Saját mikroklímája van a mocsárra „épített” Városligetnek, amit a gigantikus épületek tönkretehetnek.
- Nem 200 éves platánokon kellene kísérletezni, mert ha meghalnak, unokáink sem látják meg, mi nő helyettük.
- Lehetne kompromisszumot találni a Liget-projekt ügyében – interjú Megyeri Szabolcs kertészmérnökkel.

 
Megyeri Szabolcs kertészmérnök - Fotó: Ferenczy Dávid

– Fa vagy fejlődés?

– A kettő nem zárja ki egymást!

– Egy városban sem?

– Nem. Lehet, hogy a ligetvédők megköveznének érte, de pici épületeket még a Városligetben is el tudnék képzelni. De azoknak a mélygarázsokkal nehezített monstrumoknak, amiket a kormány tervez, semmi keresnivalója nincs itt.

– A kabinet azt mondja, legfőbb ideje gatyába rázni a területet, illetve turistacsalogató látványossággá alakítani.

– Azt tisztázzuk: elengedhetetlen a Városliget megújítása. Aki rendezi ezt a huszonhat éves adósságot, óriási politikai haszonra tehet szert. És tegyen is! Addig a pontig, hogy a kabinet külön kormánybiztost ad a Városliget rendezésére, hibátlan a történet…

– Akkor mégis: mi baja?

– Kertészként és tájrendezőként nem tudok mit kezdeni az épületek méretével. A Városliget egy nagy ökológiai egység – ezt szétverhetik az építkezések.

– A 19. század végén művészeti és közlekedési bemutatótermek épültek, a Kádár-rendszerben felhúzták a Petőfi Csarnokot: azaz minden kormány épített ide valamit.

– Legyünk már annyira okosak, hogy a múlt hibáit nem követjük el újra. Ráadásul ma teljesen más a Liget funkciója, mint egykor. Száz éve itt volt a város széle, most, ha fölülről ránézünk Budapestre, akkor láthatjuk, hogy egy „betongyűrű” veszi körbe – a VI–VII. kerületiek vagy ide jönnek ki, vagy sehova. Márpedig a Liget a köznépé, a szó jó értelmében vett egyszerű embereké. Akik villamossal járnak és busszal, a kánikulákban szétégnek a megállókban, míg az elit légkondicionált autókban és irodákban ül. De a többség nem vágyik másra, mint hatalmas, nagy árnyat adó fákra, öntözött, hűvös parkra, tiszta padokra, pelenkázóra, biciklitárolókra.

– Múzeumokra, kulturális központokra?

– Azokat szerintem az elit tudja majd használni – ahogy a mélygarázsokban sem tudnak a környék lakói parkolni, vagy azok, akik autóval hoznak a parkba két kutyát. A garázsokat csak az intézmények munkatárai és látogatói vehetik igénybe.

– Magyarán: fenébe az egész projekttel?

– Szerintem nincs feloldhatatlan feszültség, létezhet kompromisszum. Például csökkentsék jelentősen a Zene Házának méretét, „költöztessék át” a Petőfi Csarnok helyére, és semmi mást ne építsenek pluszban.

– Ez azért nem hangzik annyira megengedőnek!

– Az eredeti koncepció az, hogy közparkba nem építünk épületet – a Városligetbe sem lehetne, ha nem változtatják meg a szabályozást. De kertészként azt gondolom, célszerűbb, ha megoldódik ez a méltatlan helyzet – szerintem senki nem akarja, hogy még egyszer háború legyen a Közlekedési Múzeumnál, illetve a volt Kertemnél.

– Azt állítja a Liget-projekt, hogy az új rendben nagyobb lesz a zöldfelület. És gyepben ez az állítás még igaz is lehet. Akad arra bárminemű mérőszám, hogy egy átlagos fa lombkoronájának hány négyzetméter fű felel meg?

– Lépjünk ki ebből a felületvitából, mert érthetetlen. Nézzünk inkább körül: körülöttünk platánok, kőrisek, juharok állnak. Ha egyet kivágnak, eggyel kevesebb lesz a Ligetben – és sehogy nem tudjuk pótolni, hiszen egy fa évtizedek alatt terebélyesedik hatalmasra. Minden egyes fával szegényebbek leszünk. Ez aggaszt minket, tájépítőket, kertészeket és ligetvédőket, hogy nem tudjuk: több tucat fát akarnak kivágni vagy több százat. Ki kellene állnia egy tájépítésznek a Városliget Zrt. részéről. De nem áll ki. Azért, mert a Tájépítészek Országos Szövetségének honlapján ott szerepel, miszerint a szervezet ellenzi, hogy bármit építsenek a Ligetben. Egyszerűen azért, mert a projekt szembemegy mindazzal, amit az utóbbi kétszáz évben gondoltunk a területről, szembemegy mindazzal, amit a tájépítészetről tanítanak. De mondom: ezeket a vitákat a tárgyalóasztal mellett kell rendezni, nem pedig 300 rendőrt felvonultatni a favédők ellen. A Városliget Zrt. most egy méltatlan helyzetre fordítja az energiáit, miközben van egy remek tájépítészcsapata, ami már javában dolgozhatna.

– A kormánybiztos szerint a ligetvédők csak „hisztiznek”, hiszen az utóbbi hónapokban mindössze hat és fél fát vágtak ki.

– Hát ez az! A kivágások csak most kezdődnek! Amikor a média megmutatja, hogy a Liget zöld testéből darabok hiányoznak, akkor jön a sokk.

– A jogszabályok szerint a kivágott fákat pótolni kell, de ez a város bármelyik pontján megtehető. A belső kerületek mit éreznek abból, ha az itt elpusztított fákat a peremvidéken pótolják?

– A levegőminőségük egy kicsit jobb lesz, de nem lesz árnyék, a port és a zajt nem a belső részeken fogják meg az új fák. Ráadásul a Városliget esetében az nem értelmezhető, hogy kivágunk száz fát, és két kerülettel arrébb elültetünk ugyanennyit. A Városligetet egy egységként kell kezelni. Ugyanis ezek a fák egymást védik, kön?- nyebben élnek túl egymás társaságában – a parkban kialakult egy mikroklíma, nem véletlen, hogy a belsejében 3-4 fokkal hűvösebb van, mint a szélén, ahogy az sem véletlen, hogy a 35 Celsius-fok meleg ellenére jól érezzük magunkat, míg a száz méterre lévő Dózsa György úton pár perc után már beszélni sem tudnék. Erre a mikroklímára erősítenének rá a tájépítészek, amikor sövénnyel vennék körbe, zártabbá tennék a Ligetet.

– Az épületek befolyásolnák a Városliget „saját időjárását”?

– A gigantikus házak megbontanák az ökológiai egységet, hiszen az új épületek hatalmas forgalmat generálnak, hűtik őket nyáron, fűtik télen – tényleg borul a mikroklíma.

– És mi a helyzet a mélygarázsokkal, azaz a fák mennyire képesek egy „betontengerből” táplálkozni?

– A Városliget egy mocsár fölött van, a fái azért ilyen óriásiak, mert elkapják a vízáramlásokat. Nem tudjuk, hogy ezeket az építkezések mennyire bolygatják meg. De ha rajtam múlna, nem kétszáz éves platánok gyökereinél kísérleteznék. Ha elvesztünk egy ilyet, akkor unokáink sem fogják látni a helyére ültetett csemetét faóriásként. De mondom, nem tudjuk, mi lesz a fákkal, a terveken egy csomó lebetonozott terület szerepel.

– Azért akad rajtuk számos szép, füves placc, padokkal – de ki ül/áll le egy területen, ahol nincs fa és árnyék?

– Most voltam a Széll Kálmán téren, amit profin terveztek és építettek, ahol nem sajnálták a pénzt koros fák (értsd: értékelhető lombkoronával rendelkező) ültetésére. Ennek ellenére képtelenség ott három percre leülni, mert gyakorlatilag ráégünk a padokra. De az emberek legalább keresztülsuhanhatnak a téren, a fák viszont ott szenvednek egész nap. Ráadásul a dolgok jelen állása szerint azt sem tudni, lesz-e öntözőrendszer a Ligetben. És az sem életbiztosítás. A Millenárison van, de elzárták, pusztul az egész terület. A Nemzeti Színháznál a sövénylabirintus szárad ki, a bevásárlók parkolóiban a fák soha nem nőnek meg, mert nem kapnak vizet. A Müpa előtt ott sorakoznak a jól betelepített fák, de tizenöt év után még mindig elég picik.

– Többen felvetették, hogy a Ligetben át kellene ültetni a fákat – hiszen még egy remek skandináv gép is van erre, ami egy egész erdőt is képes tempósan áttelepíteni.

– A Ligetben lévő fák többségét nem lehet átültetni, mert zömük 70–100 éves. Ha mégis akadna ilyen fa, azt már egy évvel a költöztetés előtt el kell kezdeni a szakembereknek felkészíteni a stresszre – például párásítással, tápanyagokkal stb., illetve a helycsere után még inkább foglalkozni kell vele. De hasonló előkészítés nem zajlott: márciusban megjelentek az építők és nekiálltak fát vágni. Úgyhogy valószínűleg nem is tervezték, hogy fákat mentsenek meg. Pedig roppant sziszifuszi munka egy csemetéből nagykoros fát nevelni – ha egyet is elvesztünk, nem lesz helyette új. Ezért fáj a szívem, nem a kormányt akarom megdönteni. Ha a tiltakozások annyit elérnek, hogy élhető kompromisszum szülessen, akkor az már remek eredmény. De az az út, ahogy Baán László, a Liget-projekt kormánybiztosa háborúzik a ligetvédőkkel, nos, az levisz a térképről, kivisz Európából. Márpedig nekünk európai módon kell megbeszélnünk, mi legyen egy közparkkal.


- - -
Platánadatok
(a Városliget egyik legősibb fája)
Kor: 150 év
Törzskerület: 4,3 méter
Lombkorona mérete: 300 m3
Évente kiszűrt szennyező anyag:
1400
– ebből szén-dioxid: 280 kg*
* Egy magyar átlagosan évi 5560 kg szén-dioxidot „termel” (ebben persze ő maga, a kocsija és minden más is szerepel), azaz egy polgár „semlegesítéséhez” 20 nagy platán kell.

360
vághatnak ki a Ligetben, legalábbis, ha a Városliget Zrt. által is „szentesített” fakatasztert összevetjük az építési tervekkel, akkor minimum ennyi tölgy, platán, kőris, juhar stb. lelheti halálát.


Megyeri Szabolcs
1980-ban született, gyermekkora óta kertészkedéssel foglalkozik. Kertésztechnikusként Németországban dolgozott, a budapesti Kertészeti Egyetem főiskolai karán 2005-ben védte meg térségfejlesztésről írt szakdolgozatát. Kertészetet működtet, szakértőként gyakran feltűnik a médiában, írásait az általa szerkesztett szakértői blogján publikálja rendszeresen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!