A január 30-án kelt határozat jogszerűsége erősen kétséges, vizsgálja is azt a Heves Megyei Kormányhivatal. A falu jobbikos polgármestere, Juhász Oszkár alkotó fantáziáját nem nagyon hagyja a jogszabályok által megkötni.

A polgármester Gyurcsány Ferenc és a TASZ romboló tevékenységét jelölte meg a döntés indokaként. Gyurcsánnyal kapcsolatos véleményét most ehelyütt nem idézzük, mert ilyet és ehhez nagyon hasonlót éppen eleget hangoztatnak a honi jobboldal peremvidékéről. Hanem a TASZ-szal, azzal vajon mi baja? – A TASZ nevű antimagyar jogvédő szervezet pedig egyértelműen a legtöbb kárt okozta és okozza a mai napig is településünkön. Ők jogvédőnek nevezik magukat, de mivel kettős mércét alkalmaznak, kizárólag csak a cigányság érdekében tevékenykednek – így Juhász Oszkár. A nemkívánatossá nyilvánítás Gyurcsány Ferencet kevésbé érinti, mint a TASZ-t, ők ugyanis lassan egy éve folyamatosan jelen vannak a faluban, megbízottjuk, Simon Mihály ma is ott lakik. Őt látogattuk meg, mert kíváncsiak voltunk, hogyan telnek a mindennapjai egy nemkívánatos személynek Gyöngyöspatán.

A csípős hidegben nehezen közelítjük meg a falu végét. A domboldalon lefagytak az utak, különböző méretű és színű kutyák rohannak át előttünk. Megcsodáljuk a templomot, melynek alapjait még a 12. században rakták le. A ház előtt, ahová leparkolunk, nagy az élet. Ki-be járkálnak az emberek, végül hozzánk is odajön valaki, hogy megkérdezze: kik vagyunk, miért jöttünk. Miután kiderül, hogy az „Ügyvéd urat” – ahogy a helyiek nevezik – keressük, beinvitálnak a házba. Eközben elcsitul a nyüzsgés is, Gyöngyösre mentek az emberek egészségügyi vizsgálatra, ami a hamarosan kezdődő közmunka előfeltétele. Házigazdánk idősebb Farkas János, a Gyöngyöspatai Cigány Kisebbségi Önkormányzat volt elnöke várakozás közben elmeséli, hogy bár a tavalyihoz képest jelentősen javult a helyzet, azért még mindig hatalmas indulatok feszülnek Gyöngyöspatán. Ugyan egyenruhások már nem masíroznak az ablakuk alatt, ellenben kamera van felszerelve a ház elé, és rendőrök járják egész nap az utcákat. Hogy a gyerekek még mindig nehezen dolgozzák fel az akkori eseményeket, bár pszichológusok igyekeztek feloldani a bennük keletkezett gátakat. És hogy a TASZ nélkül nem mennének semmire.

És hogy mit csinál Simon Mihály, mit csinál a TASZ Gyöngyöspatán? Nem cáfolja a polgármestert: a cigányság érdekében tevékenykednek. Ami nekik misszió, a polgármesternek nemkívánatos. Simon Mihály mindenesetre nem tűnik olyannak, akit feszélyezne az elöljáró minősítése. – Elsősorban jogi tanácsokat adunk az embereknek. Bárki bejöhet ide, és elmondhatja, mi a baja. Mi pedig, a jog adta lehetőségeket kihasználva megpróbálunk segíteni nekik – meséli a jogvédő szervezet képviselője. Az irodában egy darab számítógép áll, ez elé ülhet le a panaszos, hogy a kamerába elmondja, mi történt vele, a vonal túlsó végén pedig ügyvédek keresik a megoldásokat. Naponta akár 30-40 ember is megfordul ebben a szobában, hogy segítséget kérjen. – Főként azokat a büntetőeljárásokat vizsgáljuk, amelyeket még a tavalyi büntetési hullám során róttak ki a lakosokra. 20-30 ezer forintos bírságokról beszélünk, amit akár azért is kaphatott valaki, mert eldobott egy csikket az utcán, vagy mert nem a járdán tolta a babakocsit. Hát lehet itt babakocsit tolni, ezeken a járdákon? – mutat ki az ablakon, ahonnan jól rálátunk a töredezett padkákra. Rendőrautó húz el a ház előtt, amikor Simon Mihály mellé szegődünk, hogy egy persona non gratával járjuk végig a falut.

– Az önkormányzat munkájának civil kontrolljaként odafigyelünk arra, hogy ne érjen senkit hátrányos megkülönböztetés.

Eljárunk a testületi ülésekre, ha problémát találunk, igyekszünk utánamenni – mondja a jogvédő már menet közben. Lassan érthetővé válik, mi is zavarja a polgármestert. Eközben elérünk egy düledező ház melletti kopasz, de elkerített földterület mellé. Itt is közmunkában tevékenykedtek, állattenyésztéshez készítették elő a földet. A kerítést alig egy méterre húzták föl a ház falától. – Hogy lehetett éppen ide tenni ezt a telepet? Belegondolt abba bárki, milyen lehet majd egyméternyire lakni egy disznó- vagy éppen birkateleptől? – háborog Simon Mihály, aztán megígéri, utánajárnak ennek. A tűzifa, mostanság az adja neki a legtöbb utánajárnivalót. – Míg az önkormányzat udvara teli van rakva közmunkások által kitermelt fával, a rászorulók egy részének nincs mivel fűtenie ebben a rettentő hidegben – sorolja a feladatokat és miközben a lefagyott földúton sétálunk, többen is hozzánk csapódnak. Kezet fognak vele, minket arról faggatnak, honnan jöttünk. Az újságírókat errefelé már jól ismerik. Mostanában a nemzetközi sajtó is „felkapta” Gyöngyöspatát, angol, holland, olasz és francia kollégák is jártak már erre. Érezni is lehet, hogy a pataiak hozzá vannak szokva a média figyelméhez: néhányan már egészen rutinosan sorolják, milyen sérelmeik vannak, miközben Simon Mihály arcát fürkészik: vajon mit szól mindehhez az „Ügyvéd úr”.

Beszélgetés közben feljebb jutunk egy utcával. Mintha egy másik faluba értünk volna, takaros porták, gondosan bemeszelt falak, ajtók és ablakok, néhol székelykapu. Itt mezőőrrel találkozunk, kétszer is elrobog mellettünk. Egy 100 méter hosszú utcán. – Az önkormányzat úgy döntött, így tesz rendet – magyarázza kísérőnk, miközben igyekszünk talpon maradni a tükörjégen. – Beszélgetek az emberekkel, megnézem, hogy élnek. Lehet, hogy a falu vezetése ezt kártékonynak tartja, de én itt lakom a faluban és itt is maradok – búcsúzik Simon Mihály. Őt ez érdekli, a beszélgetés, minden más nemkívánatos.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!