meg lehetne oldani. A program mögött álló Magyar Faluegészségügyi Tudományos Társaság most ezt a pénzt próbálja adományokból előteremteni. A ház tulajdonosa a Társaság lenne, a benne élő hajléktalanok folyamatosan cserélődhetnének (ahogy sikerül saját lábra állniuk) – az utánpótlást a folyamatosan zajló tanfolyamok adhatnák.

„Nagy a mi felelősségünk – mondja Feri, az egyetlen, aki úgy került a társaságba, hogy nem végezte el a tanfolyamot. »Csak« társa, Mari. – Ha elrontjuk, nemcsak magunkkal szúrunk ki, hanem az utánunk jövőkkel, több ezer hajléktalannal is, aki ilyen lehetőségre vár.” Feri – mint magyarázza – szemproblémái és lassúsága miatt nem vett részt a kurzuson, de sokkal inkább úgy tűnik: a hajléktalanokat leginkább bénító önbizalomproblémával küzd. Mikor arról faggatom, milyen munkát végezne Szamostatárfalván, arról próbál meggyőzni mi mindenhez nem ért. „Elvégeztem egy kőművestanfolyamot, de nagy felelőtlenség lenne velem felépíttetni egy házat” – vallja be. De azt reméli, a gazdálkodásra a helyiek majd megtanítják. Az őt a csapatba „beajánló” Mari sem volt mindig olyan határozott, mint mostanság, a tanárok elmesélték, hogy amikor a tanfolyam kezdődött, szó szerint nem merte kinyitni a száját. A záróvizsgán pedig Ady nagy szerelmeinek költészetére gyakorolt hatásáról vitatkozott a vizsgáztatókkal.

Simek Ágnes azt mondja, ha leköltözik a csapat, először talán rosszabbak lesznek az életkörülményeik, nehezebbek lesznek a mindennapjaik, mint itt, a hajléktalanszállókon, de hite szerint ez a közös élményekben és tudásban formálódott kis közösség a falu segítségével átlendül majd a nehézségeken. Ezt erősíti meg Péter múlt éjszakai álma is: „Csináltam a papucsokat, és e-mailt kaptam egy belga embertől, aki hirtelen 5000 darabot rendelt, bevontam az iskolásokat is, és együtt legyártottuk őket.”

A hajléktalan lét megelőzése – Paradigmaváltás a hajléktalanellátásban címmel rendez nyílt és ingyenes konferenciát a Magyar Faluegészségügyi Tudo mányos Társaság szeptember 28-29-én az Országos Tisztfőorvosi Hivatal dísztermében. A társaság fő célkitűzése a hátrányos helyzetű népcsoportok esélyegyenlőségének biztosítása az egészségügy és a szociális ellátás területén. Céljuk, hogy a hajléktalanellátás az ingyen étel-szállás-ruhajuttatás helyett a társadalmi lét perifériájára szorultak visszailleszkedését jelentse. Remélik, hogy egy szemléletváltást indíthatnak el a tényfeltáró és ötletadó konferenciával, melyen a szociális, társadalmi, gazdasági, egészségügyi, oktatási szakemberek összegzik a hajléktalanság okait és következményeit, és keresik a megoldási lehetőségeket a törvényhozás, jogalkotás, irányítás illetékeseivel együtt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!