Nem elég okosnak lenni, ha a világ vezető diplomatája akar lenni az ember. A lenyűgöző életrajz és talpraesettség korántsem garantálja, hogy valakit meg is válasszanak. Sokkal inkább jó helyen és jókor kell születnie, hogy kinevezése egyik nagyhatalom szemét se szúrja.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárt keres. A poszt 2017. január 1-jétől tölthető be. Rengeteget lehet a cég pénzén utazni, ám cserébe sok a stressz. A világ vezető diplomatájának vezető fizetés is jár: a most leköszönő Ban Ki Mun évente 230 ezer dollárt (mintegy 65 millió forintot) keresett.
Sajnálattal jelentjük, a pályázati szakasz már lezárult. A mostani vetélkedés viszont különleges, mert a történelem során az első, ahol az aspiránsok nyilvános meghallgatáson mutathatják meg, mennyire alkalmasak a posztra. A változtatásra azért volt szükség, mert egyre több kritika érte az ENSZ-t amiatt, hogy működése homályos, és továbbra is túlságosan hangsúlyosak a nagyhatalmi érdekek. Bár a többé-kevésbé nyílt verseny 12 politikus között zajlik, egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb győz majd.
Kemény követelmények
Magától értetődik, hogy valamit le kell tenni az asztalra annak, aki a világ legfontosabb nemzetközi szervezetét akarja irányítani. Az első elvárás a diplomáciai karrier. A most leköszönő Ban Ki Mun és két elődje is korábban külügyminiszter volt saját országában, és a következő ciklusért versengők között is 7-en töltötték be ezt a posztot. Ha valakinek nem lett volna lehetősége vagy éppen gyomra beszállni a hazai politikába, akkor sincs oka az aggodalomra, mert az ENSZ-karrier ugyanilyen tuti beugró. A jelenlegi aspiránsok között nem véletlenül találhatóak meg a Menekültügyi Főbiztosság, az UNESCO és az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) volt és jelenlegi vezetői is. Ugyanakkor fájó tény, hogy a diplomata-életrajz ennél az állásnál olyan, mint a földi halandóknál az angol felsőfok és a mesterdiploma. Nagy baj, ha nincs, de még semmit nem jelent, ha van.
Az ENSZ-nél mindig is nagy hangsúlyt fektettek a nemi egyenjogúságra, ami az alkalmazotti állományon meg is látszott, de a főtitkárok eddig – hogy, hogy nem – csak férfiak voltak. Ezért most sokan azt rebesgetik, mindenképp egy nőt kell topdiplomatának kinevezni. A matematikai esélyek elég jók: a jelentkezők között éppen 6 férfi és 6 nő van.
Matek a térképpel
Ezek alapján a UNDP-t 2009 óta irányító Helen Clark egykori ausztrál miniszterelnök nem véletlenül állapította meg magáról a májusi meghallgatáson, hogy „én vagyok a legjobb ember erre a pozícióra”. Van azonban még egy kritérium, ami a közösségi médiában is folyó kampányban csak „Helen néninek” (Auntie Helen) emlegetett politikusnak nem kedvez: az ország, ahonnan jött.
Az ENSZ Alapokmánya értelmében a főtitkárokat a különböző nagy földrajzi alakzatokból kell forgó rendszerben megválasztani. Bár javítja az esélyeket, hogy majdnem 2 milliárd ember eleve kiesik a megmérettetésből, mivel a Biztonsági Tanács (BT) állandó tagjai, vagyis az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország és Kína nem adhatnak főtitkárt.
Viszont mielőtt meghatódnánk attól, hogy az ENSZ-ben nemcsak a nemi, hanem a földrajzi egyensúlyra is figyelnek, jó, ha tudjuk: a II. világháborút követő évtizedekben valahogy rendre nyugateurópai került a szervezet élére. Az 1946 és 1952 között hivatalban lévő Trygve Lie norvég, 1961-ig szolgáló utódja, Dag Hammarskjöld pedig svéd volt. 11 évvel később pedig egy újabb régióbeli – az osztrák Kurt Waldheim – követte őket a poszton. 1961-től viszont a burmai U Thant vezette a nemzetközi szervezetet. 1982-től pedig már kínosan ügyeltek a földrajzi kiegyensúlyozottságra: Javier Perez de Cuellar perui, míg Boutros Boutros-Ghali egyiptomi volt, a dél-koreai Ban Ki Mun előtt hivatalban lévő Kofi Annan pedig ghánai.
Kelet-Európa csillaga
Ebből következik, hogy most Kelet-Európán van a sor, így nem véletlen, hogy Bulgária, Horvátország, Macedónia, Moldova, Montenegró, Szerbia, Szlovénia és Szlovákia egy-egy ismert és kiemelkedő önéletrajzot felmutató politikusa is ringbe szállt a főtitkárságért. Ráadásul van köztük két egykori külügyminiszter asszony is, a moldáv Natalia Gherman és a horvát Vesna Pucic, de jó esélyei lehetnének az UNESCO-vezérigazgatónőjének, a bolgár Irina Bokovának is.
A nagyhatalmi játszmák azonban nem ilyen egyszerűek. Az egyik legnagyobb befutónak tartott Bokovával például az USAnak van gondja, mivel Washington ellenkezésének dacára érte el, hogy Palesztinát is felvegyék 2011-ben a kulturális szervezet tagjai közé, ami kellemetlen volt az Izraellel szoros szövetségben álló Egyesült Államok számára. De más kelet-európai jelöltek – például Vuk Jeremic és Srgjam Kerim volt szerb és macedón külügyminiszterek – is szúrhatják az USA szemét, mivel olyan országból érkeznek, amely túlságosan oroszbarát.
A kelet-ukrajnai háború fényében viszont semmiképp nem akarna a három nyugati BT-tag Moszkvának kedvezni. Sőt egyes vélemények szerint mivel politikailag már nincs különbség a kontinens két fele között, az ENSZ-főtitkárok válogatásánál is egynek kellene a térséget venni.
Oroszországnak és az ilyen kérdésekben általában azonos véleményt képviselő Kínának is ugyanolyan vétójoga van, és szoktak is vele élni. Például 1952-ben azért mondott le Trygve Lie, mert előző évben a Szovjetuniót megkerülve választották újra, és nem bírta a nyomást. De hogy a közelebbi eseményt is idézzünk, 2007-ben Kína hathatós közbenjárása miatt nem lett Shashi Tharoor indiai diplomata az ENSZ-főtitkára.
Hogy mi lesz ebből? Nagyon úgy tűnik, hogy semleges kompromisszum. Múlt héten előzetes véleményfelmérő szavazást tartottak a BT-ben, amelynek eredményei a diplomaták minden igyekezete ellenére kiszivárgott: jelenleg António Guterres volt portugál miniszterelnök tűnik a legesélyesebbnek. Aki sem nem nő, sem nem kelet-európai.
Kiszivárgott előzetes szavazási eredmények
1. António Guterres volt portugál miniszterelnök
2. Danilo Türk volt szlovén államfő
3. Irina Bokova, az UNESCO vezérigazgatója; Vuk Jeremic és Srgjam Kerim volt szerb és macedón külügyminiszterek (holtverseny)
A legenda szerint Winston Churchill brit miniszterelnök éppen a kádban ült 1942 elején, mikor Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök betört – pontosabban kerekes székén begurult – a fürdőszobájába azzal a halaszthatatlan hírrel, hogy homlokon csókolta a múzsa, és tudja, hogyan nevezzék el a háború lezárása után békét és biztonságot szavatoló nemzetközi szervezetet. Az amerikai és brit vezető eredetileg a „II. világháború szövetségesei” kifejezésben egyeztek meg, de Roosevelt „Egyesült Nemzetek” ötlete pillanatok alatt megnyerte Churchill tetszését, mivel az első verziót laposnak találta. Ráadásul a nagy irodalmi műveltségű miniszterelnöknek az is eszébe ötlött, hogy George Byron Childe Harold zarándokútja című verses regényében is szerepel az Egyesült Nemzetek kifejezés a waterloo-i csatában Napóleon ellen fellépő seregre utalva. Az idézetet – amint kilépett a kádból – meg is mutatta az elnöknek. 
A politikai korrektség szellemében kínos lehet bevallani, de az ENSZ-főtitkárok neve néha nagyon mulatságos. A listát minden kétséget kizáróan az a Boutros Boutros-Ghali vezeti, akinek dallamos neve annyira megihletett egy izlandi focicsapatot, hogy a klubot is az egyiptomi ENSZ-főtitkár után keresztelték el. Szorosan követi őt a sorban U Thant, akinek a valódi neve csak a második tag, mivel az „u” Mianmarban egy megtisztelő megszólítás. Kofi Annan sem panaszkodhat azért, hiszen őt a ghánai hagyományoknak megfelelően igazából Pénteknek hívják, mivel azon a napon született fiúknak előszeretettel adják a Kofi nevet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!