Sokan fogadják meg év végén, hogy a következő esztendőben tudatosabban állnak majd pénzügyeikhez: törlesztenek, spórolnak, félretesznek. Hogy ez idén sincs másként, igazolja a felmérés: a magyarok 68 százaléka szeretné rendezni jövőre a pénzügyi helyzetét. Hogy sikerülhet-e, erről Csernok Miklóst, a kiszamolo.hu népszerű pénzügyi blog szerzőjét kérdeztük.
– Blogbejegyzéseiből egyértelműen kiderül, hogy nincs túl jó véleménnyel a magyarok pénzügyi kultúrájáról. A válság okozta sokk tudatosabbá tett bennünket?
– A magyar oktatásból teljesen kimaradt a pénzügyekkel kapcsolatos tananyag. Sem az iskolában, sem otthon nem tanulunk meg bánni a pénzzel. Ennek következménye, hogy egymás után hozzuk a rossz pénzügyi döntéseket. Az Magyar Nemzeti Bank készített egy felmérést, amiből kiderült: a magyar emberek 39 százaléka nem tudja kiszámolni azt, hogy ha 100 ezer forintot betesz a bankba egy évre és kap rá 5 százalék kamatot, akkor mennyi pénze lesz egy év múlva. Ezek után hogyan várhatjuk el valakitől, hogy értse meg egy halasztott tőketörlesztésű életbiztosítással kombinált devizaalapú lakáshitel kockázatát és működését? A válság előtt az emberek többet költöttek, mint amennyi volt nekik, most annyiban változott a helyzet, hogy annyit költenek, amennyiük van. A hitelfelvételi kedv szerencsére nagyon visszaesett. Jelenleg 850 ezer honfitársunk a mai napig tartozik valamilyen banknak legalább minimálbérnyi összeggel és legalább három hónapja. A magyarok 70 százalékának nincs egy hónapnyi megélhetésre elegendő megtakarítása. A megkérdezettek ötöde a szegénységre hivatkozik, de akkor hogy lehet, hogy a malájok 92 százaléka vagy az albánok 50 százaléka tud félretenni minden hónapban? Úgy, hogy nem a szegénységről, hanem a pénzügyi kulturálatlanságról árulkodik ez az eredmény.
– Azért az sem mindegy, van-e annyi, hogy abból megtakarítani lehessen.
– Nem az a fontos, hogy mennyit keres valaki! Persze van, hogy a tej, kenyér, rezsi elviszi a havi fizetést, de általában nem erről van szó. Kapok olyan üzenetet, hogy segítsek, mert nincsen pénzünk enni se – és ez az üzenet egy iPhone-ról érkezik. Ha nincsen pénzem enni, akkor nem veszek iPhone-t, nem kötelezem el magam egy előfizetéssel – mert valószínűleg így lett az illetőnek „ingyen” telefonja –, aminek a havi díja 12 ezer forint. Hányan gondolkoznak így: itt van ez a digitális fényképezőgép, 20 ezer forint 10 havi részletre, de jó, meg tudom venni. Ha nekem nincs 20 ezer forint a zsebemben, akkor nem veszek digitális fényképezőgépet, pont. Az emberek itt rontják el, nem fogadják el a nincset, nem tudják azt mondani, hogy nekem nem telik digitális fényképezőgépre vagy nettévére.
– Akkor ön szerint mi a sikeres pénzügyi élet kulcsa?
– Volt egy ügyfelem, egy 970 ezer forintot kereső informatikus. Kiderítettük, hogy a nagymamája a 90 ezres nyugdíjából többet tesz el, mint ő. Mert a nagymamát még úgy nevelték, hogy azt vedd meg, amire van pénzed. Nincs az a fizetés, amit ne lehetne elkölteni, és nincs az a fizetés, amit ne lehetne eltenni. Meg szoktam kérdezni az embereket, hogy mi történne, ha elvesztenék a jelenlegi munkájukat, és 20 ezerrel kevesebbet kapnának az új helyen. Általában a válasz: semmi. Összébb húznám magam, kevesebbet járnék gyorsétterembe, sonka helyett párizsit vennék. Ilyenkor megkérdezem azt is, hogy mi lenne, ha 20 ezerrel többet kapnának. Az ember többsége 20 ezer forinttal jobban élne. Növelné az igényeit, a kiadásait. Tehát az átlagembernél nem az a kérdés, hogy el tud-e tenni 20 ezer forintot, hanem hogy el akar-e. Ha nem akar eltenni, akkor ne szidjunk a kormánytól a világgazdaságig mindent és mindenkit, az embernek azt kellene felfogni, hogy a saját anyagi helyzetéért a legnagyobb mértékben ő maga a felelős. Amíg az ember nem ül le, és nem mondja azt, hogy ez az én saram, voltam olyan ostoba, hogy felvettem egy ilyen fizetésre egy ilyen hitelt, eladósítottam magamat 20-30 évre, addig nem fog tudatosabban állni a pénzügyeihez. Az első lépés a gyógyuláshoz a beismerés, hogy én vagyok a hibás.
– Ha megvolt a beismerés, felismerés, mi a következő lépés anyagi helyzetünk rendezésére?
– Minden embernek rendelkeznie kellene 6 havi megélhetéséhez szükséges tartalékkal. Ha hitelt szeretnénk felvenni, akkor annak a 6 havi törlesztőrészletét is adjuk hozzá. Addig, amíg ezzel nem rendelkezünk, nem szabad belevágni a hitelfelvételbe! Ha elvesztem a munkámat, alsó hangon 4 hónap telik el a következő munkahelyemen kapott fizetésig. És bármikor elveszíthetjük a munkánkat, az egészségünket – erre nem hajlandóak gondolni az emberek. A másik, amelyről szintén hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy leszünk egyszer 65 évesek, állami nyugdíj viszont nem lesz. Akkor miből fogunk élni? Vagy közelebbi események: a gyerekünk egyetemre megy, a lakást fel kell újítani, a kocsit le kell cserélni. Rajzoljuk le, számoljuk ki! Ennyi idősek vagyunk most, ennyi évünk van a nyugdíjig, onnantól kb. 15-20 évig havonta ennyi pénzre lesz szükségünk. Egy példa: mai értéken havi 150 ezer forintra lesz szükségem, mondjuk, 15 éven át, mert nem csirkefarháton tengődve szeretném tölteni az idős éveimet. Azaz 180 hónapszor 150 ezer forintot, azaz 27 millió forintot kell eltennem a következő években. Ha mondjuk most 40 éves vagyok, akkor marad erre 25 évem, egy újabb szorzással és osztással kiderül, hogy ehhez jelenleg havi hány forintot kellene eltennem. És akkor még csak a nyugdíjamról gondolkodtam. A számegyenesre felkerül, hogy mondjuk 10 év múlva a gyerek egyetemre megy, tehát 120 hónapom van összeszedni az 5 milliós tandíjat, ez havonta további 41 500 forint megtakarítást igényel, és így tovább. Vannak igényeink, van valamennyi bevételünk, meg vannak a kiadásaink. Az a matek, hogy bent legyünk a háromszögben, tehát vagy csökkentenünk kell az igényeinket, vagy növelnünk a bevételeinket, vagy lefaragni a kiadásainkból. Ehhez az kellene, hogy mindenki írja a kiadásait, utána pedig tervezze be előre. Látta már az embereket a Tescóban fizetésnap után? Alig bírják tolni a kocsit, tele van chipsszel meg csokival, ugyanaz az ember két hét múlva megy a kis kosárral, amiben csak párizsi meg kenyér van, mert ennyi tervszerűség van az életükben. Szépen félre kell tennünk a hó elején a kiszámolt összeget, a maradékból pedig megtervezzük, hogy mire mit adunk ki. És akkor lehet variálni, hogy a hónapban a színház helyett a gyereknek veszek cipőt, vagy étterem helyett megjavíttatom a csapot.
– Tehát úgy kell tekinteni, mintha a megtakarításra szánt összeg nem is létezne.
– A mai nap bevételei nem a mai nap kiadásait szolgálják! Az emberek ott rontják el, hogy kapnak x fizetést és abból élnek. Azt mondják, hogy megengedhetem magamnak a drága telefont, mert ilyen jól keresek, vagy hogy autóval járjak dolgozni. Itt hibáznak nagyot, mert ilyenkor a gyerek oktatására félreteendő pénzből járnak autóval dolgozni, a lakásfelújítás árából vesznek maguknak drága telefont, a nyugdíjukat élik fel, amikor drága helyre mennek nyaralni.
– Ha már sikerül rábeszélni magunkat arra, hogy félretegyünk, adódik a kérdés: hova, mibe érdemes?
– A mai kamatszintek mellett, amíg kapok az államtól infláció plusz 4 százalék kamatot a prémium állampapírra, meg van olyan aktív banki betét, ami több mint 7 százalékot ad, felesleges rizikót vállalnom és kimennem a részvénypiacra. Az elmúlt öt évben a magyar tőzsde mínusz 4,7 százalékot hozott évente. Amíg a bankban ilyen magas kamatokat adnak, addig – 50 milliós megtakarítás alatt – nem javaslok mást, még lakást venni és kiadni sem éri meg jobban. Amíg nincs valakinek komoly vagyona, fontosabb az, hogy oszd be a pénzed és tegyél félre havonta, mint az hogy mibe fektess.
– Van olyan is, amit nem ajánlana?
– Mostanában a tőkevédett alap a slágertermék. Bemegy a bankba, és rögtön erre akarják rábeszélni: befektetni Kínában, aranyba, olajba, bármibe, kockázat nélkül. Mert a bank garantálja, hogy a harmadik év végén visszakapja a befizetett pénzét. És az emberek beleugranak, mert kockázat nélkül szeretnének sok pénzt. De hogy működik egy ilyen? Berakok, mondjuk, egymillió forintot. Most az állampapír hozama olyan 5,8 százalék, 840-ért vesz a bank állampapírt, annak a kamataival 3 év múlva pont 1 millió áll majd rendelkezésre. Maradt 150 ezer a játékra, ebből levonják a hasznot, az értékesítési költségeket és egyebeket, marad 60 ezer. Ebből kellene akkorát domborítaniuk, hogy kiugró kamatot hozzon. Vesznek olcsón opciókat, ha bejön, lesz pluszpénz, ha nem, akkor csak az lesz, ami volt. A lényeg a kérdésfeltevés. Ha úgy szól a kérdés, hogy akar-e venni tőkevédett alapot 2-3 százalékos haszonért, ahelyett hogy kapna 8 százalékot betétre, akkor venne ilyet? Viszont ha azt mondom, hogy kockázatmentesen lehet kereskedni a kínai tőzsdén, akkor mit szólna hozzá? És visszajutottunk oda, ahonnan indultunk. Ha a többség az alapokkal sincs tisztában, hogyan láthatna át egy ilyen terméket? Persze más kérdés, hogy nem is érdeke senkinek, hogy az emberek megtanulják, hogy ez hogyan is működik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!