Szeptember vége volt, és a lányok, a tizenöt éves Andi és a tizenhét éves Szabina már hetek óta szökésben voltak – a mamánál, a saját anyjuknál, a falujukban, a házban, ami egy pesti szinkrontolmácsé. A falu kicsi, mindenki ismer mindenkit, a család úgy került ide, hogy az apa errefelé, a déli határszélen volt katona.
– Mi addig az ország másik felében éltünk – mondja a lányok anyja –, azt se tudtuk, hogy ez a falu van. A házat is látatlanban vettük, hirdetés útján, és csak mikor megérkeztünk, derült ki, hogy a padlója földes, a falait vályogból verték. Négy gyermekem van, három lány meg egy fiú, a lányokat úgy hívják…
– Megtiltjuk, hogy a lányok nevét kiírják – mondta a területi megyei gyermekvédelmi intézmény főigazgatója. – Mi ugyanis folyamatosan a gyermekek érdekeit tartjuk szem előtt. Elmondaná, milyen alapon beszéltek az anyával? Vagy Gy. Szabinával? Ön ilyet a gyám beleegyezése nélkül ugyanis akkor sem tehet, ha a lányok szökésben vannak. Felhívom figyelmét, hogy a Gy. lányokkal való beszélgetéssel ön súlyosan megsérti a családjogi, valamint a gyermekvédelmi törvényt.
– Az a ház, ahol Szabináék laknak, valójában az enyém – magyarázza pesti otthonában a hetvenhét éves szinkrontolmács, Palotás Antal. – Amikor a családot megismertem, Szabina hét-nyolc éves lehetett. Csupa kedvesség és huncutság; megszerettem őt. A vidéki házam abban az utcában található, ahol tíz évvel ezelőtt egy tizennégy éves kislány lelőtte a nevelőapját, aki éveken át verte, gyötörte. Egyébként Szabina édesapja is dolgozott náluk, napszámosként. Egy nap azt kérdezte tőlem: „Anti bátyám, engedné-e, hogy a földjét bevethessük kukoricával?” Mondtam neki, miért is ne, úgysem élek ott. Amikor aztán a vályogházukat bontották el, azt kérdezte: „Anti bátyám, lehetne-e, hogy a házát kivennénk bérbe?” Bérbe nem adom, válaszoltam, de ha az állagát megóvják, használhatják, szívességből. Mivel a házra nincs szükségem, a végakaratom szerint a legnagyobb lány, Gy. Éva örökli. Ez egy jóravaló család volt, aztán egyszerre csak tönkrementek. András azóta állítólag már déltájban részeg, s jobb is, ha az, mert legalább nem veri a feleségét meg a keze ügyében lévőket. A faluban 2009 óta nem jártam. 2012. január 28-án megcsörrent a telefon. Szabina volt: „Csókolom, Tóni bácsi, azért hívlak, mert segítséget szeretnék kérni. Belátom, az utolsó két évemet teljesen elrontottam. Ide-oda csapódtam, szeretnék új életet kezdeni, kérlek, találj nekem egy bentlakásos iskolát.” Pár nap múlva, amikor visszahívtam, már elvitték a gyermekvédelmi intézet gyűjtőjébe, amit azóta magamban csak úgy hívok, hogy gyermekzüllesztő. A fiúk és a lányok ugyanis megtehetik, hogy akár egymás szobájában, ágyában aludjanak; az egyik nevelő ezt meg is erősítette. Ez egy olyan befogadóotthon, ahonnan a gyerekek szabadon ki-be járhatnak, s ha kimaradnak éjszakára, és csak reggel térnek vissza, szó nélkül visszafogadják őket. Kezdetben még a befogadóotthonba is beengedtek. Kértem a nevelőnőt, tiszteljen meg, hogy a beszélgetésünkön részt vesz, és amikor Szabina azt mondta, tegyem lehetővé, hogy tanulhasson, közbeszólt: de hát itt is lehet, majd be fogunk íratni a város valamelyik iskolájába. Aztán eltelt a tanév, a nyári vakáció is, összesen hét vagy nyolc hónap, és tankötelezettség ide vagy oda, nem íratták be sehova. Csak tengtek-lengtek, unatkoztak a gyűjtőben.
Elmondok két eseményt. 2012. május 6., vasárnap. Gy. Szabina a befogadóotthonból szabadon kilép az utcára, Olíviával, a barátnőjével együtt. A közelükben megáll egy autó, Olívia ismeri a bent ülőket. „Halló, lányok, megyünk kirándulni, gyertek velünk!” A két lányt két napon át etetikitatják, aztán azt mondják, keressenek egy kis pénzt. Az út szélén. Csütörtök reggel egy járőr begyűjti őket. Először olyan vallomást tesznek, hogy erőteljes rábeszélésre cselekedtek, azután mindent visszavonnak, és így kerül Gy. Szabinára a szégyenbélyeg. 2012. július 25., a lányok megint kimaradnak éjszakára. Az első verzió szerint Szabinát megerőszakolják a közeli tónál, a második verzió szerint Gy. Szabina önként, pénz reményében, prostituáltként egy vagy több férfival a tó partján összefeküdt.
*
– Szabina, mi történt valójában?
– Muszáj volt a rendőrségen mást mondani, mert nem akartam újabb ügyet, elég, hogy intézetbe kerültem. Úgy történt, hogy a barátnőm, Olívia elhívott, hogy van valami hely az ismerősénél, ahol pár napig ellehetünk. ott voltunk, és csak utána jöttek azzal, mit kell cserébe tennünk.
– Miért állt ki?
– Megijedtem. Féltem nagyon, hogy bajom esik, hogy bántanak.
– És a tónál mi történt?
– Ketten lefogtak, meg is erőszakoltak, és bedobtak a tóba. A barátnőm húzott ki.
– Amikor a rendőrök kihallgatták, kik voltak jelen?
– Csak az egyik nevelőnő.
*
– Főigazgatónő, tudomásom van arról, hogy…
– A gyermekvédelemnek – mondja a területi gyermekvédelmi szervezet főigazgatója – nem ilyen típusú gyerekeket kéne ellátnia, akik gyakorlatilag az alvilági élet látószögében vannak. Fölösleges volt Gy. Szabinát hozzánk beutalni. Ha ugyanis ennyire nem együttműködő, akkor kerüljön bárhová, mindenhonnan meglép. Ha egy prosti bekerül a rendszerbe, mitől lenne másmilyen? Fogja már fel, hogy mi van. A kislány nem itt, a befogadóban prostituálódott. Ez a kislány már így szocializálódott, és nincs olyan rendszer, ami változtatna rajta. A szökése ideje alatt meg hogyan felelhetnénk érte. Az anyja is bújtatta, közösséget vállalt vele. Értse már meg, a bántalmazás semmilyen formáját, sem testit, sem érzelmit nem alkalmazhatok. Vagyis ha kilép az ajtón vagy az ablakon, nem foghatom meg…
– Tudomásom van arról, hogy Gy. Szabina 15 éves húga olyasmit követett, követhetett el bent, az önök intézményében, ami miatt…
– Büntetés-végrehajtási intézményben van. Hat hónapos terhes elmúlt.
– Mi történik azokkal, akiket önökre bíznak, azért, hogy megvédjék őket, aztán itt kerülnek bajba?
– Miért nem azokról ír, akik leérettségiznek, főiskolára vagy egyetemre mennek.
– A gyermekvédelmi rendszert – magyarázza a megye gyermekjogi képviselője – két szinten kell elképzelni. Az alapellátás helyben, az adott településen történik, a szakellátás pedig már hatósági intézkedésen alapul.
– Önhöz fordulhatnak tehát azok a szülők, akik a gyermekvédelemmel kapcsolatban visszásságot tapasztalnak?
– Szülők, szomszédok, a gyermekvédelmi gondoskodásban lévők…
– Olvastam az egyik tanulmányát az ideiglenes hatályú elhelyezésekről.
– Az ideiglenes elhelyezés nevében ott van, hogy gyorsan, azonnal kell intézkedni. Azért, hogy megvédjék a gyereket a súlyos, akár az életet is veszélyeztető bántalmazástól, elhanyagolástól, vagyis mindattól, ami testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésében helyrehozhatatlan kárt okoz. Ilyenkor azonnal ki kell emelni a családból, s ettől kezdve mindaddig, amíg a gyermeket nem helyezik el véglegesen lakásotthonban vagy nevelőszülőhöz, addig a szülő gondozási, nevelési joga szünetel.
*
– A négy gyerek közül én vagyok a legidősebb – mondja Gy. Éva. – Huszonkét éves, de tizenkét éves koromtól úgy keltem és feküdtem, hogy valamiért mindig kikaptunk. Az apa végett, aki, ha ivott, ütött. Anyának is sokszor volt borda-, kéz- és lábtörése, nekem is ott a kése nyoma az oldalamon. De hiába fordultunk a családsegítőhöz, bárkihez és bárhová. A védelembe vételünk semmit nem ért. Az öcsém is apa miatt került börtönbe. Mert egy nap, amikor apa részegen, késsel és baltával neki támadt anyának, az öcsém meg az apámnak, apánk följelentette. 2008-ban nem bírtam tovább és elszöktem otthonról. A városba mentem tanulni, ott ismerkedtem meg a párommal, lett szép gyerekünk; azóta egyszer sem voltam otthon.
– 1988-ban kezdtem a gyermekvédelemben dolgozni – mondja a megye gyerekjogi képviselője –, és már akkor látható volt az a tendencia, hogy egyre nő azoknak a száma, akik a gyermekvédelembe előrehaladottabb életkorban kerülnek be. Merthogy a cél az, hogy a gyerek minél tovább a családban maradjon. A megyében durván 950 a gyermekvédelmi szakellátásban lévők száma, ebből mintegy 50 az ideiglenesen elhelyezettek aránya, akik először befogadóotthonba kerülnek, majd különböző szakvizsgálatok után lakásotthonba vagy nevelőszülőhöz. Optimális esetben az ideiglenes elhelyezés ideje pár hét, esetleg egy-két hónap, a valóságban ez jóval hosszabb. Amikor Palotás úr megkeresett, és elmesélte, felmerült a lehetősége, hogy Gy. Szabina lánykereskedők hatókörébe került, azonnal felhívtam az intézmény szakmai vezetőjét, aki feljelentést tett a rendőrségen, ám ott a történetet a kislány már úgy mondta el, ami alapján a rendőrség az eljárást megszüntette.
– Egy rendőrségi kihallgatáson egy tizenéves intézetis lány mennyire kiszolgáltatott?
– Maximálisan. Szerencsés volna, ha a kihallgatáson a törvényes képviselője, vagyis a szülője is jelen volna, vagy ha eseti gondnokot rendelnének ki a gyámhivataltól. Csak ugye ennek procedúrája van, időbe kerül… De azt is problémának tartom, ha a gyermek, a fiatalkorú kihallgatásán például az intézet nevelője van jelen, akinek fogalma sincs arról, hogy az eljárás során milyen jogosultságai volnának a gyermeknek. A szülő egyébként, ha tudna a gyermeke ellen folytatott eljárásról, akár ügyvédet is fogadhatna. A gyermekvédelmi intézmény nem, hiszen ideiglenes elhelyezés estén a törvényes képviseleti jog még a szülőnél van.
– Mi értelme van kiemelni valakit a családjából, ha aztán állami gondoskodásban prostituálódik? Nem abszurd az egész?
– De igen. Merthogy a gyermekvédelmi rendszernek egyrészt az lenne a feladata, hogy a rájuk bízott gyermekeket megvédje mindattól, ami miatt az otthonukból kiemelték, másrészt ne kerülhessenek újabb veszélyeztető körülmények közé. De azért ez mégsem igaz, mert nem maga a rendszer sodorja őket bajba, csak nem képes őket megvédeni. Igen, speciális szakismerettel rendelkező pedagógusok kellenének… Egyébként gazdaságilag is olcsóbb volna, ha az alapellátás erősödne, vagyis ha a családok a lakóhelyükön kapnának segítséget úgy, hogy a szolgáltatások mennének hozzájuk.
*
2012. november eleje. Gy. Andrásné semmit nem tud lányai rendőrségi ügyeiről. A meghallgatásokra-kihallgatásokra értesítést nem kapott, így lehetősége sem volt rá, hogy azokon ő, vagy ügyvéd képviselhesse a lányait. Tájékoztatásban nem részesül, így azt se tudja, hogy a mindössze tizenöt éves lányával, aki hat hónapos terhes, mi lesz. És mi történik az ő büntetlen, szabad magyar unokájával. A családi házban, ahol egykor hatan éltek, ma ketten vannak. Apa és anya. Csak a szerencsén múlik, ki marad életben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!