Andor László: Európa lábadozik

– Összefutott Orbán Viktorral Párizsban?

– Igen, a közel háromórás csúcstalálkozót „családi fotó” követte, de utána még megvártam őt, mert egyrészt rég nem találkoztunk, másrészt érdekelt, miért nem szólt hozzá az ifjúsági munkanélküliség kapcsán a konferencián kialakult vitához.

– Nem szólt hozzá? Pedig a miniszterelnök azt üzente haza, hogy Párizsban is a magyar eredményeket irigyelte mindenki. Ez már csak azért is érdekes, mivel 2010-ben még 79 ezer 15-24 éves munkanélküli volt Magyarországon, tavaly már 85 ezer.

– Konkrétan Magyarországról nem is esett szó az állam- és kormányfők párizsi tanácskozásán. Viszont tény az, hogy az elmúlt években sok olyan intézkedés történt, amely tekintetbe veszi az uniós iránymutatást. A célzott járulékcsökkentés, vagy a szakképzési reformkísérletet is ilyen. A magyar ifjúsági munkanélküliségi szint jóval az EU-átlag fölött van. Harminc százalék közelében tetőzött nemrég. Ha csökken, annak örülni kell, de persze meg kell nézni azt is, hogy a csökkenésben milyen szerepet játszik az elvándorlás és a közmunka, illetőleg a tényleges munkahelyteremtés.

– Akkor vegyünk egy fiatal munkavállalót, a húszas évei elején, mondjuk. Mit javasolna neki, hogyan kerülheti el a munkanélküliség csapdáját? Ugyanazt mondaná egy magyarnak, mint a munkanélküliség problémájával fokozottan sújtott spanyolnak?

– Bár a Bizottság inkább a kormányok, semmint az egyének felé fogalmaz meg ajánlásokat, de ha a munkavállalókra gondolunk, akkor a rendszeres továbbképzés fontosságát kell hangsúlyozni. E tekintetben nincs különbség a magyar vagy a spanyol fiatal között. A fiatalok – főleg a magasabb jövedelmű országokban – nem ismerik fel időben az inaktivitással járó kockázatokat. A „ráérek munkát vállalni” szemlélet, főleg, ha párosul azzal, hogy „még nem találtam meg az ideális munkahelyet”, komoly hátrányokhoz vezet, amit túl késő már korrigálni. Senkit sem ösztönöznék arra, hogy rossz feltételekkel vállaljon munkát, de ha egy fiatal a közvetlen környezetében nem talál megoldást, úgy érdemes másutt is körülnézni, akár más országokban.

– A probléma egész Európára jellemző, de nem ugyanolyan mértékben. Lehet európai megoldás?

– Lehet európai keret, de valóban nincs egyenszabású megoldás. Vannak jól teljesítő országok alacsony munkanélküliséggel, Ausztria, Hollandia is ilyen, amelyeknek – a többiekhez képest – apróságokkal kell törődniük. A déli országokban az elmúlt években átfogó munkaerő- piaci reformok voltak napirenden. Változó, hogy hol kell jobban a kereslettel vagy a kínálattal törődni. Ezért végződik az Európai Szemeszter országspecifikus ajánlásokkal.

– A minap jelent meg új könyve, Erősödő Európa címmel. Az erősödés vágy, vagy tényállítás?

– Lehetőség. Európa lábadozik egy példátlanul hosszú gazdasági válság után. A kormányzás szerkezete megerősödött, ami azonban még nem eredményezett tartós fellendülést, mert sok fontos elem hiányzik egy stabilabb valutaunióhoz. E pillanatban nem lehet kizárni rosszabb forgatókönyveket sem.

– Ennek jele Európa-szerte a szélsőséges politikai erők előretörése. Kis balszerencsével a következő EP-ben komoly erőt képviselhet azok, akik az egész EU-t megszüntetnék.

– Elképzelhető, hogy erősebbek lesznek a mostaninál az EU-szkeptikus erők, de talán nem annyira, hogy ami felépült, azt elkezdhessék lebontani. Az ilyen tendenciákra meg kell adni a megfelelő válaszokat. Vannak, akik azt gondolják, hogy ez csak „jobb kommunikációt” jelent. Ennek fontosságát nem vonom kétségbe, de azt gondolom, hogy ha az emberek nem elégedettek, akkor magát a politikát, az intézmények működését is korrigálni kell ahhoz, hogy ne legyen úrrá az elkeseredettség, és ne nyerjenek teret annak vámszedői.

– „Sikereinket még ellenségeink, például az Európai Bizottság is elismeri” – mindennapos példamondat a jobboldali kommunikációból. Ön ismeri Magyarország ellenségeit?

– Brüsszelben nincsenek Magyarországnak ellenségei, a Bizottság főleg nem az. Az, hogy az elmúlt években sok volt a súrlódás, mindig valamilyen hazai fejlemény volt az oka. Az, hogy egy-két, vagy annál több ponton a hazai folyamatok szembekerültek az uniós joggal és normákkal.

– Európához való viszony a magyar politika új törésvonala az állandósulni látszó harci retorikában.

– Eddig inkább hullámokat lehetett megfigyelni. Hol fellángol, hol alábbhagy az EU-ellenesség, illetőleg az EU vagy egyes EU-tisztségviselők bűnbakként való használata. Nagyüzemben ez elvezethet oda, hogy egyik oldal a másikat idegen érdekek képviselőinek állítja be, és erre építi fel a választási propagandáját.

– Látszanak ennek jelei, és ebben könnyű kihasználni az olyan mondatokat, mint legutóbb a volt brit külügyminiszterét, aki már megbánta, hogy Magyarországot beengedték az unióba.

– Felelőtlennek tartom Jack Straw cikkét. Úszni próbál a populista árral, miközben a tények azt mutatják, hogy a brit gazdaság nagyon jól járt a lengyel, magyar és más munkások beengedésével. Mind az államháztartásnak, mind a demográfiának jót tett a korai nyitás. Szerintem mást kellene megbánniuk: hogy nem szabályozták kellően a pénzügyi rendszert, vagy hogy megszavazták az iraki hadbalépést.

– Követi az itthoni politikai fejleményeket?

– Igyekszem naprakészen tájékozódni a hazai belpolitikáról, mind a kormány-, mind az ellenzéki oldalon.

– Csak azért kérdezem, mert egyre többször hallani, hogy az ellenzéki belső vitákat az zárná le, ha megneveznének egy új, egy harmadik személyt közös miniszterelnök-jelöltként. Önt Bajnai jelölte, Gyurcsány is támogatta, az MSZP megszavazta, ráadásul korábban a most újra erősödő balszárnyhoz sorolták politikailag, kimaradt az elmúlt évek vitáiból. Nem ér rá véletlenül jövő áprilisban?

– Maximális erőbedobással igyekszem ellátni biztosi feladataimat, és úgy látom, ezt az otthoni politikai vezetők mindkét oldalon követik is. Hazai politikai szerepvállalással kapcsolatban nem keresett meg senki, és nem is számítok ilyenre.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!