Krízistanya - Riport a Németországban kipattant botrány magyar szálairól

A Life Jugendhilfe GmbH, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a Jászfényszarun, a Gyöngyvirág utca 2. szám alatti telephelyen is működő Compass-Education Kft. Három szervezet, melynek a tevékenysége átnyúlik a határokon. Hogyan és miként foglalkoznak gyermekekkel? Ezt – szakmai szempontból – Magyarországon senki sem tudja megítélni, mert a magyar hatóság nem lát bele a német alapítványokon keresztül elvégeztetett gyermekvédelmi munkába.
A német ARD televízió riportban számolt be arról, hogy a gyermekeket nem megfelelő körülmények között tartják, az ellátásukra biztosított összeget pedig nem a gyermekek speciális nevelési igényeire fordítják; feltételezték, hogy nyerészkedés céljából hoznak német gyerekeket Magyarországra. A riport alaposan kifejtette, hogy a Ruhr-vidéki Gelsenkirchen város gyámügyi hivatalának vezetője és helyettese szándékosan túlterheltséget idézett elő egy gyermekotthonban, majd erre hivatkozva Magyarországon helyeztek el gondozottakat egy általuk alapított magyarországi cég közreműködésével, még 2007- 2008-ban. A gyerekek ellátása és oktatása nem volt megfelelő, a két gyámügyes viszont gondozottanként havonta 5500 euróhoz jutott – az ARD műsora szerint. A riportban szó volt egy másik városról is: a Gelsenkirchen térségében fekvő Dorsten gyámügyi hivataláról, ahonnan egy 11 éves gyereket közvetítettek ki magyarországi gondozásra. Feltehetően ő a kis Jannis, akit Bogdán István gondozására bíztak. A gelsenkircheni önkormányzat ugyan már kiadott egy sajtóközleményt, amelyben Oliver Schäfer a német önkormányzat helyettes szóvivője azt nyilatkozta, hogy rendszeresen szerveznek nyári üdüléseket – kenutúrákat, lovastáborokat – Magyarországon, de mindig az előírásoknak megfelelően; s hogy az önkormányzat és az érintett cég között „nem jött létre pénzügyi kapcsolat”. A két gyámügyi vezetőt Németországban nyomban felfüggesztették, és a gelsenkircheni városvezetés belső vizsgálatot indított a riport nyomán.

 

 A gyerekek mindeközben olyan magyar tanyára kerültek, ahol rajtuk kívül senki nem beszélt németül. Ilyen tanya ma is van, a tanyán pedig német gyerekek is. Riporterünk a helyszínen járt. 

– A Csáky-tanyát keressük, tudja, ahol a német gyerekek vannak!

Egy kigombolkozott ingű férfi lép a jászsági pálinkafőző farm kapujába. Nagyon is tudja, merre menjünk, át a Galga-hídon, aztán jobbra a bekötőúton. Pár éve üzletelt is velük. Aztán bemutatkozik, az ingét is begombolja, hogy a fotón csinosabban mutasson. Pál Mihály úgy emlékszik, hét-nyolc évvel ezelőtt adott ki egy házat albérletbe Csáky Lászlónak, aki német gyerekeket hozott az ingatlanba. Egy András nevű férfi gondozta őket, s talán az élettársa. Nehezen kezelhető gyerekek voltak, időnként tomboltak, szétverték a radiátorát, amiből aztán a kiköltözéskor vita keveredett.

– Tudja, kezelésre szoruló német gyerekek voltak, olyan furák. Az egyik srácot Kevinnek hívták, a nevére is emlékszem – tűnődik Mihály, aztán kiböki: Laci, a Csáky korrekt úriember volt, de András nem akart fizetni. Mondtam neki, rendben, de kerüljük ki egymást a továbbiakban.

A Galga-híd után aztán kiderül, hogy balra kell kanyarodni, de csak a második buszmegállónál. Az utat végül az a férfi mutatja meg, akinél szintén van egy német kisfiú, a „kis Jani”, ahogyan a fiút a házat vakoló egyik munkás hívja. Jannis 11-12 éves forma gyerek, Bogdán István gondozására bízták egy német cégtől, a Life Jugendhilfe GmbH-tól.

– Nem én vagyok Bogdán! – süvölti egy farmeringes férfi, aki csöppet sem nyitott és nem is barátságos. – Ha beteszik a lábukat, rendőrt hívok! Menjenek, menjenek és keressék Csáky urat!

– Jannist is Csáky úr intézte önöknek? – kérdezzük.

– Na, tényleg menjenek a fenébe! A Life-on keresztül kaptuk a gyereket – mondja az út melletti ház udvarán a férfi, és hozzáteszi, hogy nem igaz, amit a német tv állít, mert a gyerek jól van, ha akarjuk, nézzük meg, ő éppen most sakkozott a kis Jannisszal. A kisfiú tényleg barátságos, beszélgetne – németül. Magyarul nem ért, csak kedvesen mosolyog. Közvetlen, kedélyes gyerek. A macskával bíbelődik, miközben minket rendőrrel fenyeget a felügyeletével megbízott férfi.

Csáky Ágnes és Csáky László háza Jászfényszarun, szép környezetben található. A házon a cégér: Compass-Education Kft. Pár lépésre, az utcasarkon áll Kissné Anikó Fondue cukrászdája. Anikó is ismert egy kislányt, akit, úgy tudni, drogproblémák miatt hoztak Magyarországra Csákyék. A kislány 16-17 éves forma volt, szépen beszélt magyarul is, napközben a Csáky-tanyán állatokat gondozott.

– Elfoglalta magát, na. Addig sem gondolt a függőségeire. Itt biztosan nem drogozott – summázza tapasztalatait Anikó.

A Gyöngyvirág utcától a Csáky-tanyáig vezető út öt perc autóval. A ház előtt barátságos szamár legelészik idilli környezetben. Az egyetlen, akivel a tanya lakói közül kapcsolatba tudunk lépni. Autó parkol a hatalmas portán, a szárítókötélen frissen teregetett holmik, közöttük kisebb méretű pólók. A taposatlan ösvény felőli kertkapu nyitva, de nem megyünk be, egy kutya szabadon kószál. A köszöngetésre senki nem reagál. Fél óra múlva, amikor visszatérünk, hátha megérkezett a szamár gazdája, az állatnak nincs nyoma. Autó sem áll a porta udvarán, a használaton kívüli kertkapu zárva, a gyermekpólókat is beszedték.

– Elnézést, asszonyom. Nem tudja véletlenül, hol található ebben a házban a Compass-Education Kft.? – kérek eligazítást este kilenckor, már Budapesten, a VI. kerület, Révai köz 2. szám alatti félhomályos kapualjban egy középkorú hölgytől.

– Maga kicsoda és mit akar? – majd a hölgy, választ sem várva, folytatja. – Engem keres. Csákyné vagyok. Ági. Mondta a szomszédasszonyom, hogy Jászfényszarun is keresett. Nincsenek semmiféle gyerekek. A mi házunkban soha nem voltak német gyerekek.

– Rózsika, a szomszédasszonya mondta, hogy ő szokta nyírni a hajukat… – próbálom közbevetni, hogy kár olyat állítani, ami egészen biztos, hogy nem felel meg a valóságnak. A településen mindenki tud róla, beszélik, hogy egy bizonyos alapítvány „problémás” német gyerekek magyarországi elhelyezésével foglalkozik.

– Jó. Na és? Kinek mi köze hozzá? Tanár vagyok, német anyanyelvű, csak taníthatok, vagy nem? – folytatja Csákyné a félhomályos kapualjban. A beszélgetést lassan sikerül értelmes mederbe terelni.

– Nem a szóbeszédet jöttem tisztázni, hanem a tények érdekelnek. Hogy Jászfényszarun, a Gyöngyvirág utca 2. szám alá milyen telephelye van bejelentve a Compass-Education Kft.-nek? És az erről a telephelyről bonyolított vásárlások miért a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat budapesti székhelyére vannak kiállítva? – még folytattam volna, de a hölgy szemében villámok cikáznak.

– Mindenkit beperlek, aki azt meri állítani, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat pénzét költjük. Laci, a férjem a gyermekmentő alapítója. És mi csak adtunk nekik. Évtizedek óta karitatív munkát végzünk. Mi nem veszünk ki tőlük semmiféle pénzt – háborodik föl az asszony azon, amit nem is állítottam. Majd megállíthatatlanul folyik tovább a tiltakozás. A német gyerekek, akiket egy német cég, a Life Jugendhilfe GmbH küld Magyarországra, szinte a fikció világából ugrottak a nemzetközi és a magyar sajtó érdeklődésének fókuszába – Csákyné Ági szerint.

Állítások sora, Pál Mihályé többek között, aki beszámolt a kiadott albérletről, szól a rendszeres időközönként felbukkanó német anyanyelvű gyermekekről.

De ugyanerről beszél a közértes, a hentes, a cukrász, a fodrász. Egyedül a jegyző tanácstalan. Dr. Voller Erika azt mondja, nincs mit nyilatkoznia. Ő a mi megkeresésünk alapján kezdett el kutakodni, hogy tényleg vannak-e német gyerekek a városban. Be vannak-e jelentve, s hogy mi a jogi státusuk. Egyetlen bejelentett német állampolgárságú kiskorúról tud, de a személyiségi jogok miatt más információt nem adhat. Pedig Csáky Lászlónak és feleségének igen jó és gyümölcsöző az együttműködése az önkormányzattal. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nevében éppen azért vásárolnak kisebb tételeket, mert az önkormányzattal közös konzorciumi TÁMOP pályázatot nyertek roma gyerekek szűrésére és fejlesztésére.

A Révay-közben, a kapualjban Csáky Ágnes végül feladja. – A szamár egy magán szamár. Az enyém – mondja idegesen, amikor tényekkel próbálom alátámasztani, hogy kapcsolatuk van német szervezettel és üzletszerűen foglalkoznak egy kvázi nevelőszülői hálózat működtetésével. Megígéri, felhívja a férjét telefonon, aki éppen Berlinben egyeztet egy gyámügyi konferencián.

 

A kapualj utáni beszélgetést követően betekintünk a cégnyilvántartásba. Az Opten Cégnyilvántartás szerint a Compass-Education Kft.-t 2004-ben alapították és 2012 januárjáig a LIFE-Ifjúságsegítő Kft. nevet viselte. A cég székhelye 2004 és 2006 között Fóton volt, a Tessedik Sámuel utca 28. szám alatt. Ami nem meglepő, hiszen Csáky László a Fóti Gyermekváros igazgatója volt 1990 és 2002 között. Fő tevékenysége alapján a cég jelenleg egyéb bentlakásos ellátást biztosít. A céget Csáky László és Csáky Ágnes alapította 3 millió forinttal. Árbevétele 2009 óta átlagosan harminc millió forint körül mozog. Voltak jobb évek, mint például a 2009-es, amikor 32 319 000 forintot könyveltek el, és a 2013-as év is 30 millió forintos nettó árbevétel fölött hozott a gyermekvédőknek.

 

Csáky László végül telefonon jelentkezik. Azt mondja, hogy jelenleg egy német gyermekvédelmi alapítvány koordinátora. Az első német állampolgárságú gyermekek 1996-ban érkeztek Magyarországra.

A Life Jugendhilfe-vel Csákynak a kezdetektől, vagyis 1996-tól 2012-ig volt kapcsolata, ekkor útjaik – szakmai különbözőség miatt – szétváltak. Cégük jelenleg öt „nevelőszülőnél” helyezett el gyermekeket. Az engedélyeket az Emberi Erőforrások Minisztériuma adja ki, és egy úgynevezett Brüsszel-II/A papír kell ahhoz, hogy speciális krízishelyzetből érkező gyermekeket tudjanak fogadni.

Szigorúak a megkötések: individuális pedagógiai módszerekkel kell velük foglalkozni. Van, ahol családba sem lehet helyezni őket, hanem úgynevezett egy-egyes elhelyezést igényelnek. Ha családba helyezhetőek, akkor is, egy családba csak egy gyermek mehet. Nem jöhet drogfüggő és bűnelkövető sem. A német gyermekekkel foglalkozó nevelőszülőket egy alapítvány képezi ki, ő vizsgáztatja és ellenőrzi őket. Németországi partnerük felé folyamatosan kell riportozni, és a német gyámhivatal is félévente tart ellenőrzést. A magyar gyermekvédelem és gyámügyi igazgatás valóban nem lát bele a rendszerbe, de a gyermekek papírokkal, EU-társadalombiztosítással rendelkeznek, és tud róluk az idegenrendészeti hatóság is. A német állam tényleg sok pénzt fordít a krízisben lévő gyermekekre, de egy magyarországihoz hasonló nevelőszülői hálózat fenntartása is sok pénzbe kerül – teszi hozzá Csáky László. Méregdrága trénerek tartanak továbbképzést a nevelőszülőiknek, akkreditált magántanárok kellenek, továbbképzések, utazó túrák, fejlesztések, és természetesen a nevelőszülők sem alulfizetettek: ezer euró körüli fizetést kapnak a német gyermekvédelmi szervezettől. Minden szabályozott, a zsebpénz, a fenntartásukra fordítható összeg és természetesen a speciális igények kielégítése is. Igen, a Csáky-tanyán a „szellőzés” is a megnyugvás folyamatát, esetlegesen a beilleszkedést segíti elő, de a Csáky házaspár nem gondoz gyerekeket. A náluk megfordulók csupán a felesége miatt járnak oda, aki pedagógus, és mint magántanár vesz részt a fejlesztésben.

 

A történet végére csak egy kérdés maradt: a békésen legelésző szamár a Csáky-tanyán. Ő talán a krízis-intervenciós központ kapuőre lehet…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!