Elcsúszó érvek, párhuzamos valóságok. - Megrajzolták a magyarok értékrendjét fiatal társadalomkutatók – vajon ennek alapján szavaztunk április 6-án? - Miben hisz ma egy baloldali, mit tekint fontosnak egy jobboldali? - Alternatív valóságok épülnek: lassan nem marad közös beszédtémánk sem - Kmetty Zoltán szociológussal változó pártokról és állandó értékekről beszélgettünk.

 
Kmetty Zoltán szociológus

– Hat év telt el azóta, hogy értékrendjük alapján hat csoportba sorolták a magyarokat (lásd keretes írásunkat). Mi változott?

– 2008-ban, amikor a kutatás folyt, még úgy láttuk, hogy az anyagiasság vagy a rend helyett olyan fogalmak kerültek előtérbe, mint a szólásszabadság. Az ezután következő gazdasági mélyrepülés viszont nem csak nálunk, de világszerte ellentétes folyamatot generált. A válság visszafordította, de legalábbis lelassította ezt az anyagias szemléletet meghaladó értékrend felé történő haladást.

– Pártot is ezen értékek alapján választunk?

– A magyar választók nagy tömege nem az alapján választ magának pártot, hogy mi az értékrendje, hanem éppen fordítva: a pártok mondják meg, hogy mit kell gondolni a világról, és az emberek ezt a gondolatot teszik magukévá.

– És ebből a szempontból mi a fontos: Orbán Viktorra, Orbán Viktor pártjára, netán Orbán Viktor pártjának programjára szavazunk?

– A programra a legkevésbé. A szavazók egy részénél hosszú évek alatt kialakul egy erős pártkötődés. És szintén nagyon sokan vannak, akik nem valami mellett szavaznak, hanem mindig valami ellen.

– Vagy otthon maradnak.

– A tendencia tényleg látható: 2002 óta ez már a harmadik választás volt, ahol az előzőhöz képest csökkent a részvétel. Folyamatosan apad a pártrendszerrel és politikusokkal szembeni bizalom. Most azok morzsolódhattak le, akik 2010-ben azért szavaztak a Fideszre, hogy az MSZP távozzon, de nem sikerült nekik alternatívát mutatni. Pedig választást nyerni épp ezen tömeg megnyerésévellehet.

– A Fidesz ugyan nyert, de közben szavazókat is veszített.

– Ahhoz képest nem sokat, hogy négy éve kormányon van.

– Mert minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyunk elégedve?

– Ha ez így nem is igaz, azért van egy fura kettősség abban, ahogy az értelmiség gondolkodik a társadalomról, és ahogy a társadalom önmagáról gondolkodik. Például nemzetközi kutatás alapján 2008-ban elégedetlenebbek voltak az emberek a demokráciával Magyarországon, mint 2012-ben, miközben a baloldali sajtó nagy része a demokrácia romlásáról cikkezik. És miközben sokszor lehetett hallani a választások előtt, hogy egyre nő a szegénység Magyarországon, a valóságos helyzet messze nem olyan drámai. Például az Eurostat által kidolgozott komplex szegénységi indikátor szerint 2010-ben a társadalom 30 százaléka volt nehéz helyzetben, 2013-ban pedig 33 százalék. Látszik tehát: eltér egymástól a hangadó értelmiség valóságképe a társadalom önmagáról alkotott képétől. És ha ez a kétféle valóság elcsúszik egymás mellett, akkor ne csodálkozzunk, hogy nem tudnak megfelelő programot adni a választóknak.

– De már megbeszéltük: a Fidesz se tudott.

– Viszont képes volt legalább kommunikálni, hogy mit gondolnak és éreznek az emberek. Nem is véletlen, hogy azokon a településeken szerepeltek a legjobban, amelyek a legrosszabb gazdasági helyzetben vannak.

– És a baloldal osztódása, majd összeállása sem kínált több lehetőséget?

– Ebből a bőségből, amit az öt párt kínált, következik egyfajta elbizonytalanodás is. Mondjuk, ha az öt vezetőből egyet kifejezetten nem szeret az ember, akkor a többire sem szívesen voksol. Vagy ott volt a kétely: ha ezek ennyire nem tudtak semmiben időre megegyezni, hogy fogják irányítani az országot? Ennek a bizonytalankodásnak lett a nagy nyertese az LMP, mivel éppen ez az ingadozó, baloldali réteg lökte át őket a Parlament küszöbén.

– Mi tesz tehát valakit jobb- vagy baloldali elköteleződésűvé?

– A jobboldali szavazó egyik legerőteljesebb vonása a vallásosság. És ez nem csak az idősebb választóknál figyelhető meg, a fiatal Fidesz-szimpatizánsokra ugyanígy igaz. A másik természetesen a nemzeti karakter fontossága.

– Igen, de ez a Jobbiknak is hívószava…

– A Jobbik esetében azonban más a nemzeti karakter jellege a Fideszéhez képest: több benne a nemzeti-radikális mitológiai elem. Fontos azonban kiemelni, hogy a Jobbikra szavazók egy része viszont éppen olyan emberekből tevődik össze, akik ideológiamentesen állnak a párthoz, és elsősorban azért választják, mert csalódtak a korábban már kormányzó erőkben. Ez utóbbi csoport például nem vesz tudomást a párt mitikus nemzetképéről és előítéletes szlogenjeiről sem. Ráadásul a Jobbik szavazói között kiemelkedően magas a fiatalok aránya.

– Ők mekkora szerepet játszottak a mostani választási eredményekben?

– Erről mindig elfelejtkezünk: minden új ciklusban belép közel 400 ezer új szavazó, egy részüknek pedig még nincs kialakult pártpreferenciája. Nemcsak arra kell tehát koncentrálni, hogy a többi párttól szedjen el valaki szavazatokat, hanem arra is figyelni kell, hogy ezeket a frissen belépő és pártot kereső ifjakat megszólítsák – tudván azt is, hogy körükben azért meglehetősen alacsony a választási kedv. A Jobbik a fenti okok miatt nekik lehet egyfajta alternatíva.

– Hogyan határozható meg a baloldal eszmerendszere?

– A baloldal nagyon nehéz helyzetben van ilyen szempontból is. Míg egykor stabilan ehhez az oldalhoz köthető érték volt például az állam szerepének kihangsúlyozása – mondván, Kádár gyermekei vagyunk mind –, legutóbb már egy technokrata jellegű, kevésbé az állam támogató szerepére koncentráló kormányzást láttunk. Így viszont azok a szavazók, akik az államra tekintettek, elvesztek. Erre utal például az, hogy a magukat baloldaliaknak vallók aránya jelentősen csökkent az elmúlt tíz évben.

– Hiszen ma már a Fidesz építi az erős és helyetted cselekvő állam képét.

– Ezért aztán azok morzsolódtak le 2010-ben, akik ugyan korábban a jól hangzó szociális ígéretek hatására az MSZP-t támogatták, ám a gazdasági válság, illetve a kormány technokrata, nem paternalista hozzáállása átlökte őket a túloldalra. A bizonytalanoknak elég egy-egy jól hangzó ígéret, ami az ő saját életükben hozhat változást.

– Mint például egy rezsicsökkentés?

– Igen, az egy nagyon fontos szempont volt. És működött.

– Olyan államképet sikerült tehát építenie a Fidesznek, ami még a baloldali érzelmű emberek számára is vonzó lehet?

– Az, hogy valaki baloldali, nem gazdasági, filozófiai vagy politikai elvek mentén definiálható, hanem inkább a pártszimpátiája határozza meg az ideológiai önbesorolását: ha szimpatikus számára az MSZP, akkor rájuk fog szavazni, bármi is történjék, és akkor baloldalinak fogja magát mondani. Ám egy olyan ember, aki nem a pártkötődése mentén dönt, azonban fontos számára az állam gondoskodó szerepe – és ez egy elég jelentős csoport ma Magyarországon –, jelenleg valószínűsíthetően a Fideszre szavaz.

– Akkor így maradunk?

– Ha tartani tudjuk ezt a néhány százalékos gazdasági növekedést, akkor én nem látom azokat az erőket, amelyek változtatni tudnának a jelenlegi helyzeten. De ha beüt például egy gazdasági vagy külpolitikai válság, akkor teljesen a feje tetejére állíthatja ezeket az erőviszonyokat. Ami már most látszik, és később még nagy problémákat okozhat: az utóbbi időben a jobb- és baloldali elköteleződésű emberek közti távolság jelentősen nőtt. A barátok, a család, az ismerősök szintjén is politikailag egyre homogénebb struktúrákba rendeződik át a kapcsolatrendszerünk. És ez a két oldal két, egymástól drámaian különböző alternatív valóságképet épít maga köré.

– Vagyis nem tudunk majd egymással beszélni?

– Már most sem tudunk. Érezhető, ahogy elcsúsznak egymás mellett az érvek, megszűnik a párbeszéd, nem marad közös téma és nőnek a társadalmi feszültségek. Én ezt látom a legnagyobb bajnak ma Magyarországon, az lenne most a legfontosabb feladat, hogy megállítsuk vagy legalább lassítsuk ezt a folyamatot. A világszerte ismert politikai közgazdász, filozófus Fukuyama klasszikus példája erre, hogy ha nem bízunk egymásban, az ügyvédek jobban járnak, hiszen nem elég egy egyoldalas szerződés, húszoldalasat kell kötni. Vagyis az emberek közti bizalmatlanság – amit a politikai törésvonalak csak erősítenek – pénzben is megfogható károkat okoz. De a sebek még ennél is mélyebbek lehetnek.

Kmetty Zoltán névjegye


Kmetty Zoltán szociológus. Egyetemi tanársegéd a Károli Gáspár Református Egyetemen, óraadó az ELTE Társadalomtudományi Karán, kutatóként dolgozik az MTA-ELTE Peripato kutatócsoportjában. Fő kutatási területe a választáskutatás.

Kik vagyunk?

Értékrend alapján csoportokba rendezni a magyarokat – ez volt a célja az Európai Értékrend Vizsgálatnak, amelyet 2008-ban végeztek el fiatal hazai kutatók. Vizsgálták a piacgazdasággal szembeni hozzáállásunkat, hogy miként viszonyulunk az államhoz, mennyire tartjuk fontosnak a szabadságot, a demokráciát. Ezek alapján alkották meg azt a hat csoportot, amelyekbe – így, vagy úgy – mindannyian beletartozunk.

Paternalisták (25,7 %)

A csoport alapvető jellemzője az intézményi bizalom rendkívül alacsony szintje, a közéleti passzivitás és kívülállás. A 40 év alatti lakosság egyharmada ebbe az értékcsoportba sorolható. Felülreprezentáltak benne a szakmunkások és középfokú végzettségűek. A csoportba tartozók körében a legmagasabb az állami ellenőrzés, felelősség és beavatkozásmellett kiállók aránya. Életük alakulásával elégedetlenek, kifejezetten intoleránsak. Itt jellemző leginkább a politikától való távolságtartás, és a legalacsonyabb a nagy pártok támogatottsága, illetve egy új erő iránti igény.

Nyitott konzervatívok (21,6 %)
A teljes minta valamivel több mint egyötödét kitevő csoport tekinthető klasszikus értelemben a leginkább polgárinak. Elsősorban a 40–50 év közöttiek alkotják. Jellemző rájuk a magasabb végzettség és státus. Erősen bíznak a hagyományos szervezetekben (egyházak, hadsereg, rendőrség). Tetten érhető egy határozott, de racionális elemekkel átszőtt patrióta attitűd. Kiemelkedően toleránsak más etnikai csoportokkal szemben. Az ide tartozók közel fele inkább az egyéni felelősségvállalást tartja fontosnak az állam jelentősebb szerepvállalásával szemben. A nyitott értékkonzervatívok politikai aktivitása és érdeklődése kiemelkedő.

Tradicionalisták (19 %)
Ez a legidősebb csoport, magas benne az alapfokú végzettséggel rendelkezők és az alacsony jövedelműek aránya. Gondolkodásuk alapvetően konzervatív, sokuk vélekedik úgy, hogy a társadalmat meg kell védeni mindenfajta változástól. Fontos számukra a stabilitás és a rend. A tradicionalisták csoportjában az átlagnál magasabb a politikát fontosnak vagy nagyon fontosnak tartók aránya. Az MSZP-szavazók felülreprezentáltak a csoportban.

Idős bezárkózók (16,3 %)
Legfontosabb értékválasztásaik az erkölcs, a vallás, az intézményekbe és a demokráciába vetett bizalom, a tekintélytisztelet és az autoritás elfogadása, továbbá a településhez, régióhoz tartozás (lokalitás), szemben Európa, a nemzet vagy a világ említésével. Az átlagnál határozottabban állnak ki az állami beavatkozás mellett a piacpárti nézetekkel szemben. Jellemző rájuk a politikai érdektelenség. Az ideológiai baloldal-jobboldal dimenzióban sem lehet elhelyezni a csoporttagokat, leginkább a centrumhoz köthető gondolkodásúak vannak közöttük túlsúlyban.

Individualisták (8,9 %)
Kiemelkedően magas a 18–39 év közöttiek, a nőtlenek/hajadonok és a gyermektelenek aránya. A vallásosság erre a csoportra nem jellemző. A hagyományos erkölcsi értékekkel szemben távolságtartóak. A nemzethez tartozás érzése rendkívül gyenge a csoportban, többségük liberális nézeteket vall. Fontos ismertetőjegye a csoportnak az erős távolságtartás mindenfajta tekintéllyel és autoritással szemben. Demokratikus attitűdjük gyenge, ami a politikától való távolságtartást is jelenti egyben.

Szabadelvűek (8,4%)
A „szabadelvű” csoport fiatal átlagéletkorú és hasonlóan toleráns, mint az „individualista” csoport. A „szabadelvűek” csoportjába tartozók az „individualista” csoporthoz képest fontosabbnak tartják a munkát, jellemzőbb rájuk a személyes autonómia és a felelősség, valamint az egyéni erőfeszítések támogatása is. A politikát sem utasítják el, megbíznak a nagy nemzetközi szervezetekben. Többségük támogatja a lassú társadalmi reformfolyamatokat, de jelentős a társadalom radikális megváltoztatása mellett állást foglalóknak az aránya is.

[Forrás: Jelenfi Gábor–Kmetty Zoltán–Tóth Zsolt: Értékek és preferenciák,
In.: Rosta Gergely, Tomka Miklós (szerk.): Mit értékelnek a magyarok?]

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!