Az ízlésről nem lehet vitatkozni – szól a latin bölcselet, amivel le lehet zárni minden vitát. Mert valójában az emberek nagyon is sokat beszélnek arról, hogy mit tartanak szépnek, jónak, kellemesnek, és hajlamosak össze is ugrani ezeken a kérdéseken. Vállalatok milliói igyekszenek az emberek kedvében járni, és kitalálni, hogy milyen ruhát, autót, okostelefont, tusfürdőt lennének hajlandóak megvenni, miközben zenekarok, képzőművészek és társulatok igyekeznek eltalálni a közönség ízlését. De vajon mitől függ, hogy mit szeretünk és mit nem, és hogyan változik az ízlésünk életünk során?
Az emberi ízlés alakulását egyszerre vizsgálják filozófusok, szociálpszichológusok és természettudósok más-más szempontok szerint. Az már egészen biztos, hogy az emberek ízlése életük során egyfolytában változik – nem véletlen, hogy elborzadva nézzük a 20 évvel ezelőtti fotókon a mára teljesen cikinek tűnő szemüvegkereteket, frizurákat és ruhadarabokat. Ugyanígy változhat a zenei ízlés, de ami még meglepőbb: az ízek terén is mást szerethetünk, mint akár néhány évvel korábban. Elég csak belegondolni, hogy a kisgyerekek mennyire viszolyognak a savanyú vagy a keserű ízektől, és milyen elemi ellenállást képes kiváltani néhány zöldség, aminek az elfogyasztása később már simán megy. De általában a sör, a bor, a whisky vagy a kávé sem esik jól első ízlelésre.
Néhány kivételtől eltekintve a társadalmakban általában konszenzus van arról, hogy mi ízléses és ízléstelen – az emberek nagy része ugyanabból a néhány bútoráruházból rendezi be a lakását, és a divatban is hasonló trendeket követ. A szociálpszichológusok szerint ez a csoporthoz tartozás vágya miatt van, evolúciós szempontból nem éri meg nagyon kilógni a közösségből. Ehhez hozzá tartozik, hogy általában azt tartjuk szépnek és jónak, amit már ismerünk. A mára már Sydney látképéhez visszavonhatatlanul hozzátartozó operaház például felépülése után hatalmas ellenállást váltott ki, az emberek kifejezetten csúnyának találták az épületet, mert soha nem láttak még hasonlót, nem volt számukra ismerős. Viszont ha az emberek csak azt szeretnék, amit már ismerősnek találnak, soha semmi nem változna. Nem születhetnének meg új művészeti és zenei irányzatok, nem alakulna a divat, és új termékek, használati tárgyak sem terjednének el.
Ismerős újdonságok
A válasz az újdonság varázsában keresendő. Vagyis ahhoz, hogy valamit kívánatosnak, szépnek, vonzónak találjunk, egyszerre kell ismerősnek és mégis újszerűnek találnunk. Ezen a vékony határon kell egyensúlyoznia a cégeknek, amikor valamilyen új terméket vezetnek be. A The Guardian című lapnak egy ipari designer, Raymond Loewy úgy nyilatkozott: az az új termék lehet sikeres, amely még elfogadható mértékben tartalmaz újdonságot az ismerős elemekhez képest. Az új dolgokat csak addig szeretik az emberek, amíg valamilyen módon emlékeztetnek a régiekre.
Az állandó változást az is generálja, hogy miközben egyesekhez szeretnénk hasonlítani, valamely csoportokhoz tartozni, másoktól igyekszünk megkülönböztetni magunkat.
A különböző divatirányzatok halála például akkor következik be, amikor már mindenkihez leszivárog, és azok a társadalmi rétegek is elkezdik hordani, akikhez a trendkövetők nem szeretnének hasonulni. De azt is gyakran hallani: „szerettem ezt a zenekart, amikor még nem volt ennyire populáris”. Vagyis az ízlés alakulásánál két ellentétes erő csap össze: az emberek egyszerre akarnak hasonlítani másokra, miközben a maguk módján különböznének is.
Magzati kóstoló
Ezek a megállapítások leginkább a művészetekre és a divatra igazak, bár manapság már az étkezési szokásokat is nagyban befolyásolják a trendek. Mostanra szinte mindenki kóstolt szusit, miközben a japánok jellegzetes étele másfél évtizede még kuriózumnak számított, és sokakból váltott ki undort a nyers hal elfogyasztásának a gondolata is. Mindez csak megszokás kérdése, elég csak a korábban említett alkoholos italokra gondolni, amelyekre nem tart soká rákapni, bár ebben sokkal nagyobb szerepe van a hatásuknak, mint az ízüknek. A kutatók szerint az ízpreferenciák már az anyaméhben elkezdenek kialakulni, és bár vannak genetikai elemei is annak, hogy ki-ki milyen ételeket részesít előnyben, ennél is fontosabb, hogy milyen élmények és tapasztalatok kötődnek hozzájuk.
Az első ízlelőbimbók még magzati korban, a nyolcadik héten alakulnak ki. A tizenkettedik héttől a magzat elkezd nyelni, és mivel a magzatvízben megjelennek az anya által fogyasztott ízek, mire a baba megszületik, a legtöbbet már jól ismeri. Így a gyerekek már embrionális korukban, jóval azelőtt, hogy találkoznának az élelmiszerekkel, hozzászoknak az adott kultúrára jellemző ízekhez. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a magzatok nem ugyanúgy reagálnak az egyes ízekre: míg az édeset már az anyaméhben is kedvelik, a keserű íz hatására arckifejezésük eltorzul, és ritkábbá válik a nyelés. Hasonló reakciók figyelhetőek meg a néhány hónapos babáknál is, a tudósok szerint azért, mert genetikailag beléjük van kódolva, hogy melyek a biztonságos, és melyek a veszélyes ízek. Így az édeset a szénhidrátokkal, vagyis energiával azonosítják, a sósat az ásványi anyagokkal, a keserű ízhez viszont a mérgező anyagok, a savanyúhoz pedig a romlott ételek kötődnek.
Ezektől az öröklött előítéletektől csak fokozatosan lehet megszabadulni, a folyamat gyakorlatilag egy egész életen át tart. Egy új íz elfogadása a kísérletek szerint öt-tíz próbálkozás után következik be, bár minél idősebb az ember, annál könnyebben győzi le saját ellenállását, és vesz fel újabb tételeket az „ízrepertoárjába”.
Punktól a dzsesszig
Egészen más típusú összefüggésekre lettek figyelmesek a tudósok a zenei ízlés vizsgálatakor, amely az emberek életében bekövetkező szociális változásokkal összhangban alakul.
A Cambridge-i Egyetem kutatói három különböző zenei korszakot – intenzív, kortárs és kifinomult – azonosítottak be az emberek életében. A tinédzserek alakuló személyisége az intenzív zenéket igényli, mint a punk vagy a metál. De ahogy idősödnek és változik az életmódjuk, már nem lázadnak, viszont sokat járnak társaságba és klubokba, így a pop, rap, és más népszerű, táncolható műfajok felé fordulnak. Ez megmarad később is, de az idő előrehaladtával elkezdik kedvelni a kifinomultabb műfajokat, a dzsesszt és a komolyzenét, a blues és a népzene is ebben az időszakban kerül az érdeklődés középpontjába. Ez sem független a középkorúak jellemző élethelyzetétől; a tendencia az érzelmi és intellektuális kiforrottsággal, a társadalmi helyzet stabilizálódásával van összhangban. Szintén Cambridge-ben találtak összefüggést a zenei ízlés és más tulajdonságok között.
A kutatók szerint minél empatikusabb valaki, annál inkább kedveli a romantikus, pihentető, dallamos zenéket. Azok, akik a pillanatnak élnek, inkább a komplex, technikailag kidolgozott dallamokat szeretik, mint amilyen a dzsessz.
Nem nehéz belátni, hogy ízlésünket számtalan tényező befolyásolja: a szülők preferenciái, a korai tapasztalatok, a csoporthoz való tartozás igénye, illetve a másoktól való különbözés vágya, a személyiségünk jellemzői. Mindeközben a legtöbb területen tudatos manipulációnak vagyunk kitéve, és amikor azt hisszük, hogy szabad döntés eredményeképpen választottunk zenét, ruhát vagy ételt, valójában úgy cselekedtünk, ahogy azt a gazdaság egyes képviselői eltervezték. „Az emberek gyakran nem tudják, hogy mit akarnak, amíg meg nem mutatod nekik” – mondta erről Steve Jobs, az Apple korábbi vezérigazgatója, aki emberek százmillióinak ízlését változtatta meg új, a korábbiaknál jóval letisztultabb számítástechnikai kütyüjeivel és telefonjaival.
A DNS tehető felelőssé az emberek liberális és a konzervatív nézeteinek kialakulásáért – állt elő a meglepő tudományos eredménnyel néhány évvel ezelőtt a Pennsylvaniai Állami Egyetem politikatudományi, mikrobiológiai és biokémiai docense, dr. Peter Hatemi és kutatótársa, Rose McDermott. A helyzet ugyanakkor ennél árnyaltabb, a korábbi tudományos eredmények összegzése azt mutatta, hogy a politikai nézetek kialakulásának körülbelül a fele magyarázható a genetikai háttérrel, míg a másik feléért a neveltetés és a környezeti hatások tehetők felelőssé. Míg a liberális kontra konzervatív ideológiát nagyobb arányban befolyásolja a genetika, a különböző politikai pártok ismeretét jellemzően inkább a neveltetés és környezeti hatások határozták meg. A gének leginkább akkor lépnek akcióba, amikor az ember 21 és 25 éves kora között önálló életet kezd élni és függetlenedik a szüleitől.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!