Hat különböző nemzetiség képviselője ül az osztályteremben: egy amerikai, egy holland, egy ukrán, egy iráni, két szír kisdiák és egy magyar tanárnő. A diákok a székeken foglalnak helyet az asztaloknál, a tanárnő a tábla előtt áll. Idő: tanítási. Helyszín: Budapest, Dob utca, Erzsébetvárosi Két Tannyelvű Általános Iskola, Szakiskola és Szakközépiskola. Személyek: személyesen. Történik: a magyar mint idegen nyelv oktatása. Ám most kivételesen éppen az arab írásjelekkel és kiejtésükkel ismertetik meg társaikat a szírek és az iráni tanuló. Legalább olyan nehezen megy a többieknek ennek elsajátítása, mint nekik a magyar nyelv.

A rejtői derű megfogalmazására a helyzet ad alapot, illetve az, hogy az intézmény egyik jogelődjének épületében, a Kertész utcai iskolában koptatta épp száz éve a padot a magyar szerző. Az alkalom azonban jóval komolyabb: a Dobsuliban heti háromszor ülnek így össze a Magyarországon letelepedett, migráns státust elnyerő családok gyermekei, hogy nyelvórán vegyenek részt Dudás Rita tanárnő vezetésével.

Az egyik foglalkozáson ugyanakkor mindig valamelyik külföldi diák nyelvével, kultúrájával ismerkednek behatóbban. A VII. kerületi iskolában 2008 óta működik az interkulturális pedagógiai program, amire a már létező, magyar–angol két tannyelvű képzés jó alapot adott. Korábban elsősorban a fővárosi külföldi nagykövetségek munkatársainak gyermekei jártak ide, később a világ legkülönfélébb pontjairól, háborús övezeteiből menekült, nálunk letelepedett családok iskolázták be a Dobsuliba csemetéiket – amerikai és kínai (és persze magyar) diáktársaikhoz Szíriából, Líbiából, Indiából, Bangladesből csatlakoztak tanulók a nyolc évfolyamon.

A menekülttáborokban a Református Missziói Központ és a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület munkatársai ajánlják a menekültstátust elnyerő családoknak az iskolát, illetve a már korábban letelepedett családoktól hallanak róla – mondja Dudás Rita.

Jelenleg 25 külföldi kisdiák tanul az intézményben – az idei tanévre két új, iráni gyereket iskoláztak be –, mivel a menekültek körét tekintve nagy a fluktuáció, feleződhet a létszám, ha év közben odébb áll a család, mivel Magyarország nem elsődleges célállomás számukra.

Az állami normatívával nem, de az önkormányzaton keresztül támogatott integrációs program elsősorban a nyelvtanulást, másodsorban a kulturális ismerkedést foglalja magába.

„A gyerekek nyelvismerete változó, sokan már a táborokban megszerzik az alapszókincset, akár még az igeragozással is elboldogulnak, de a legtöbbjük nemhogy a magyart, de az angol nyelvet sem beszéli – kezd a nehézségek sorolásába a tanárnő. – Elég magányosan töltik az első éveiket az életkoruknak megfelelő osztályokban, hiszen nem értik, mi zajlik körülöttük; az arab országokból érkezők gyorsabban tanulják a nyelvet, szemben az ázsiaiakkal. Az iskolai nyelvórák mellett nagy előny, ha magánfoglalkozásokra is járnak. A 14 évesen ide kerülő gyerekeknek inkább a 7. osztályt szoktuk javasolni a nyelvi felzárkózás miatt, hiszen képtelenek lennének azonnal felvételi vizsgát tenni.”

Tillinger Péter iskolaigazgató úgy látja, a menekült családok gyermekei nagyon fogékonyak a tanulásra, hiszen ahonnan jöttek, ez nem mindig adott, ráadásul komoly traumákat is cipelnek magukkal, aminek feloldására a szakértői segédlet mellett a sikeres integráció is nagy segítség. „Akik szerencsés módon első osztálytól végigjárják az iskolát, hihetetlenül jól megtanulnak magyarul, és eredményesen választanak szakmát. Egy afgán fiú, aki nálunk végzett, ma már egy jónevű londoni vendéglő szakácsa.”

A beilleszkedés persze nem megy könnyen, a szülőkkel is jobbára tolmáccsal lehet kommunikálni, ugyanakkor számos érzékenyítő program támogatja a magyar és külföldi gyerekek közti kapcsolat megerősítését – ilyen a tavaszonként megrendezett multikulturális nap, mikor a diákok bemutathatják egymásnak saját kultúrájukat, szokásaikat, ételeiket; a református misszió és a Menedék Egyesület is szervez kirándulásokat, táborokat.

„A gyerekek közti konfliktusok inkább életkori sajátosságokból erednek, nem rasszizmusból.A nyári nagy menekülthullám során – ami a 7. kerületben, a Keleti pályaudvar környékén élők számára eleven tapasztalat volt – persze fölmerültek bennük kérdések, amiket osztályfőnöki órákon meg tudtunk beszélni – meséli Dudás Rita. – De a magyar gyerekek az osztálytársaik révén megtanulták, hogy nem az agresszió jele, ha valaki hangosan beszél, hanem kulturális sajátosság (pl. az araboknál), vagy nem lepődnek meg, ha csadorban látnak lányokat az utcán, mert az iskolában már megszokták a muszlim társaikon.”

Rugalmatlanság és kötődés

Hasonló nyitottsággal és befogadói attitűddel kezeli a kísérő nélkül Magyarországra érkező menekült gyermekeket a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum (BMSZC) Than Károly Ökoiskolája, Gimnáziuma, Szakközépiskolája és Szakiskolája. A II. kerületi tanintézmény a Református Missziói Központ megkeresésére 2008 óta fogad gyermekeket a menekülttáborokból.

Akkor elsősorban szomáliai és afgán, azóta jórészt afgán és szír fiatalokat oktatnak az iskolában, akik Bicskéről és Fótról érkeznek nap mint nap, busszal, a tanórákra. Ahogy Hublik Ildikó szakmai vezető, igazgatóhelyettes elismeri, a kezdeti, évfolyam szerinti integrációjuk nem járt sikerrel.

A magyar oktatási rendszer elég rugalmatlan, a nyelvismeret nélküli diákoktól is a magyar gyerekektől elvárt tudásanyagot követeli meg, ez viszont lehetetlennek bizonyul. Ezért is indították az egyéves nyelvi előkészítő osztályt, ahonnan sikeres vizsga esetén kerülhetnek majd a külföldi gyerekek a korosztályos csoportokba. Nem egy esetben maguk a tanulók kérik, hogy évet ismételhessenek, és a középhaladó nyelvi fokot megszerezve léphessenek tovább. (Így tett az az afgán fiú is, aki pásztorcsaládból származik, soha korábban nem tanulhatott, apja drogkereskedőként és -fogyasztóként nem taníttatta.)

A 22 fővel működő előkészítő mellett jelenleg 20 körüli az évfolyamokon tanulók száma, ám ez náluk is jellemzően változó. „Furcsa módon a nagy nyári menekülthullám, amitől dömpingszerűen vártuk az új hallgatókat, nemhogy hozott, de elvitt tőlünk diákokat.

Sokan elindultak, továbbmentek – számol be a tapasztalataikról Hublik Ildikó. – Magyarország nem célállomás, megpróbálnak Németországba, Svédországba, Angliába eljutni. Többüket persze visszatoloncolják…”

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) uniós menekültügyi támogatási programja révén azonban komoly sikereket könyvelhet el az iskola migránsoknak évekkel ezelőtt létrehozott levelezős 8. osztálya. Mert mind a letelepedéshez, az állampolgársághoz, a jogosítványhoz, szakmai képzésekhez Magyarországon a 8 osztályos általános iskola elvégzését igazoló dokumentum szükséges. Így akár egyetemi végzettségű, de papírral ezt igazolni nem tudó menekültek is jelentkeznek erre a programra, ami annyira népszerű, hogy a 35 férőhelyre 200-an is jelentkeznek évente – és kerülnek várólistára.

A rugalmatlanság azonban a követelmények szintjén más téren is megmutatkozik: az alapszintű kommunikáció elsajátítása nem jelenti azt, hogy az afgán és szír fiatalok rögtön megértik a tantárgyak magyar tankönyveinek nyelvezetét, „ami egy magyar gyereknek is komoly gondot okoz nem egy esetben”. A nyelvtanulás így persze tovább folyik, a magyarnyelv- és irodalomórák mellett párhuzamosan a magyart mint idegen nyelvet oktatják.

A szakmai vezető is kiemelten említi, hogy az érzékenyítő nyelvi és kulturális programok, foglalkozások (kulturális fesztiválok, kirándulások) iskolán belül és annak falain kívül is a magyar gyerekekkel közösen történnek.

„Mivel nem Magyarország a célállomása a háború elől menekülteknek, de támogatást csak akkor kapnak a fiatalok, ha tanulnak, nem annyira motiváltak, ellenben, ha barátokra tesznek szert, párkapcsolat jön létre, ragaszkodni kezdenek az iskolához, az országhoz, erősödnek a kötődéseik – szögezi le a szakmai vezető. – Sokan a nyelvi előkészítő után estin érettségiznek le, egyetemre mennek, szakmát tanulnak nálunk. Nagyon nyitottak a magyar kultúrára.

A párizsi tragédia után biztos érik őket megjegyzések, fenyegetések, miközben, ahogy pár itt végzett afgán fiú is, akik gyorsétteremben dolgoznak a kerületben, és éppen az állampolgárságot szeretnék megszerezni, az elsők közt tették ki a közösségi oldalakon a francia zászlót a profiljukra.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!