Európa már kétsebességes

– Elio Di Rupo belga miniszterelnök a Brüsszeli Szabadegyetem tanévnyitóján kijelentette, hogy a 27-ek Európai Uniója csak egy illúzió.

– Egészen pontosan azt mondta, hogy a 27-ek politikai uniója illúzió. Ami nyilvánvalóan így is van.

– Nem is érdemes beszélni róla? Nehéz lesz ezt a kelet-európaiaknak megemészteniük.

– Jól kell érteni Di Rupót. Nem azt állítja, hogy Európa csak 17 ország számára létezik. Hanem azt, hogy lehetőség azok számára, akik csatlakozni akarnak hozzá. Itt is igaz, amit Pierre Harmel egykori belga miniszterelnök mondott: Európa egy vonat, fel kell szállniuk azoknak, akik utazni akarnak vele. A vonat mindjárt indul. Szívesen látják azokat, akik menni akarnak, de ehhez el kell végre hagyni a pályaudvart.

– Milyen lesz ez sokat emlegetett kétsebességes Európa, ha megvalósul?

– Lényegében már megvalósult. 17 országban euróval fizetnek, a többiben nem. A jelenséget régóta ismerjük már, bárhogyan is nevezzük: koncentrikus köröknek, megerősített együttműködésnek, kétsebességes Európának. De nem akarnak innen senkit sem kizárni, kivéve azokat, akik meggátolják a fejlődést.

– Akkor hogyan kell elképzelni ezt a politikai uniót?

– Az 1970-es években főként a közös külpolitikát jelentette. Ma inkább közös gazdaságpolitikáról beszélünk. Hiszen a Maastrichti Szerződéssel lett közös pénzünk, de nem lett közös gazdasági kormányzásunk, költségvetési ellenőrzésünk, bankuniónk és bankfelügyeletünk. Di Rupo erről beszélt. A gazdasági válságra csak a „több Európa” hozhat megoldást, ahogy ezt már láthattuk a történelem folyamán.

– Viszont ennek értelmében kibővülne az Európai Központi Bank (EKB) hatásköre, és európai bankok ezrei felett gyakorolna felügyeletet. Németország emiatt lenne csak hajlandó elfogadni, hogy az EKB közvetlenül hitelezzen a bajbajutott tagállamoknak. De belemennek majd ebbe a többiek?

– A németeknek végre el kellene dönteniük, mit akarnak. Egyrészt nagyon sok, jó politikai kapcsolatokkal rendelkező kisebb bank van Németországban, amelyeket meg akarnak óvni az európai befolyástól. Másrészt pedig ők Európa „jó tanulói”, akik mindig kiálltak a szorosabb integrációért. Ez összezavarja őket, ami érthető, hiszen az EKB egyik legfontosabb részvényese Németország lenne. Logikus, ha a pénzükért cserébe költségvetési fegyelmet követelnek a többiektől. A másik nagy tagállam, Franciaország viszont ellenzi a megszorításokat. Szeretnék, ha megvalósulna a bankunió, de a politikai uniótól ódzkodnak, nem szeretnék a szuverenitásukat – például a költségvetési önállóságukat – európai szintre emelni. Ez viszont nem tetszik a jó tanuló németeknek és hollandoknak. De nem szabad meggondolatlan nyilatkozatokat tenni, mert a piacok érzékenyen reagálnak rá. Spanyolországgal is ez történt, mikor kiderült, hogy költségvetési reformokat kell végrehajtania. Senki nem akarja ezt, Németország sem.

– A legrosszabb tanuló, Görögország bennmaradhat az euróövezetben?

– Álszent dolog most azt mondani, hogy a görögök nem álltak készen arra, hogy az integrációhoz csatlakozzanak. Mindenki tudta ezt 1981-ben is, amikor az ország belépett az Európai Gazdasági Közösségbe (az Európai Unió jogelődje – a szerk.). Nem volt más választás, a hidegháborúban geopolitikai szempontok indokolták a bővítést. Ugyanez volt a helyzet 2001-ben is, mikor Görögország bevezette az eurót: tudták, hogy a görög gazdaság nem teljesít elég jól, mégis azt mondták, jöjjenek csak, a részesedésük az össszeurópai GDP-ből elhanyagolható, mindössze 2 százalék. Tehát képmutatás most felfedezni, hogy a görög költségvetés átalakításra szorul. Annak ellenére is, hogy nyilvánvaló, a strukturális reformok és az európai szolidaritás nélkül az országnak ki kell lépnie az euróövezetből.

– Guido Westerwelle német külügyminiszter tíz kollégájával nemrég javaslatot tett arra, hogy egy erősebb Európa érdekében erősítsék meg a schengeni határokat, növeljék az Európai Bizottság hatáskörét, hozzanak létre az Európai Parlamentben egy második kamarát, amely a jogállamiság felett őrködne. Jó iránynak tartja ezt?

– A schengeni rendszeren kétségtelenül változtatni kell, mert nem működik kifogástalanul. A franciák és az olaszok hezitálnak, Bulgária és Románia nem tudott csatlakozni a térséghez. Ami a bizottságot illeti, előbb a biztosok számát kell csökkenteni, és csak utána lehet a hatalmát megerősíteni, mert a túl sok tag miatt meggyengül a testület. Ugyanakkor a föderalizmus, amit mostanában emlegetnek, csak mítosz.

– Hogy érti ezt?

– Az Európai Egyesült Államokra gondolok. Az Amerikai Egyesült Államoknak annak idején nem volt ilyen sokszínű nyelvi-kulturális öröksége, javarészt brit telepesek alapították. De ma már nem lehet az európai nemzetállamokból az értékeink – a helyi sajátosságok, a kultúra, a nyelv vagy a kisebbségek jogainak – maximális tiszteletben tartásával föderációt létrehozni. Ráadásul a válság felerősíti a nacionalizmust. A föderalizmussal éppen ellenkező irányú folyamatokat láthatunk, akár itt Belgiumban, ahol a flamandok önálló államot követelnek, vagy Spanyolországban, ahol a katalánok tüntetnek a függetlenségért. Európa számára csak az jelenthet megoldást, ha egyensúlyt találunk a föderalizmus, a szolidaritás és a szubszidiaritás között.

– Konkrétan milyen lépések lennének szükségesek?

– Például az Európai Tanács és a bizottság elnöki posztját össze kellene vonni, mert Herman von Rompuy és José Manuel Barroso szemmel láthatóan rivalizálnak. Nagyon megnehezíti a döntéshozatalt, ha azon vitatkoznak, ki a kompetens egy adott kérdésben.

– De mi történik, ha egy ország nem csatlakozik a politikai unióhoz? A magyar kormány például elutasítja a szorosabb integrációt.

– Nagyon rossz lépésnek tartom, ha egy olyan ország, mint Magyarország, amelynek minden esélye megvan arra, hogy maholnap bevezesse az eurót, nem akar részt venni a bankunióban. Ezt a pénzügyi piacok is rossz jelnek tekintenék, mert noha a bankunióval a költségvetést a tagállami szint felett ellenőriznék, a gazdaságpolitika hitelesebbé válna a befektetők számára. A magyarok természetesen azt csinálnak, amit akarnak, de enélkül nem lesz euró.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!