– A CEU kuratóriuma úgy döntött, hogy habár a kormány még nem írta alá az államközi megállapodást, elindulhat a jövő szeptemberi tanév előkészítése, mert teljesítették a törvény feltételeit. Megnyugodtak?
– Abból indulunk ki, amit a kormány mondott. A kormány azt mondta, ha a CEU teljesíti a felsőoktatási törvénymódosításból ráháruló feladatokat, akkor rendezik az egyetem sorsát. A nagy kérdés az volt, hogy az az oktatási tevékenység, amit az Egyesült Államokban létrehoztunk, összhangban van-e a törvény előírásaival. Ezért volt megnyugtató, amikor New Yorkban járt a magyar delegáció, és a vezetői – szóban legalábbis – megerősítették, hogy a látottak alapján teljesítettük a törvényi feltételeket. Erre érkezett a napokban a New York-i Oktatási Hivatal levele, amely leszögezi, a CEU-nak nemcsak a Nádor utcában, hanem New York államban is van oktatási programja. Valóban szükségünk van egy államközi egyezményre is az amerikai diplomák budapesti kiadásához, de ez az utolsó lépés szinte automatikusan fakad a korábbiakból. Miután ugyanazt teljesítettük, mint a kínai, maláj, thai és egy másik amerikai főiskola, ezért a semlegesség és a diszkriminációmentesség elvével szembemenne, ha megtagadnák tőlünk az aláírást.
– Nehéz nem észrevenni a bejáratnál az alapító Soros György fényképét. Önök érthetően büszkék rá, de a kormány számára első számú közellenség. Rosszhiszeműnek kell lenni ahhoz, hogy a személyét és a nyílt társadalom támogatását szempontnak lássuk a CEU elleni hadjáratában?
– Nyilván szempont volt, de én ezt a kampánynak tudom be, a felfokozott politikai hangulatnak, ami Soros Györgyöt tette célkeresztbe. Az egyetemmel való konfrontáció egy idő után már bel- és külföldön is károssá válik a kormány számára. Nem várom, hogy megszeressenek minket, de megjegyzem, sokkal többel járulunk hozzá a magyar felsőoktatáshoz és tudományossághoz, mint a többi külföldi egyetem, amely már megkapta az aláírást. Bizarr lenne, ha a mérleg két serpenyője közül az lenne súlyosabb, amelyben az alapító személye van, és nem az, amelyben a Magyarország hírnevéért, a felsőoktatás és tudomány nemzetközi elismeréséért és fejlesztéséért tett hozzájárulásunk található. Az elmúlt évben ellenszélben dolgoztunk, ami terhet jelentett az egyetem számára, károkat okozott az országnak is, de a kormánynak és a kormányzó párt nemzetközi kapcsolatainak is. Nem tűnik logikusnak, hogy ezt a mindenki számára káros állapotot hosszú ideig fenn kellene tartani.
– Úgy tudni, a Fidesz akkor kerülheti el a kizárását az Európai Néppártból, ha a kormány aláírja a CEU államközi szerződését, és bevárja a Velencei Bizottság ajánlását Stop Soros!-ügyben. Utóbbit nem tette meg, előbbiről vannak információk?
– Nincsenek. S miközben azt gondolom, hogy az európai politikai elitnek elvszerűen és gerincesen kellene viselkednie, a magyarországi gondjainkat csak mi, magyarok oldhatjuk meg. Szerintem képesek leszünk rá.
– Sok minden szól az ellen, hogy a kormány tényleg csak a törvényeket akarná betartatni. Ha hozzávesszük, hogy – a kétségkívül nem akadémikus – Kövér László szerint minden magyar egyetem jobb, mint a CEU, akkor nemcsak azt vélelmezhetjük, hogy a kormány nem mostanában szereti meg önöket, de azt is, hogy ki akarják akolbólítani az egyetemüket Magyarországról.
– Abban egyetértek, hogy a törvénymódosítás eredeti motivációja politikai volt, és a szakmaiság pusztán paravánként működött, el lehetett bújni mögé. De miután teljesítettük a ránk háruló kötelezettségeket, ez a paraván már nincs ott. Ha anélkül is előre mennének, akkor abból az következne, hogy Magyarországon az az egyetem működhet, amelynek alapítói nézeteivel egyetért az aktuális kormányzat.
– Ami nem kicsi baj lenne.
– Ez az európai kultúrával való szakítás megfogható szimbóluma lenne.
– Indokolatlanul emelkedett fogalmazás ez.
– A kormánynak igyekeznie kell már csak a nemzetközi elköteleződései miatt is adni a látszatra. Ezért lehet megalapozott az optimizmusunk, hogy nem következik újabb drasztikus lépés, ha pedig netalán mégis a legrosszabb forgatókönyv valósulna meg, akkor legyen nyilvánvaló, mit akar a kormány. Ne lehessen azt mondani, hogy szeretett volna megegyezni a kormány, de a túlérzékeny CEU már azelőtt elment, hogy rákényszerült volna.
– Mindenesetre a kormány két hónapja a CEU-kérdés közelébe sem megy, pedig tudják, a határidő fontos önöknek. Milyen károkat szenvedett az egyetem az elmúlt évben?
– Kétségkívül erős pszichológiai és anyagi nyomás alatt vagyunk. Ez a helyzet terhet ró minden kollégára, az intézmény működésére. Egy nagy kampuszfejlesztés közepén voltunk, amikor beütött a krach, le kellett állítani bizonyos folyamatokat, és ez pénzbe kerül és értelmetlen energiapocsékolással jár. Mégis, összességében magabiztosságra ad okot, amit megtapasztaltunk. Ha volt ártó szándék a hadjárat mögött, akkor annak az lehetett a logikája, hogy megroppan az egyetem. Kiderült, hogy nem. Ez a rosszakarók számára is nyilván meglepetés, de őszintén szólva számunkra is meglepő, milyen lelki, anyagi és szakmai tartalékaink vannak.
– Erre is alapozhatta a magyarországi működés mellett kiálló döntést a kuratórium?
– A testület minden mutatót, pénzügyi, oktatói, hallgatói aspektust megvizsgált, és az derült ki, hogy a CEU ellenállóbb, stabilabb, mint mi magunk is gondoltuk. Ezek alapján mondta ki a kuratórium, hogy „jó, akkor menjünk neki a következő időszaknak is”. Robusztus pénzügyi alappal rendelkezünk, a kuratóriumunkban a tudományos élet és a felsőoktatás legnagyobb tekintélyei vannak, mint például a berkeleyi és az oxfordi egyetem rektora, a stanfordi és a columbiai egyetem volt rektora, és olyan közéleti személyiségek, mint George Pataki. Erőforrásaink, hálózatunk, támogatói bázisunk miatt jobban bírjuk a nyomást, mint egy átlagos intézmény. Persze nálunk is vannak határok, de szerencsére még meg sem közelítettük őket.
– Azt mondta, van tartalékuk, de nem becsülném alá a kormány tartalékait és harciasságát sem. Amikor áprilisban a Palkovics László és Altusz Kristóf vezette delegáció New Yorkban járt, mit látott?
– Találkozhattak diákunkkal, aki ott tanul, tanárunkkal, aki ott tanít, az általános rektorhelyettesünkkel, a Bard College vezetőségével, akivel az ottani oktatásunkat működtetjük, beszélhettek a New York-i Oktatási Hivatal vezetőjével és több kuratóriumi tagunkkal, köztük azzal a diplomatával, aki a Szent Koronát Magyarországra hozta 1978-ban. Úgy tűnt, mindenki komolyan vette a látogatást, ez is némi erőt adott nekünk, hiszen ez már a választás után történt, baráti légkörben, szakmai szempontokra figyelve. De igaza van, a végső áldás még hiányzik. Viszont ha lenne egy negatív terv a miniszterelnök fejében, akkor miért engedte volna egyre közelebb kerülni a folyamatot a megoldáshoz? Inkább a lassítás jeleit látom, ami persze szintén aggasztó, de azt nem, hogy lenne egy kész terv a kérdés rendezésének a megtagadására. Vagy ha mégis van ilyen, akkor az egy olyan ravasz és bonyolult terv, amit a jelek szerint az államapparátus sem lát át.
– A bécsi kampusz tavaszi megalapozásából nem az következik, hogy menekülési útvonalat tartanak nyitva?
– Egy olyan szatellitkampuszt hozunk létre, amely kiegészít és megerősít. Bécsben olyan lehetőségek lesznek, amelyek Budapesten nem, és fordítva. A kampusz hozzájárul a magabiztosságunkhoz, hiszen van egy város, amely lehetőségeket, területet és épületeket akar számunkra biztosítani. Nagyvonalú és tisztességes ajánlatot kaptunk, amit mi most csak részlegesen használunk ki, két alap- és egy mesterfokú képzéssel. Ha ezek elindulnak, akkor az ottani törvények szerint osztrák egyetemmé is válunk. A magyar és az amerikai identitásunk mellett lesz egy osztrák is, ami további lehetőségeket ad. Persze ott van az agyunk hátsó részében, hogy ez a keret egyik pillanatról a másikra feltölthető a tervezett néhány százalékról száz százalékra. Van okunk, hogy azt gondoljuk, erre nem lesz szükség, de a tudat megerősít minket abban, hogy nem kell az akadémiai szabadságunkat és integritásunkat veszélyeztető kompromisszumokba belemennünk. Ez egy üzenet is, hogy a CEU kontinuitása és a dolgozók egzisztenciája biztosított lesz akkor is, ha politikai földrengés lesz Magyarországon, és a 2017-es diskurzushoz képest is szintet lép a kormány.
– Elférne a teljes CEU Bécsben?
– Bőven. De a bécsi szcenáriót nem dolgoztuk ki teljesen, és reméljük, hogy nem is kell soha.
+1 kérdés
– Az MTA-források elvonását látva nem csitul a kormány tudománnyal szembeni ellenszenve. Mit gondol erről és a Figyelő-listázásról, ami sokban hasonlít a CEU elleni támadáshoz?
– A lényeget kimondta: a folyamat beilleszkedik egy irányba, és ez az autonómiák széttörése, a politika szempontok szakmaiak fölé helyezése. Fontos elismerni, hogy sok modellje létezhet a kutatás finanszírozásának, a baj azzal van, hogy nem vonták be az MTA-t. Ez a lenézés, ami időnként megjelenik a tudomány képviselői iránt, riasztó, és elgondolkoztathatja a külföldön dolgozó magyar kutatókat, hazajöjjenek-e. Mi sok ilyen kutatót csábítottunk haza. Persze vannak listák, amelyeken büszkeség ott lenni, örültem, hogy rákerültem. A probléma akkor van, ha a hecckampányokban érdekelt meglehetősen színvonaltalan társaságnak komoly kapcsolatai vannak a döntéshozókhoz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
