Gyanakvás és ellenállás övezi a szülők, sőt, a pedagógusok részéről is az erkölcstan bevezetését, pedig a tanterv önmagában nem hordozza az ideológiai nevelés kockázatát – Kamarás István vallás-, művelődés- és művészetszociológussal, az Ember-, erkölcs- és társadalomismeret tantárgy kitalálójával beszélgettünk.
– Két hónapja folyik az erkölcstan oktatása az iskolák első és ötödik osztályaiban…
– …pedig félrevezető az elnevezés.
– Miért lenne félrevezető?
– Mert a vallásos emberek azt hihetik, hogy ez valami világi huncutság, a nem vallásosak pedig azt, hogy ez egy Hoffmann Rózsa-féle katolikus erkölcstan. Eleve nem igaz, hogy ez csak mostantól kezdve van az iskolákban, már a 1996-os Nemzeti Alaptanterv bevezette először Emberismeret, majd Ember-, erkölcs- és társadalomismeret neveken. Ez egy magyar találmány volt: különböző embertudományokkal ötvözött erkölcstan.
– Én akkoriban jártam iskolába, mégsem találkoztam soha az embertannal.
– Pedig kötelező volt, egészen a mostani új alaptantervig. Csakhogy 2001-ben a Fidesz-kormányzat alatt lecsökkent az óraszám, és hetedikben össze lehetett vonni más tantárgyakkal. A korábbi állapotot a következő szocialista kormányok sem állították vissza, az igazgatók pedig sok helyen elmismásolták az ember- és erkölcstan oktatását. Pedig ha ezt a komplex tantárgyat megfelelően tanítják, ki lehet kerülni a buktatókat. Ezeken az órákon a beszélgetésen, vitán és a játékon kell a hangsúlynak lennie, ugyanis a legegyszerűbb szerepjátékokból el lehet jutni odáig, hogy maguk a diákok mondjanak ki alapvető erkölcsi igazságokat.
– Ez így sokkal szimpatikusabban hangzik, mint amit előzetesen hallani vagy sejteni lehetett az erkölcstanról.
– Pedig az új tanterv megfelel annak, amit mi két évtizeddel előtt kitaláltunk. Eleinte kihagytak minket ennek a kidolgozásából, a szakma nyomására aztán az utolsó percekben mégis kikérték a véleményünket. Végül a mi szövegünk került be a tantervbe, de a nevünk feltüntetése nélkül. Az alaptantervből készült kerettanterv már kicsit felemás, ez alapján készültek el a tankönyvek. Végül legalább négy kapott engedélyt, amelyek között van nagyon jó, kevésbé jó, és sajnos egészen gyenge is. Ez ügyben nem tagadhatom le az elfogultságomat, a Pedellus Kiadónál megjelent tankönyvnek ugyanis Homor Tivadarral és Vörös Klárával együtt társszerzője vagyok.
– A legnagyobb publicitást a Bánhegyi Ferenc és Olajosné Kádár Ilona által jegyzett, Apáczai kiadónál megjelent tankönyv kapta, amely számos ideológiai túlkapásáról lett híres.
– Mert az iskolák jelentős része az Apáczai és a Mozaik kiadóval áll szerződésben, és minden könyvet onnan rendel. Az Apáczai tankönyvéről egy magánbeszélgetésben még a kiadó igazgatója is belátta, hogy bár szép, egészében egyenetlen és ezért nehezen védhető teljesítmény.
– Az erkölcstan számos kényes kérdést is érinthet, az órákon gyakorlatilag bármilyen téma felszínre kerülhet, ami a gyerekeket foglalkoztatja. Itt sokkal nagyobb a tanár felelőssége, mint például kémiaórán. Felkészült lehet minderre egy gyorstalpaló tanfolyamot végzett pedagógus?
– Minden tanárnak kellene tudni ilyen kényes kérdéseket kezelni. De pontosan ezért tartanám fontosnak, hogy előbb-utóbb csak azok taníthassák, akiknek egyetemi diplomájuk van arról, hogy embertan tanárok, belőlük 800 van az országban. Meg lehetett volna úgy oldani a helyzetet, hogy a 60 órás gyorstalpalókkal átmenetileg taníthassanak erkölcstant a tanárok, míg elvégzik a felsőfokú képzést.
– Elképzelhető, hogy a gyerekek ezeken az órákon beszélgetnek először különböző családmodellekről, homoszexualitásról, abortuszról. Talán jogos, hogy a szülő fél: mit hall és mit ad ki a gyerek otthonról. Mik a szülő lehetőségei, ha a gyerek olyat hall az iskolában, amivel ő nem ért egyet?
– Az igazán kényes kérdés ebben a korosztályban egyértelműen a homoszexualitás. Ez leginkább akkor merülhet fel az erkölcstan órán, ha a gyerekek szóba hozzák. Az, hogy ez, vagyis a homoerotikus hajlam bűn lenne, nem hangozhat el a tanórán. Hogy mennyiben élet- vagy emberellenes lépés az abortusz, erről viszont már lehet beszélgetni 12-14 évesekkel. A szülő pedig pont úgy cselekedhet, mint eddig, hasonló esetekben: megbeszélheti a gyerekkel, hogy ő maga mit gondol ezekről a dolgokról. Ma legalább négyes nevelés folyik, mert a család, a kortárs csoport, a tömegkultúra és a média legalább olyan erős hatással van a gyerekekre, mint az iskola, és ez így is van rendjén. Egyelőre úgy látom, hogy a tanár az osztályban a maga ura lehet, és az alaptanterv erkölcstani része kifejezetten ideológiamentes szakmai munka.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
