A tudósok szerint 2050-re több lesz a műanyag a tengerekben, mint hal.
- Az óceánokban az emberi szem elől rejtve országnyi szemétszigetek úsznak.
- A legnagyobb veszélyt a PET-palackok jelentik, amelyekből egyre több fogy.
Az emberiség minden évben 120 milliárd dollárnyi értékű olyan műanyag hulladékot termel, amelyet nem hasznosít újra. Ennek következményei csupán másodsorban anyagiak, a meggondolatlan pazarlás egyre inkább fenyegeti környezetünket.
A Világgazdasági Fórum jelentése szerint 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint amennyi hal (a súlyukat tekintve). Az egyre ijesztőbb méreteket öltő szennyezés oka, hogy az elmúlt ötven évben hússzorosára nőtt a műanyaghasználat, egy az óceánok megóvásával foglalkozó szervezet adatai szerint 300 millió tonna plasztikhulladék termelődik minden évben, és a tudósok prognózisa szerint a következő két évtizedben megduplázódik ez a szám.
A nagy áramlatok a vizekbe kerülő szemét jelentős részét egybegyűjtik, hatalmas hulladékszigeteket hozva létre az óceánok egyes pontjain. Bár a hulladéknak jelentős részét képezik a különböző áradásoknál, cunamiknál elsodort ember alkotta építmények és járművek, de a szigetek túlnyomó részét a műanyag adja. Másfél évvel ezelőtt a tudósok arra lettek figyelmesek, hogy a szigetek rejtélyes módon elkezdtek csökkenni, eltűnni.
Kiderítették, hogy a műanyag – többek között az UV-sugárzás hatására – egyre kisebb darabokra bomlik, és néhány milliméteres törmelékek formájában szennyezi tovább a vizeket akár évszázadokig.
Ezek a kis darabok a halak és más tengeri állatok szervezetébe is bekerülnek, megmérgezve ezzel gyakorlatilag az egész táplálékláncot a nagy tengeri emlősökön keresztül a tengerből csemegéző madarakig
Egy a sziget környezetében végzett kutatás arra jutott, hogy a halak 35 százaléka benyel valamilyen műanyag darabot, a kagylók és más élőlények pedig gyakorlatilag „belakják” a szemetet. Azóta bebizonyosodott az is, hogy függetlenül a felaprózódástól, a nagy hulladékszigetek mérete nem csökkent, sőt a vártnál gyorsabban nő.
Az óceánok megtisztítására egyelőre többféle mérnöki koncepció verseng, amelyek vagy túl bonyolultak és drágák, vagy fenntarthatatlanok. Ráadásul kulcskérdés, hogy az elképesztő mennyiségű kihalászott szeméttel később mit kezdenek.
A műanyag hulladékok termelődésében hatalmas szerepe van a szénsavas üdítők és ásványvizek fogyasztásának, ezeket ugyanis ma már szinte kizárólag vissza nem váltható PET (polietilén-tereftalát) műanyagba palackozzák, amelynek lebomlási idejét 450 évre becsülik.
Az elmúlt évtizedekben az üdítőitalok terjeszkedő piaca mellett a vízfogyasztási szokások is gyökeresen megváltoztak, és még hazánkban is – ahol az ország nagy részén világviszonylatban is nagyon jó a csapvíz minősége – elterjedtek a műanyag palackos ásványvizek.
Évente 340 milliárd palackot egyáltalán nem hasznosítanak újra. Ugyan folyamatosan nő a szelektíven gyűjtött hulladék aránya, Európában a PET-palackoknak csak kevesebb mint fele kerül elkülönítve a szemétbe. Magyarországon 1,3-1,4 milliárd PET-palack kerül forgalomba egy évben, és 45 ezer tonnányi súlyával első helyet tölt be a kidobott szemét között.
Nyugtathatnánk magunkat azzal, hogy az óceánok tőlünk nagyon messze vannak, de a valóság az, hogy – különösen az áradások idején – már a Tiszán is hatalmas műanyag szemétkupacokat lehet látni, amelyeknek ugyan jelentős része Ukrajnából és Romániából érkezik, de a hazai szennyezés sem eltagadható. Annál is inkább, mert a Plastics-Europe friss, 2015-ös jelentése szerint a kontinens középmezőnyének vége felé kullogunk az újrahasznosítás terén, a műanyag hulladékok több mint fele bárminemű hasznosítás nélkül a lerakókban, rosszabb esetben a természetben végzi.
Szabó Kata
A műanyagnak csupán 5 százalékát hasznosítják újra hatékonyan, és az összes ilyen szemét harmada a környezetben, főleg a természetes vizekben, végül az óceánokban landol.
A pillepalackok újrahasznosításáról számtalan tévhit él. A valóságban a kukás autókban nem öntik össze a szemetet, de mivel a lakosság még sokat hibázik, később kézzel is szétválogatják a hulladékot.
A szín szerinti szelektálás után a palackokat bálákba tömörítik, majd a feldolgozó cégekhez szállítják. Ott ledarálják, majd átmossák a műanyagot, amelyből így egyfajta granulátum keletkezik, ami már alkalmas is az újrafeldolgozásra. Az így keletkezett plasztikból készülhet virágcserép, CD-tok, de meglepő módon a nagy részét a textiliparban használják újra. Így előfordulhat, hogy végül polárpulóver, szőnyeg, paplantöltelék vagy akár menyasszonyi fátyol készül belőle.
A rendszer gyenge pontja, hogy az újrahasznosítási technológiák ma még drágábbak, mint előállítani az elsődleges nyersanyagot.
Nem szemét
A pillepalack újrahasznosításának számos módja ismert. Közülük is az egyik legígéretesebb egy német környezetvédelmi mérnök, Andreas Froese nevéhez fűződik. Froese csaknem egy évtizede épít házakat szemétből, elsősorban Afrikában. „Amikor láttam, hogy a fejlődő országokban milyen elképesztő mennyiségben kerül a szemétbe a PET-palack, adta magát, hogy arra kell megoldást találnom, hogyan hasznosíthatnánk azokat anélkül, hogy újrafeldolgoznánk” – mondta egy korábbi interjúban a német szakember. Froese házakat, közösségi tereket és víztartályokat is épít műanyag palackokból. Nem segédmunkásokkal dolgozik, hanem önkéntesekkel, akiket megtanít az első látásra pofonegyszerű építkezés részleteire, és aztán maguk is terjeszthetik a módszert. A metódus lényege, hogy a palackokat vízzel kevert földdel töltik meg, majd szigorúan terv szerint egymás mellé illesztik. Az így nyert „falak” nemcsak strapabírók, hanem jól szigetelnek és golyóállók is, ami néhány afrikai országban kifejezetten előnynek számít.
Az egykori afrikai magyar önkéntes, Belicza Bea néhány évvel ezelőtt maga is kitanulta a palacképítést. Amikor hazajött, barátaival idehaza is terjeszteni kezdte az „igét”. Utcabútorokkal kezdték, a Gozsdu Udvarban egy ülőfalat építettek PET-PUFF technikával. „A legfontosabb, hogy újabb nagy energiák (mosás, aprítás, újrafeldolgozás) nélkül hasznosítsuk újra az üdítősflakonokat, a helyi közösségek bevonásával” – mondja Belicza Bea, aki most azt tervezi, hogy az Európába érkező menekülteknek építenek házakat polietilén palackokból.
Kövesdi Péter
A legnagyobb vízi hulladéktelep a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget, amelynek méreteiről csak becslések állnak rendelkezésre, átmérője néhány évvel ezelőtt elérhette a 2500 kilométert, a 100 millió tonnányi szemét 10–30 méteres mélységig terjeszkedve lebeg a vízen.
A fotó forrása: Shutterstock
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!