Különleges kutatásra adtak lehetőséget a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) korábbi vezetésének korrupciós ügyei: megfigyelhetővé vált, hogyan befolyásolja az adózási kedvet az adóhatóság „viselkedése”. Az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársai, Bartha Attila és Boda Zsolt a NAV két évvel ezelőtti korrupciós botrányai után megismételték 2013-as vizsgálatukat, amely a magyarok adózási motivációit kutatta.
A két vizsgálat eredményét összehasonlítva Boda Zsolt úgy összegez: „az adóhatóságba vetett bizalom a botrányok hatására csökkent, amely negatívan befolyásolhatja az önkéntes fizetési hajlandóságot”. Ezzel párhuzamosan némiképp nőttek a kényszerű motivációk a kormány szigorító intézkedései hatására (leginkább az online pénztárgépek üzembe helyezése miatt). Mivel azonban még mindig erősebben befolyásolja az adómorált az önkéntes, mint a kényszerű motiváció, elmondható, hogy a NAV korrupciós botrányai oly mértékben rengették meg az intézménybe vetett bizalmat, hogy az mindenféle távon mérhető károkat okozhat.
Így Magyarország nem hogy lassan leszámolna a volt szocialista országokra jellemző alacsony szintű adómorállal – melynek kulcsmondata: ugye, mehet számla nélkül? –, de tovább süllyesztheti azt. Mit is jelentenek az önkéntes és kényszerű adózási motivációk Magyarországon?
Rég elrontott játék
Játsszunk kicsit! Kapunk némi zsetont, amit később pénzre válthatunk – így tényleges tétje van annak, hogy helyes döntéseket hozzunk. Minden körben eldönthetjük, hogy mennyit adunk a közösbe, amely némi hasznot termel, ezen a játék végén egyenlően osztozunk a többiekkel. A közösség érdeke az lenne, hogy mindenki a lehető legtöbb zsetont tegye be a közösbe, a haszon így növelhető, amelyből mindenki egyformán részesül. Ám ha egyetlen potyautas akad is, aki nem tesz be a saját zsetonjaiból, viszont részesül az egyenlő visszaosztásból, akkor ez tönkreteszi a közös játékot, mivel a többiek egyre inkább felismerik, hogy nekik sem érdemes középre tenni. Már az ötödik kör tájékán a nullához közelít a közösbe tett összeg – a klasszikus szociálpszichológiai kísérlet tanulsága szerint.
Ez a játék rég el van rontva Magyarországon, vagy talán nem is ment soha. Ennek számos oka van. Berkics Mihály szociálpszichológus, az ELTE Pszichológiai Intézetének oktatója szerint elsősorban gazdasági. Az országok között az adózás tekintetében tapasztalható kulturális különbségek nagyrészt a körülményekre vezethetők vissza, ha a most lelkesen adózó finnek pár évre hasonló gazdasági helyzetbe kerülnének, mint a magyarok, az ő önkéntes adózási kedvük is jelentősen apa
Mindenhol dől
Az adóhatósághoz való viszony természetét ábrázolni hivatott háromdimenziós Csúszós lejtő modellt Erich Kirchler osztrák szociálpszichológus rajzolta meg. A függőleges tengely az adómorál – ez magas, ha fizetik az adókat, alacsony, ha nem. Létezik még két dimenzió: az egyik, hogy mennyire bíznak az adóhatóságban (nem korrupt, mindenkit méltányosan kezel stb.), a másik dimenzió, hogy milyen mértékű hatalommal rendelkezik az adóhatóság, milyen szigorúsággal képes ellenőrizni és büntetni. Az adómorál akkor csökken jelentősen, amikor mind a bizalom, mind az ellenőrzés szintje alacsony. Akár a bizalom, akár a kényszer szintje magas, az emberek inkább befizetik az adót, az egyik esetben önkéntesen (például kérnek és kapnak számlát vásárláskor), mert bíznak a hatóságokban, a másik esetben kényszerből, mert félnek, hogy megbüntetik őket. Az MTA frissebb vizsgálata szerint (és e tekintetben nincs nagy eltérés a 2013-as eredményekhez képest) 1-től 10-ig terjedő skálán 4,5-re teszik a válaszadók annak a valószínűségét, hogy az adóellenőrök kenőpénzt fogadnak el, és az emberek fele úgy gondolja, hogy az adócsalókat nem kapják el!
Alkalom szüli
Az elmúlt években a NAV hiába erősítette a kényszerítő tényezőket, a magyar állampolgárok és az adóhatóság közötti bizalmi viszonyt erősen befolyásolták a korrupciós botrányok. 2013-ban Horváth András, a NAV egykori adóellenőre a nyilvánosság elé lépett azzal az állítással, hogy a magyar adóhatóság több éve ezermilliárd forintos nagyságrendű áfacsalásokhoz asszisztál. Egy évvel korrupciós vádakra hivatkozva Vida Ildikót, a NAV akkori elnökét kitiltották az Amerikai Egyesült Államokból, később lemondott tisztségéről. Boda Zsolt és Bartha Attila vizsgálata szerint a magyar népesség 90 százalékának volt tudomása a Vida-ügyről.
Mindez az amúgy is alacsony adómorál további csökkenését eredményezte. „Ahol tartósan alacsony a rendszerbe és az intézményekbe vetett bizalom, és alacsony az ellenőrzés szintje is, tehát lehet büntetlenül csalni – ott csalni fognak” – összegeznek az egyetemi oktatók.
Hiába morog az állam a gyér adómorál miatt, az adókerülők példaképe a kormány: a kabinet egyrészt néha nem fizet, másrészt nem érdekli, hogy feketén szerezte-e valaki a jövedelmét, ha legalább valamennyit adózik utána. Az előbbi esetre példa, hogy az adóhatóság (a Pénzügyminisztérium utasítására) több ezer cégnek elfelejtette 2005 szeptembere és 2006 januárja között visszautalni az áfát. Bár úgy tűnt, hogy hivatali visszaélés miatt eljárás indul, végül nem történt semmi, és az állam több százmilliárd forint bónuszkamataival gyarapodott. Az utóbbit pedig jól mutatja, a kormány lehetővé tette, hogy ötmillió forint feletti összeg esetében bárki úgynevezett stabilitási számlára helyezzen el pénzt (aminek eredetét senki nem vizsgálja).
Cserébe – ha két évig a számlán tartja – mindössze tíz százalék adót kell fizetnie. Magyarán: aki rendesen egyenlítette az állami terheket, az a pénze mintegy harmadát vesztette el, aki sunnyogott, attól csak a tizedét kérte el az állam. A NAV javítana megítélésén: jövőre olyan támogató eljárás elindítását tervezi, amelyben az adóhatóság nem ellenőriz, nem szankcionál, hanem önellenőrzést javasol, szükség esetén pedig szakmai támogatást nyújt a hibázó adózóknak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
