Csökkent némiképp, de nem szűnt még meg a zűrzavar az iskolákban. Fejlesztésre szinte egyáltalán nem telik, az igazgatók pedig úgy számolnak, hogy a korábbi forrásoknak csak a fele jut az iskoláknak. Íme, a közoktatás államosításának első éve.

 
Németh András Péter felvétele

Egy év telt el azóta, hogy a kormány a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ (KLIK) kezébe adta az iskolák fenntartását, míg az üzemeltetés az önkormányzatoknál maradt. Az átállás döcögősen indult, az iskolaigazgatók és tanárok a kormányzati sikerpropaganda ellenére a káosz szóval jellemezték a kialakult helyzetet.

Az iskolákban dolgozók arra panaszkodtak, hogy sokszor vannak ellátási problémák, hiánycikk a kréta vagy éppen a neoncső, nem tisztázottak az iskolaigazgatók jogkörei, és a helyben felmerülő problémákat csak hosszas adminisztráció és várakozás után lehet megoldani. Egy év elég volt a kezdeti problémák kiküszöbölésére – gondolhatnánk. Ez azonban sajnos nem igaz, sőt, sok esetben csak menet közben derültek ki az újabbnál újabb gondok. Mint azt Somogyi Lászlótól, a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatójától, az Oktatási Vezetők Szakszervezetének elnökétől megtudjuk, még mindig mindennapos probléma, hogy egy-egy felmerülő ügyben nem lehet tudni, ki az illetékes. Mit tehet ilyenkor az iskola? A tankerülettől kér iránymutatást, ám túl gyakran megesik, hogy ott sem tudják, kinek a jogkörébe tartozik a kérdés megválaszolása. – Van, hogy hetekig, rosszabb esetben soha nem reagálnak a megkeresésekre – hallottuk több iskolaigazgatótól is.

Ha pedig pénz kell valamire, akkor végképp megáll a tudomány. Somogyi László például hallott olyan iskoláról is, ahol a diákok egy csoportja minden évben részt vesz egy nemzetközi tanulmányi versenyen, amelynek azonban nevezési díja van. Az iskola hónapokig próbált a tankerülettől pénzt szerezni a nevezési díjakra, de a procedúra addig húzódott, míg a diákjait kizárták a versenyből. A KLIK végül ugyan átutalta a pénzt, de akkor már késő volt. Szintén jellemző, hogy a tanárok személyi ügyei a tankerületeknél csupán akták a sok közül, így problémás eseteik lassan és mindenféle empátia nélkül oldódhatnak meg, ha egyáltalán foglalkozik velük valaki időben.

Érdeklődésünkre több helyen is elismerték: az iskolák ellátási gondjai némiképp csökkentek egy év alatt, nem jellemző már az induló állapot, amikor a napi kiadásokra is heteket-hónapokat kellett várni. Egyes iskolákban már ez is nagy előrelépés, főként ott, ahol az önkormányzatok pénztelensége miatt bizonyos eszközöket, felszereléseket korábban esély sem volt megvásárolni.

Jelenleg a tanárokat a legjobban az elektronikus naplóra való átállás bosszantja, a félévet ugyanis már ebben a rendszerben kell lezárniuk. Somogyi László szerint tanév közben egy ekkora változtatást bevezetni hatalmas szakmai hiba. „Akik ezt eldöntötték, azoknak a legkevésbé sem érdekes, hogy ez mekkora fennakadásokat okoz az iskolában” – teszi hozzá.

Mivel az iskolák üzemeltetetéséért továbbra is az önkormányzatok felelnek, az oktatást segítő munkatársaknak, a technikai dolgozóknak is ők a munkáltatói, ezért elméletben nekik az intézményvezetők nem adhatnak közvetlen utasítást. Így az igazgató például nem mondhatja meg a portásnak, kit engedhet be a kapun, vagy éppen kit engedhet haza. De éppígy nem szólhat a pedagógus sem a takarítónőnek, hogy ürítse ki a kukát, vagy a gondnoknak, hogy a tesipályán nyírja le a füvet. Ahol jó viszonyt ápoltak az igazgatóval, ott gördülékenyebben megy az együttműködés, de ahol nem így van, ott mindenki centizi, hogy mi a dolga és mi nem az. Nem egy pedagógus számolt be méltatlan vitákról, megalázó helyzetekről, tehetetlenségről.

Nem meglepő, hogy Somogyi László egyelőre nem látja, mitől lesz jobb, hogy a KLIK kezébe került az iskolafenntartás. Ráadásul – bár pontos adatok még nincsenek – úgy érzékeli, hogy a tankerület körülbelül mindössze feleannyit költ az iskolára, mint amekkora összegből korábban gazdálkodhattak. Azt mondja, arra ugyan hellyel-közzel ügyelnek, hogy komoly működési problémák ne legyenek, fejlesztésre azonban egy fillért sem költenek. Egy éve egy kötettel sem gyarapodott az iskolai könyvtár, nem vettek új eszközöket és a karbantartási munkákra is jóval kevesebb jut, így az igazgató szerint az iskola lassan „lerohadhat”. Tény, hogy nem mindenhol ez az általános gyakorlat, de az iskolák többségében hasonló tapasztalatokról adtak számot.

Egy évvel a kezdés után tehát az államosítás még mindig egyet jelent a bürokrácia túlburjánzásával. Az elképzelést, miszerint a kormányzat felől érkező pénz kisegítené az intézményeket, miközben azok átlátható szabályok mentén végezhetik munkájukat, nem sikerült átültetni a gyakorlatba. Jelenleg ugyanis csak túlhajtott, túlfelügyelt pedagógusok oktatnak olyan igazgatók felügyeletével, akiknek szinte semmilyen eszköz nincs a kezükben, amellyel az érdekeiket érvényesíthetnék. Ha ez volt az eredeti szándék, akkor Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak tényleg igaza van: a KLIK egy éve tényleg sikertörténet.

Jön a túlórapénz

Január elsején életbe lépett a pedagógusok kollektív szerződése, amely alapján túlórapénzt kaphatnak azok a tanárok, akiknek a heti kötelező 32 órán felül az iskolában kellett tartózkodniuk vagy helyettesítettek az órákon. A szerződés arra is lehetőséget teremt, hogy béren kívüli juttatásokat kapjanak a pedagógusok, így idén már cafetériában is részesülhetnek, amelynek mértékéről minden évben külön egyeztetést tartanak. Meg kell téríteni számukra ezen felül a tanórák, foglalkozások előkészítéséhez, a szülőkkel való kapcsolattartáshoz tartozó kiadásokat és az útiköltséget is.

Rohamtankönyvek

Az évtizedes gyakorlattal rendelkező pedagógus már a desszert előtt felállt a karácsonyi vacsoraasztaltól, elnézést kért a családjától és leült az íróasztala mellé – tankönyvet írni. Sok tanár mesélt lapunknak arról, hogy a téli szünetet az általa egyszer már megírt tankönyv újraírásával töltötte, hogy megfeleljen az év végén hirtelen átszabott tankönyvszabályok diktálta feltételeknek.

Január elsejétől a kormány kezébe került a tankönyvellátás, és ha minden a tervek szerint megy, szeptemberben jóval kevesebb tananyag közül választhatnak majd tantárgyanként a pedagógusok. A tankönyvfejlesztésért immár az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, a beszerzésért és az ellátásért pedig a Könyvtárellátó Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft. felel. A kínálatot pedig egy 13 tagú szervezet, nevezetesen a Nemzeti Tankönyvtanács méri majd fel és bírálja el. Tagokat delegál a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Rektori Konferencia, a Nemzeti Pedagógus Kar és az Országos Nemzetiségi Tanács, a vidékfejlesztési miniszter és a szak- és felnőttképzésért felelős miniszter, emellett hat tagot nevezhet ki az oktatásért felelős miniszter is.

Tanács tehát lesz, viszont kérdés, hogy milyen tankönyvek lesznek szeptemberre. Mostantól ugyanis csak azok a kiadványok minősülnek majd tankönyvnek, amelyeket az oktatásért felelős miniszter kiválasztott egy nyilvános pályázati eljárás során, vagy éppen az ő kezdeményezésére fejlesztettek ki. Az iskolák, pedagógusok pedig egy tankönyvjegyzékből választhatják ki, hogy évfolyamonként és tantárgyanként melyik könyvet kívánják felhasználni. Ebbe a jegyzékbe bekerülni tehát sokaknak lesz fontos, de csak keveseknek adatik majd meg. Mivel egyelőre nem tudni azt sem, milyen szempontok alapján bírál majd a tanács, több kiadó jelezte már korábban szerzőinek, hogy igyekezzenek köteteiket a (vélt vagy valós) igényekhez igazítani.

„Mi neki se kezdtünk, mert biztosak vagyunk benne, hogy le lesz zsírozva az egész” – azért ezzel a véleménnyel is találkoztunk. De van olyan pedagógus, aki a két ünnep között már lázasan gépelt, miközben azon törte a fejét, hogy vajon jó-e egyáltalán bármire az, amit csinál. „Mivel mi az eladott példányok után kapunk százalékot, ráadásul a kiadó is még két évig szerződésben van a nyomdával, vagyis muszáj megjelentetnünk valamit, megpróbáljuk megütni a mércét. Bár nem tudjuk, mi az” – fogalmazott egy fizika szakos pedagógus. Rémhírek terjengenek arról, hogy kinél kell majd kilincselni, ha be szeretnének kerülni a jegyzékbe, miközben mások már azt is tudni vélik, hogy kik lesznek majd a „csókosok”, akik kedvező bírálatot kapnak.

Sokan még bíznak abban, hogy ha tankönyvként nem is, de oktatási segédanyagként felhasználható lesz a munkájuk. Mert az órán ugyan abból kell majd tanítani, amiből az állam megengedi, de kiegészítésként bárki bármit felhasználhat, szabadon – ha ki nem radírozzák addig ezt a lehetőséget is a jogszabályokból. „Lehet, hogy nem választhatok tantervet vagy tankönyvet, de az én tudásomat, nem tudja átírni senki” – mesélte egy általános iskolai tanító. Mert jelenleg ez az egyetlen lázadási pont: az, ami a pedagógusok fejében van.

De egyáltalán, lesz-e tankönyv szeptembertől? Ha ugyanis még csak most kezdik el finomítgatni azokat a tankönyveket, amelyeket majd egyszer csak elkezdenek bírálni az egyelőre még nem látható Nemzeti Tankönyvtanács tagjai, akkor igencsak kapkodni kell majd a végén, hogy elég tankönyv legyen a tanévkezdésre. Hacsak nem lapulnak már valaki asztalfiókjában azok a könyvek, amelyekből majd rendelni lehet – de lehet, hogy ez is csak egy rémhír. (D.-H. N.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!