A Mihail Gorbacsovnak címzett iratok, az általa írt levelek, neki készült feljegyzések egy részének tartalmát a szovjet vezető huszonöt jegyzetfüzetbe rögzítette. Röviddel azután, hogy az államfő elleni 1991. augusztusi puccsnak véget vetettek – az elnöki család visszatért Moszkva környéki dácsájára –, felesége, Raisza Gorbacsova, akinek egészségét a puccs különösen megviselte, úgy érezte, bizonytalan jövő elé néz, és elégette személyes papírjaikat.

Példáját férje, aki többnyire fogékony volt felesége elképzeléseire, követte és ő is tűzbe dobta huszonöt jegyzetfüzetét. Természetesen ez a különös epizód is, amelyet a hamburgi Spiegel legutóbbi száma ismertet, felértékeli a megmaradt Gorbacsov-iratokat: ezeket a róla elnevezett alapítvány moszkvai archívumában őrzik. A tekintélyes német lap szerint „ezen iratok nagy részét” szerezte meg a lap „egy orosz történésztől”. Pavel Sztroilov, aki jelenleg Londonban él, kutatóként dolgozott a Gorbacsov-alapítványnál, ahol titokban 30 ezer oldalnyi anyagot másolt le, és ezt átadta közlésre az újságnak: az ebből készült első cikket közli a legutóbbi lapszám.

A Szovjetunió nemzetei önállóságát érintő téma uralja Bush és Gorbacsov telefonbeszélgetését az 1991. januári vilniusi események előtti napokban. Bush: „Nyugtalanítanak az önök problémái: ha sikerül erőszak alkalmazását elkerülni, ez jót tesz az önök kapcsolatrendszerének, és ezen nemcsak a velünk folytatott kapcsolatokat értem.” Gorbacsov: „Csakis akkor avatkozunk be, ha vér folyik, ha olyan megmozdulások kezdődnek, amelyek nemcsak alkotmányunkat veszélyeztetik, hanem emberéleteket is. Rám most kolosszális nyomás nehezedik, hogy Litvániában elnöki hatalmat vezessünk be.” Kohllal való telefonbeszélgetésére már a vilniusi véres események után öt nappal kerül sor. (A helyiek által elfoglalt vilniusi tv-székház visszaszerzésének tizennégy halottja volt.) Gorbacsov azt mondja Kohlnak, hogy most persze elkezdődik a kérdezősködés, vajon vége van-e „az új Gorbacsovnak?” Ő maga meg is válaszolja: a politika változatlan marad. Kohl viszontválasza: „Politikusként értelek téged (a két vezető már egy ideje tegeződik – a szerk.), vannak pillanatok, amikor az ember bizonyos célokhoz nem jut el megkerülő manőverek nélkül.”

A Spiegel-cikk szerzője szerint nem biztos, hogy a vilniusi és más retorziók spontának voltak, figyelembe véve a pártvezető állásfoglalását azon az 1989. október 4-i PB-ülésen, amelyen a kínai eseményekről volt szó. A testületet ott arról tájékoztatták, hogy a Tienanmen téren a halálos áldozatok száma háromezer. Erre Gorbacsov reagálása a papírok szerint: „Realistáknak kell lennünk, védeniük kell magukat, ugyanúgy, ahogy nekünk… Háromezer? Na és aztán?” A jegyzőkönyvet később nyilvánosságra hozták, e gorbacsovi reagálás nélkül.

1990 nyarától Gorbacsov mind gyakrabban folyamodott ahhoz a forródróthoz, amely Németország első emberével kötötte össze. 1991. február 21-én Kohl már így kezdi telefonbeszélgetését: „Mihail, még a helyeden vagy, vagy pedig már tartalékba vonultál, ahogy azt Jelcin követeli?” Gorbacsov válaszában kifejti, hogy épp Jelcin az, akinek elszigeteltsége erősödik, és az ő legutóbbi beszéde, amelyre Kohl utal, csak a kétségbeesés aktusa. „Jelcin lényéhez a rombolás tartozik hozzá, már képtelen a konstruktivitásra.” A kancellár ezt megkönnyebbüléssel veszi tudomásul. 1991. április 30-án a telefonbeszélgetést Kohl azzal indítja, hogy ő Nyugat-Európában erőteljesen fellép Gorbacsov támogatása érdekében, és ugyanezt teszi majd Washingtonban két héttel később. Csattanó a mondandója végén: „Hogy mindezt megtehessem, Mihail, szükségem van tőled származó autentikus információra, meg kell mondanod nekem, milyen a valódi helyzet.” Gorbacsov a lényeget tekintve kitér a kérdés elől, és e helyett mindössze a szituációról kialakult amerikai véleményt ismerteti. Július 5-én, amikor Jelcin már de facto Oroszország elnöke, Gorbacsov és Kohl Ukrajnában találkozik. A repülőtérről autóval teszik meg az utat, és a kocsiban folytatott beszélgetésüket rögzítették – vélhetően a KGB. Kohl: „Azon gondolkodtam, mi történne, ha Gorbacsovnak hirtelen mennie kellene, és helyét Jelcin foglalná el. Meg kell neked mondanom, a hátam borsódzott bele. Nem lehet az államot egy ilyen embernek átadni.” Gorbacsov: „Véleményeink egybeesnek.” Kohl kérdez: „Mit fogsz tenni, hogyha a baltiak végérvényesen elhagyják az uniót?” Gorbacsov válaszának lényege: csak alkotmányos út lehetséges. Kohl kancellár konklúziója: „Csak egy szamár hiheti azt, hogy az unió szétverése valakinek hasznot hoz. A Szovjetunió széthullása katasztrófa lenne mindenki számára. Aki erre teszi tétjét, a békét veszélyezteti. Nem mindenki ért egyet velem e tekintetben”. Mint a Spiegel megírja, egyik vezető sem tett közzé semmit ebből a beszélgetésből, amely leleplezte volna kettős beszédüket. (Kohlról emellett kiderül, ellenezte a balti országok kilépését a Szovjetunióból.)

Kettőjük közt szóba került az is, hogy Gorbacsov gyengülő autoritása ellenére is részt vesz a hét vezető ipari ország küszöbönálló londoni értekezletén, valódi célja azonban, hogy egy jelentős összegű dollárkölcsönhöz jusson a Nyugattól. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásba bevonják Kohl vezető pénzügyi szakértőjét, Horst Köhlert, a későbbi német államfőt. Amikor Köhler felhívja Gorbacsov figyelmét, hogy az ügy érdekében alá kell vetnie magát az IMF szabályainak, a szovjet vezető felhorkan: „A Szovjetunió nem Costa Rica”. Hasonló a reagálása akkor is, amikor egy új Marshall-terv gondolata merül föl. Más fennmaradt papírok is éreztetik azt a feszültséget, amelyet a gyorsan rosszabbodó költségvetési feltételek keltenek. Gorbacsov egy ízben keserűen kifakad, mondván, az amerikaiak elő tudtak teremteni csaknem százmilliárd dolláros összeget a kuvaiti akcióra, most azonban haboznak pénzügyi hozzájárulásukkal. „Pedig mennyit tett a Szovjetunió a világért? Ki számolja ezt össze: mi mindent mentett meg a mi peresztrojkánk és új gondolkodásunk?” A titkos pénzügyi tárgyalásokat a gyorssegélyről maga a történelem szakította meg, amikor 1991. december 1-jén Ukrajna függetlenné vált, hét nappal később megalakult a Független Államok Közössége. December 25-én pedig Mihail már nem volt a helyén.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!