Hatalmaskodók klubja. – Mégsem látogat Budapestre a francia elnök, pedig alaposan bejárja térségünket Ausztriától Bulgáriáig. Lassan megszokhatjuk, hogy az európai vezetők kerülik a kínossá váló magyar kormányfőt, aki hovatovább már csak nemzetközi csúcsokon fényképezkedhet velük. Ha Nyugaton nem állnak szóba vele, Orbán Viktor Keleten vigasztalódik: egyre szívélyesebb viszonyt ápol jó néhány önkényúrral. Összeállításunkban néhány ászt mutatunk be a vállalhatatlan haverok paklijából.
A modell a fontos
Interjú Rácz András Oroszország-szakértővel.
– Ha Putyin a kedvenc sportága miatt jön, érdemes egyáltalán következtetéseket levonni az újabb látogatás tényéből?
– Igen. Hatalomra jutása, 1999 óta sohasem fordult elő, hogy Putyin (akár elnökként, akár kormányfőként) egy éven belül kétszer keres fel EU-tagországot. Igaz, 2003-ban Franciaországban kétszer, 2007-ben Németországban háromszor járt, de ezek nemzetközi, többoldalú csúcsértekezletek voltak. Hozzáteszem, Putyin nem is igazán szeret utazni, így újabb magyarországi látogatása jelzésértékű.
– És mit jelez?
– Azt, hogy mindkét országban kiemelt fontosságúnak tartják a közös ügyeket, és a legfelsőbb szinten akarják megbeszélni ezeket.
– Ezek inkább gazdasági vagy politikai ügyek?
– Furcsa aszimmetria jellemzi a magyar–orosz kapcsolatokat. A magyar fél inkább gazdasági előnyöket remél, olcsó energiát, amiből például finanszírozni lehetett a rezsicsökkentést, illetve exportlehetőségeket. Az oroszokat inkább a politikai előnyök motiválják, az Európai Unió és a NATO működését szeretnék befolyásolni.
– Paks?
– Ez lehet az egyik fő téma. Az oroszok elégedetlenek az erőműbővítés tempójával. Máris jelentős a késés, részben az elhúzódó uniós eljárások miatt, de például újabb földrengés-biztonsági aggályok is felvetődtek. Ez orosz nézőpontból úgy is tűnhet, mintha a magyar fél nem lelkesedne annyira a beruházásért.
– Nagyon fontos Paks Moszkvának?
– Nagyon. Pár éve úgy látszott, hogy a Roszatom négy atomerőművet építhet az EU-ban. Azóta a bolgárok kiszálltak a belenei beruházásból. 600 millió dolláros kötbért fizetnek, mert úgy gondolják, hogy ez még mindig a kisebbik rossz, mint stratégiailag elköteleződni az oroszoknak. Csehország felfüggesztette a temelíni felújítást a Krím annektálása után. A finnországi Hanhikivi erőmű helyzete kicsit más, mert ott a Roszatomnak is van részesedése – ez okos konstrukció, mert így érdekelt abban, hogy gyorsan és olcsón dolgozzon –, de ott is vannak gondok. Könnyen lehet, hogy végül csak Paks marad az oroszoknak. A Roszatom a világ legnagyobb atomerőmű-építő vállalata, nagyon komoly cég, mondhatnám rosszmájúan: nem egy metrócég. Fontos lenne a Roszatomnak egy referenciamunka az EU-ban. Keveset tudunk a paksi szerződésről, de azt igen, hogy igen előnyös az oroszoknak. Megjegyzem, az esetleges kilépés feltételeit sem ismerjük.
– Látszik már valami konkrét gazdasági haszon az Orbán által erőltetett orosz kapcsolatból?
– Egyelőre nem, de ez nem feltétlenül Orbán külpolitikáját minősíti. Az orosz gazdaság nem növekszik, az alacsony világpiaci olajárak és belső szerkezeti problémák miatt. Gyakorlatilag a kőolajon, földgázon és fegyvereken kívül mást nem tudnak eladni fejlett országoknak. De az oroszokkal való együttműködés önmagában nem elvetendő, például jó megoldásnak tartom, hogy oroszok újították fel a Magyar Honvédség Mi–17-es harci helikoptereit. A metrófelújítás körüli botrány viszont senkinek sem hiányzott.
– Az EU-ban egyre inkább rossz szemmel nézik Orbán „putyinizálódását”. Ön mit gondol?
– Fontos, hogy Magyarország számára Oroszország nem geopolitikai orientációs pont. Senki sem gondolhatja ép ésszel, hogy kilépünk az EU-ból és a NATO-ból, utána meg az Eurázsiai Unióhoz csatlakozzunk. A magyar kormány nem vétózta meg az Oroszország elleni szankciókat, változatlanul részt vesz a NATO-együttműködésben, a balti államok védelmének megerősítésében. Ami Magyarországon egyes politikusoknak vonzó lehet, az sokkal inkább az orosz hatalmi modell.
BÁRTFAI GERGELY
Civis honoris causa, azaz díszpolgár lesz a Debreceni Egyetemen Vlagyimir Putyin. Az egyetem szenátusa azzal indokolta a döntést, hogy „mind a magyar kormányzat, mind az Orosz Föderáció jelentős szerepet szán a Debreceni Egyetemnek a Paks 2 beruházásban”. A paksi atomerőmű bővítésének fővállalkozója, a Roszatom korábban megállapodott az egyetemmel, hogy az részt vesz a beruházás szakemberutánpótlásának képzésében.
VLAGYIMIR PUTYIN
A KGB tisztjeként sajátította el a szakma alapjait, a csecsen háborúval robbantotta népszerűségét. Azóta is híven (titkos)szolgálja a birodalom érdekeit: Szíriában légitámadásokkal, Ukrajnában szabadságos katonákkal és tüzérséggel, Nyugaton hekkerekkel és fizetett rémhírterjesztőkkel, Magyarországon atomerőművel. Még akkor is tetőtől talpig elnök volt, amikor éppen nem. Veszélyesnek ítélt ellenfelei ritkán halnak természetes halált. Nyaranta megvillantja csupasz felsőtestét a nagyvilágnak, a lába viszont államtitok. Nem vitás, jobb formában van, mint szovjet elődei: tessék csak elképzelni Brezsnyev vagy Csernyenko elvtársat félmeztelenül. Vagy inkább mégse.
RECEP TAYYIP ERDOGAN
Az új szultán módszeresen tesz tönkre mindent, amit a modern török államalapító, Kemal Atatürk létrehozott. Sosem volt elég neki a hatalomból: miniszterelnökből elnökké ügyeskedte magát. A tavalyi gyanús puccskísérlet másnapján már kész feketelistákkal kezdett elképesztő méretű tisztogatást, azóta több mint 50 ezer embert vetett börtönbe. Gyűlöletkampányaiban Fetullah Gülen a soros. Orosz rakétamérnökökkel telepíttet orosz fegyverrendszereket egy NATO-tagállamba. Betiltotta a Wikipédiát. Döbbenetesen ízléstelen elnöki palotát építtetett magának Ankarában, 1150 szobával.
ORBÁN VIKTOR
1989-ben, amikor megismertük, fiatal demokrata volt. Továbbá liberális, Soros-ösztöndíjas, hosszú hajú, borostás és vékony. Ez már mind a múlté.
BENJAMIN NETANJAHU
Izraelben azelőtt tábornokokból lettek a miniszterelnökök, akik a harctéren bizonyították rátermettségüket, a tárgyalóasztalnál pedig a bátorságukat: mertek engedményeket tenni a béke reményében. A nehézsúlyú populista Bibi megoldás helyett inkább szítja a feszültséget palesztinokkal, hátha úgy több szavazatot kap szélsőjobbról, és még hatalmon maradhat egy kicsit. Ennek érdekében a muszlimok mellett Soros Györgytől is megvédené a zsidókat. Csalással és vesztegetéssel gyanúsította meg a rendőrség, de hátravan még a legkínosabb ügye, a tengeralattjáró-vásárlás korrupciós botránya.
SILVIO BERLUSCONI
A Lovag (Il Cavaliere) annyira lovagias volt, hogy fiatalkorú prostituáltakkal kedveskedett vendégeinek a legendás bunga bunga-partikon, de „liaisonja” volt a maffiával is. Sikerei csúcsán nagyobb médiabirodalmon uralkodott, mint Mészáros Lőrinc, és futballcsapata, az AC Milan is jobban teljesített, mint a Felcsút. A törvényeket rendre úgy módosítgatta, hogy ne vonhassák felelősségre gazdasági bűncselekmények miatt.
Végül adócsalásért ítélték el a bukása után, büntetését magas korára tekintettel a börtön helyett egy katolikus szeretetotthonban, közmunkával tudhatta le. Orbán tavasszal meglátogatta Máltán, és meghívta vendégségbe Magyarországra. Forza Italia!
ALEKSZANDR LUKASENKA
Szerencsétlen megjelenésével akár nevetséges fickó is lehetne. Csakhogy az egykori Komszomol-titkár és kolhozelnök már 1994 óta államfő, ami inkább tragikus: meg is látszik szegény Fehéroroszországon. Önmagát a nép fiának nevezi, külföldön Európa utolsó diktátoraként emlegetik. Rendszere, személyi kultusza és ünnepi egyenruhája a sztálini mintát idézi, egyszer még Hitlerről is volt pár méltató szava. Bokros teendői közepette arra is van ereje, hogy személyesen elnökölje a Belorusz Olimpiai Bizottságot. Utódjául 13 éves fiát, Kolját szemelte ki. Lukasenka regnálása rossz vicc: rémesen hosszú, hiába várjuk a poént.
ILHAM ALIJEV
Az azeri trónt apja halála után örökölte meg, aki még a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Politikai Bizottságában tanulta ki az illiberális államirányítást.
Ilham az állami olajtársaság élén készült az utódlásra. Átírta az alkotmányt, hogy harmadszor is államfő lehessen, hálás alattvalói 85 százalékos többséggel választották újra. A feleségéből csinált alelnököt, mint a tévésorozat Frank Underwoodja, de ez a családi vállalkozás nem kártyavár, hála a hatalmas olaj- és földgázmezőknek. Alijev személyesen vezeti az Azeri Olimpiai Bizottságot is. A bevált szovjet módszereket örményellenességgel és egy csipetnyi iszlámmal fűszerezi. Barátja, a magyar miniszterelnök a baltás gyilkos kiadatásával örvendeztette meg.
Háborúban
a valósággal
Törökország beteg, és kevés reménye van a felépülésre. Erdogan elnök egyre inkább padisahként viselkedik. A Boszporusz partján persze hozzászoktak a szultánokhoz, de a török államfő legújabb lépései IV. Murad vagy Őrült Ibrahim szultánt idézik. Csak hadat ne üzenjen Velencének.
Az európai-ázsiai birodalomban szép hagyományai vannak a zsarnokságnak, Murad például megtiltotta az asszonyoknak a beszélgetést, a férfiaknak a dohányzást, és leromboltatta az összes kávéházat.
Mindez elég népszerűtlenné tette. Erdogan efendi (annyit tesz, mint úr, illetve régebben így szólították a hivatalnokokat és írástudókat) mintha Muradot másolná. A kávéházakhoz még nem nyúlt, de a nyilvánosság többi terét egyre szűkíti: zajlik a Cumhuriyet című napilap pere, és a sajtó munkatársainak fejére hét és fél évtől negyvenhárom évig terjedő börtönbüntetést kért az ügyészség. A per maga nem több bírósági tragikomédiánál: vádolják a szerkesztőség teahordozóját is, akinek az a vétke, hogy kimondta, nem adna teát Erdogan elnöknek.
A lap külső szakértője, Güray Öz kilenc hónapja van előzetes letartóztatásban, mert állítólag gülenista személlyel (Fetullah Gülan hitszónok Erdogan mitikussá növesztett ellenfele) lépett kapcsolatba telefonon – konkrétan pitát rendelt…
Nem kíméli a török rendszer az emberi jogi aktivistákat sem. Elég, ha valakinél találnak egy egydolláros bankjegyet, már vihetik is. És találnak. Vegzálják a külföldieket is. 22 német állampolgár van előzetes letartóztatásban, leginkább újságírás, tudósítás vagy segélyszállítmányok kísérete miatt. Márpedig nehezen hihető, hogy Németország meg kívánná szállni Anatóliát.
Ez azonban nem zavarja Erdogant abban, hogy a német belpolitikában próbáljon gépészkedni: felszólította a Németországban élő törököket, hogy szavazzanak a konzervatívok, a szociáldemokraták és a zöldek ellen, ami azért érdekes, mert ha ezeket a német pártokat leírjuk, akkor leginkább csak a liberálisok, a szélsőjobboldali AfD és a Balpárt marad, amelyek szintén nem szíve csücskei a „Magas Portának”.
Szóval, a német belpolitikához nem nagyon ért a padisah, de a külpolitikához még kevésbé. Egy tévéműsorban ráförmedt a német külügyminiszterre, a következő szavakkal: „Ki maga, hogy Törökország elnökével beszéljen? Legyen tisztában azzal, hol a határ. Leckét próbál nekünk adni… Mióta van a politikában? Hány éves?” Ez a párbeszéd tökéletes nyitánya lett volna egy kocsmai verekedésnek, de a diplomáciában majdhogynem ismeretlen a stílus.
Ugyanakkor Erdogan rendszere nagy bajban van. Az egyre erősebb és öntudatosabb kurd népmozgalmak és militáns csoportok autonómiát követelnek, amelyet ugyan Észak-Szíriában kívánnak megvalósítani, de egy független kurd állam puszta léte is alapjaiban rengetné meg a török rezsimet. Nyilvánvaló, hogy Erdogannak vannak ellenségei, csak éppen nem a nagyvárosokban kéne keresnie őket, a szerkesztőségekben és kávéházakban, hanem az iraki és a szíriai határ mentén – csakhogy épp arrafelé bonyolított nehezen követhető tranzakciókat az azóta kutyaszorítóba keveredett Iszlám Állammal (IS).
Hogy mi lesz Törökországban, nehezen megmondható. Szeptember 11-én tartják a Cumhuriyet munkatársainak következő tárgyalását, addig még sok embert le lehet tartóztatni, ugyanakkor a kurd függetlenségi népszavazást szeptember 25- re írták ki. Ezzel ugyan az Egyesült Államok nem ért maradéktalanul egyet, mint James Mattis védelmi miniszter nem hivatalos erbíli látogatásán ki is fejtette Maszúd Barzani iraki kurd elnöknek, ez a lépés hátráltathatná az IS elleni harcokat a térségben.
Erdogan rendszere reménytelen háborúban áll a valósággal, sosem létezett összeesküvéseket kerget minden erejével.
Az ankarai és isztambuli napilapok horogkereszttel, Hitler-bajusszal ábrázolják Angela Merkelt, érik egy német gazdasági intézkedéscsomag Törökország ellen, ami magában foglalná a törökországi beruházások exporttámogatásainak felülvizsgálatát, a felzárkóztatási támogatások leállítását és az oda irányuló idegenforgalom blokádját. Rengeteg pénzről van szó: nagyon fog ez fájni Erdogannak.
SZELE TAMÁS
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!