Hosszú Katinka simán lenyomta Orbán Viktort

- A korrupció hatesztendőnyi kormányzás után kiverte a biztosítékot, és véget ért az „elmúlt nyolc év”

- Pénzkampánnyal nyomulhat jövőre a Fidesz – a siker nem garantált, a nyugdíjasok frusztráltak

A közpénz (mennyisége) mondja meg, ki vagy és hol a helyed a rendszerben. Ez lehetne az Orbán-rezsim társadalomfilozófiájának 2017-es szimbóluma – derül ki abból a kutatásból, amit a Vasárnapi Hírek megrendelésére a Publicus Intézet készített.

Forintosítva mindez így hangzik: Mészáros Lőrinc összes érdekeltségének értéke megugorja az ezermilliárd forintot – legalábbis a piac szerint. Emlékeztetőül: Simicska Lajos vagyonát 1900–2300 milliárd forintra árazták be 2014-ben, ekkor volt a csúcson. Csakhogy a miniszterelnök egykori szobatársa a rendszerváltás óta gyűjtögetett kitartóan, míg a volt felcsúti gázszerelőt érdemben az utóbbi két-három évben öntötte nyakon ennyi pénz – csak 2016-ban 225 milliárd forintnyi közpénz landolt érdekeltségeinél.

És megállíthatatlanul gyarapszik. Hogy valóban ő-e az Orbán család első számú strómanja, arról lehet vitatkozni, de erős jelek mutatnak erre – és árnyaltabb megközelítés, mint a Miniszterelnökséget vezető Lázár János értékmérője: „akinek nincs semmije, az annyit is ér”. A vagyon ugyanis önmagában kevés: a rendszertől kapott „tőke” számít, ha úgy tetszik, a kliensi juttatás.

Nem csoda tehát, ha 2017 a pénz éve lesz – legalábbis a kormányzat ezt kommunikálja.

Jövőre startol a kampány, a kabinet egyszerre vázol új jövőképet, tágítja a klientúrakört, igyekszik maximalizálni a szavazatokat. És úgy tűnik: a pénz belengetése hatásos. A Publicus-kutatásból az is kiderül, hogy a választók fejében párhuzamos valóságok (legalább három) élnek, és ezek között nincs mindig átjárás. Ám hiába skizoid egy kicsit az ország, a Fidesznek nem lesz könnyű dolga – a beígért pénzek ellenére sem.


Félelem és büszkeség

A Publicus-kutatás szerint 2016-ban a kormány mindössze két témával tudta érdemben meghatározni a napirendet: a menekültválsággal és a sporttal (lásd grafikonunkat).

Ez a két témakör volt a legfontosabb a megkérdezettek 56 százaléka szerint. Persze a fideszesek körében intenzívebben éltek a topikok, itt a „migránsmizériát” egymagában is 56 százaléknyian tartották a legfontosabbnak, noha ez az arány még a Jobbik-szimpatizánsok esetében is mindössze 36 százalék volt (a szocialista szavazóknak pedig alig 27 százaléka nevezte az első számúnak a menekültügyet). A második fontossági helyre a sport kapaszkodott: ez esetben a jobbikosok vitték a prímet, 24 százalékuk szerint az olimpiai és az Eb-sikerek jelentették 2016 legfőbb ügyeit, míg a fideszeseknek csak 12 százaléka gondolta így, az MSZP szimpatizánsai közül pedig a sport csak 7 százaléknál a legfontosabb.


A bér nem pumpál

A menekültügyben és a sportban egyaránt közös, hogy – bármit sugall is a kormányzat – nincs hatása a mindennapi életre. A két téma mégis sokkal inkább meghatározta/ meghatározza a közéletet, mint a hétköznapokat érdemben befolyásoló jövedelem.

Épp ezért több mint furcsa, hogy a bér- és a nyugdíjemelés mintha nem vitte volna át az ingerküszöböt. A kormány béremelési és járulékcsökkentési programját a fideszesek mindössze 5 százaléka gondolta az esztendő legfontosabb ügyének, míg az MSZP-hívők körében 4 százalék volt az arány, a jobbikosok között pedig 1 százalék. Az érdektelenség okáról csak találgatni lehet (lásd keretes írásunkat), ám az eredmény azt jelzi: a kormánypárt és az ellenzék is komoly bajban van. Hiszen előbbi a hatalmon maradáshoz akart szociális transzferekkel szavazatokat vásárolni, utóbbi a szegénység elleni küzdelem jelszavával akart kormányra kerülni.

De lehet, hogy ez – mármint a jövedelem iránti érdektelenség – csak a látszat. Ugyanis a jövedelemtöbbletbe vetett remény magyarázhatja, miért ítéli meg sok millió ember másképp az ország helyzetét, mint a sajátját. A beígért pluszpénz „fényesítheti” például a várakozásokat.

Míg 2016-ot csak az emberek 32 százaléka ítélte sikertelennek a saját szempontjából, addig 47 százalék gondolta úgy, hogy az ország inkább sikertelen évet zárt. A fideszesek körében mindkét esetben szinte azonos volt az arány (19, illetve 15 százalék), ám a többi szavazónál már markáns volt az eltérés. Az MSZP-hívek 44 százaléka gondolta úgy, hogy 2016 többé-kevésbé rossz volt számára, míg 70 százalékuk szerint megszívta az ország.

A Jobbiknál és a bizonytalanoknál szintén hasonló volt a különbség. Viszont 2017-től mindenki sokkal jobb évet vár: a maga és az ország számára egyaránt: 57 százalék szerint jövőre sikeresebb éve lesz az országnak, mint idén volt, saját helyzetének javulását 67 százalék várja.

Az optimizmus egyik oka akár a belengetett nyugdíj- és béremelés is lehet – de legfeljebb részben.

Egyrészt az „egyén és az ország” közti különbséget indokolhatja, hogy sok olyan tényező van, amire a kormánynak nincs hatása. Ilyen például a külföldi munkavállalás, ami tekintve, hogy több mint 300 ezer magyar dolgozik „idegenben”, mintegy 400–800 ezer ember életét teszi elviselhetőbbé.

Másrészt azok a rétegek, melyek erősebben függnek a kormánytól és a hazai viszonyoktól (praktikusan az 50 év felettiek és a nyugdíjasok), nos, ezek a legelkeseredettebbek.

E rétegek majdnem fele sikertelennek minősítette 2016-ot, és 2017-ben sem bíznak meggyőző többséggel – noha év végén a kormány felpumpálta a nyugdíjemelés mértékét, illetve tízezer forintnyi utalvánnyal kedveskedett az időseknek. (Ez persze azt vetíti előre, hogy jövőre a kormány nyugdíjaskampányba kezd, hiszen botorság lenne magára haragítani a politikailag legaktívabb, mintegy 3 milliós szavazótábort.)


Balhérangsor

Az emberek azonban nem a kabinetben bíznak, és ez a botrányrangsorból is kitetszik. Az év legdurvább skandalumaként a korrupciót azonosították az emberek, így a „mutyi” lenyomta a menekültügyet és az egészségügy bajait egyaránt.

Ráadásul a korrupciót nem személyekhez kötik az emberek, hanem a rendszer egészét tartják romlottnak: így nem csoda, hogy a Quaestor-botrány épphogy befért az első öt csúcsbotrány közé, de Rogán Antal helikopterezése (és mögöttes jelentése) már a kutyát sem érdekelte.

Öröm lehet a kormányzati örömben, hogy a közszolgáltatások silány állapota miatt nem lesz parasztlázadás: az egészségügy is csak 4 százaléknyi válaszadó szerint a legnagyobb botrány, míg az oktatás állapotát a PISA-felmérés után is csak 2 százaléknyian minősítették a legnagyobb bajnak. (A lehet szó használata, azaz a feltételes mód azért indokolt, mert ennél a kérdésnél mintegy 60 százalék volt a válaszolni nem tudók vagy nem akarók aránya. Márpedig köztudott, hogy ha egy pártból kiábrándul valaki, akkor a „szakítást” követően nem bírálja a korábbi favorit politikáját, így megeshet, hogy sokkal többen dühösek az egészségügy és az oktatás „lezúzása” miatt.)


Hős és lator

A mélyben fortyogó elégedetlenséget sejteti, hogy egyrészt az év hőse toronymagasan egy „minden oldalról szerethető” Hosszú Katinka lett. A miniszterelnök pedig a második helyre szorult: igaz, az ezüsthöz elegendő volt, hogy ötödannyian „istenítették”, mint az úszónőt. Nem csoda: a fideszesek is nagyobb hősnek tekintették Hosszút, mint Orbánt.

Ám hogy még soványkább legyen az öröm, a kormányfő – mint megosztó személyiség – nemcsak pozitív, de negatív hős is. Konkrétan a leginkább negatív. Ráadásul a válaszadók úgy találták: a fideszes politikus (általánosságban) is inkább lehet az utálat tárgya, mint egy baloldali. Azaz az elmúlt nyolc év véget ért.

A kormányzati munkával érdemben nem kell elszámolni többé: pánikkeltéssel (lásd menekültügy) és nemzeti büszkeséggel (értsd: sportsikerek) minden kitakarható.


A politikai korrupció áll első helyen a Fidesz-szavazók botránylistáján is,
azaz lassanként változik az a most tapasztalható választói attitűd, hogy a kitudódott mutyik nem befolyásolják érdemben egy politikus megválasztását.


Ön hogy értékelné, milyen volt a 2016-os év a saját és az ország szempontjából?


Mi volt az év legnagyobb botránya?


Ki volt az év hőse?


Ki volt az év negatív hőse?


Mi volt az év legnagyobb sikere?



Publicus – Vasárnapi Hírek

A válaszadók a kérdőív kérdéseire telefonon
válaszoltak 2016. december 9–14. között.
A nem, életkor és iskolázottság szerint reprezentatív mintába 1000 fő került. A teljes mintában a mintavételi hiba +/–3 százalékpont.


„A politikai korrupció áll első helyen a Fidesz-szavazók botránylistáján is, azaz lassanként változik az a most tapasztalható választói attitűd, hogy a kitudódott mutyik nem befolyásolják érdemben egy politikus megválasztását.”
 

Mentés

Mentés

Mentés

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!