A május 17-i Homofóbia-ellenes Világnap apropója, hogy 1990-ben ezen a napon törölte a WHO a mentális betegségek listájáról a homoszexualitást. Még csak 22 éves tehát a tudományos álláspont, hogy azonos neműt szeretni nem betegség. Az ezt elutasító homofóbia viszont az lehet.

 
Boldog családi kép a kaliforniai házaspárról, Kate-ről és Toruról, valamint kislányukról

A homofóbia eredeti jelentése a férfiaktól való beteges idegenkedés, irtózás. Amit ma homofóbia alatt értünk, azt a homoerotofóbia kifejezés talán pontosabban jellemzi. A társadalom jelentős része nem magát a homo­szexualitást ítéli el, „csupán” azt mondja: ne lássam, ne tudjak róla, tehát azonos neműek testi érintkezését (akár egy kézfogást vagy csókot) szeretné a hálószobába szorítani.

A mai értelemben vett, igazi homofób, azaz a homoszexuálisoktól irtózó ember sajátos típus. „Jellemző rá az előítéletes gondolkodásmód, erőteljesen megszűri az információkat, kirekeszti azt, ami ellentmond az ő világnézeté­nek. Nagyon jelentős traumái vannak, amikkel nem akar szembenézni, azokat más emberekre, népcsoportokra vetíti ki. Előíté­letességének szeret hangot adni. Az ilyen erős negatív érzések eltorzíthatják a személyiségét” – jellemzi Nagy Péter pszichológus a csoportot, amelynek tagjai többségében férfiak.

Az analitikus pszichológiai irányzat szerint gyakorlatilag mindegy, hogy mi egy fóbia tárgya, nem az a lényeg, hogy mitől retteg valaki, hanem hogy miért. „A különböző fóbiák gyermekkori rossz élmények vagy később szerzett traumák, sérülések hatására alakulnak ki. Lényeges kérdés, hogy a homofób magától a vágyaitól fél vagy valóban a melegektől retteg-e, mert a kettő nem ugyanaz. A vágyai­tól tartó homofób Freud szerint látens homoszexuális, aki erőteljesen kompenzál.”

A homofóbia motivációjának egyéb magyarázatai is születtek már. Gordon G. Gallup pszichológus-kutató szerint a viselkedés evolúciós okokkal magyarázható, és nem más, mint a szülői aggodalom megnyilvánulása a (leendő) utódokért, és a faj fennmaradásáért. A vele vitázó John Archer pszichológus ezzel szemben azt vallja, hogy a homofóbia egy másik ellenérzésből, a xenofóbiából ered, azaz az idegennel szembeni ellenérzésből. Nagy Péter az utóbbi megközelítést vallja.

„Ha evolúciós szemszögből nézzük, természetes jelenségnek számít a homoszexualitás. A csak azonos neműekből álló csoportban spontán megjelenhetnek homoszexuális kapcsolatok. A xenofóbia komoly társadalmi probléma, és nagyon sok kisebbségi csoportot érint, alapja pedig a tudatlanság.”

Létezik a homofóbiának egy sajátos válfaja, a belső homofóbia, a homoszexuálisnak önmaga szexuális irányultságától és tulajdonképpen önmagától való undorodás. Ez a jelenség leginkább a homoszexualitásukra ráébredő kamaszokat sújtja.

Egy felmérés szerint a meleg kamaszok harminc százaléka kísérel meg öngyilkosságot. „Ilyen jellegű statisztikáról Magyar­országon nem tudok – mondja Nagy Péter, aki középiskolai pszichológusként is dolgozik –, de reálisnak tartom a számot, bár hozzáteszem: szerencsésebb az az ember, akinek idejében kiderül az irányultsága, még azelőtt, hogy heteroszexuálisként ágyazódna be a társadalomba, úgy alapítana családot.”

A fent említett kétségbeesett tiniknek üzen az Európai Parlament több mint 50 képviselője azzal a kampányvideóval, amelyet az idei világnapra készítettek. A megemlékezés ez évi témája, hogy hogyan lehet az oktatás segítségével felszámolni a társadalmi szintű homofóbiát. Nagy Péter szerint a magyar oktatási rendszer egyelőre képtelen a társadalmi különbségek kiegyenlítésére, az iskolán, a tanárokon múlik, hogy külső szakemberek segítségével mit tesznek.

 

Figyelem, bonyolult, ám fontos mondat következik: „Egy bizonyos ponton arra a következtetésre jutottam, hogy fontos számomra kimondani, gyerünk, és megerősíteni, hogy úgy gondolom, az azonos nemű párok is házasodhassanak” – válaszolta a múlt héten az ABC amerikai tévécsatorna riporterének kérdésre Barack Obama amerikai elnök. A kissé körmönfont kijelentéssel azonban az amerikai elnökválasztási kampány, amely eddig főként a gazdasági kérdésekről szólt, teljesen új irányt vett.

Obama az 1990-es években, mikor még csak illinoisi szenátornak jelöltette magát, azt nyilatkozta egy helyi lapnak, hogy egyetért a melegházassággal, de minél magasabbra került a hatalomban, annál óvatosabb lett. Így 2008-ban, az első elnökválasztási kampányának keretében tartott lakossági fórumon már azon a véleményen volt, hogy a házasság fogalma túl erősen kötődik a valláshoz, ezért inkább a hasonló jogokat biztosító regisztrált élettársi kapcsolatot tartja a megfelelő megoldásnak.

Nem kell nagy politikai érzék ahhoz, hogy rájöjjünk, Obama miért döntött most mégis úgy, hogy támogatja a kérdést: választókat akar szerezni.

A felmérések szerint Obama támogatói közül minden hatodik meleg. A hirtelen fordulatot alátámasztotta egy friss közvélemény-kutatás is, amely szerint már az amerikai társadalom fele támogatja az azonos neműek házasságát: a demokraták 65, a republikánusok 22, míg a függetleneknek 57 százaléka ért ezzel egyet. Az ügyben csökkenő, de még létező megosztottságot jól mutatja, hogy Obama kijelentésével egy időben Észak-Karolina állam törvényhozása megszavazta azt a módosító indítványt, amely a házasságot kizárólag férfi és nő egységének kiáltja ki.

Akármi is lesz a kampány kimenetele, az egész világ számára példaértékű lehet, hogy az Egyesült Államok elnöke kiállt a melegházasságért.

Vajon lesz-e, aki mifelénk követi?

Sz. Á.

Máshogy fáj

Horváth Dorka

Nem teszek különbséget ember és ember között. Ennyi. És ennyire egyszerű.

A május 17-i, Homofóbia-elleni Világnap el lett kenve. Az Amnesty International magyarországi szervezete tartott ugyan egy rendezvényt, össze is gyűlt az egészen szép számú közönség és rajzoltak színes krétákkal gömbölyded szíveket, szolidarítottak az aznap Tbiliszben történt atrocitások meleg áldozataival. Szegény grúzok. És mi? Egy megszólított szerint ma a civilek ennyit tehetnek: szivárványos szíveket festhetnek az önkormányzati tulajdonra, mert a melegjogok ügyében a köz véleménye a kormány döntéseiben ölt testet. Nálunk is és Amerikában is. Ott Obama elnök a kampány időszakában jelentette be, hogy támogatja az egyneműek házasságát. Ő még talán, de a kampánystáb ritkán téved.

Dolgoztak serények a közvélemény-kutatók, és kijött, hogy igen, Amerikában támogatja a melegeket a többség, lehet hát nyilatkozni. Itt is lehet, csak mást. Az ELTE Társadalomtudományi Karának kutatása szerint a melegek elutasítottsága még a romákénál is nagyobb. Pedig tudjuk, milyen felhőtlen is ma egy romasors mifelénk. A megkérdezettek majdnem 20 százaléka azt is elutasítja, hogy egy meleg ember látogatóba jöjjön Magyarországra. Lehet, hogy hangosan felolvasták ezt a kutatást a Tisztelt Házban, ezért olyan bőséges az utálatos bekiabálás. Ül a patkóban olyan, aki a homoszexualitást börtönnel büntetné, betilttatná a melegfelvonulást, és a mutogatnivalóan innovatív alkotmány sem nevesíti a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Bekerül viszont az alaptantervbe annak a Wass Albertnek kötelező okítása, aki ekként gondolkozott: „az egyenlőség természetellenes elméletét a gyöngék, a törpék és a tehetetlenek találták ki abból a célból, hogy saját színvonalukra kényszerítsék az erőset, a nagyot és a tehetségeset”. Így beszélgetnek erősek és tehetségesek a tehetetlenekkel.

– Nem szabad házasodnotok, és gyermeket örökbe fogadnotok, mert az ilyen gyerekeket csúfolják, bántják és kirekesztik.
– Kik?
– Hát mi!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!