A pénz csak akkor boldogít, ha van belőle elég. De mennyi is az az elég? Amerikai kutatók kiszámolták: évente 75 ezer dollár szükségeltetik hozzá. Ez forintban havi másfél milliót jelent – ott. Magyarországon ennél kevesebb is elég lehet, de ez a kevesebb is majd’ százezerrel több, mint három éve.
A legtöbb embernek a boldogság szó hallatán rögtön a pénz jut eszébe. Kacsalábon forgó villa, méregdrága autó, vagy bahamai nyaralás nélkül el se tudják képzelni, hogy elégedettek legyenek az életükkel. Csíkszentmihályi Mihály magyar származású Amerikában élő boldogságkutató szerint azonban még a lottóötös sem tesz senkit tartósan boldoggá. Azt persze ő sem vitatja, hogy a pénz elengedhetetlen és kellemes összetevője életünknek, de nem tévesztendő össze azzal a mélyebb elégedettségérzettel, ami ettől független, és egy jó beszélgetés, vagy a kitűzött cél elérése váltja ki. Belga tudósok még ennél is messzebb merészkedtek: kimutatták, a pénz ahelyett, hogy fokozná, inkább tönkreteszi boldogságérzetünket. Miután háromszázötven önkéntessel különféle kísérleteket végeztek, a kutatók megállapították, hogy sokszor már a pénz puszta gondolata is megakadályozza, hogy igazán értékelni tudjuk a leghétköznapibb örömöket. A legjobb példa erre Karl Rabeder osztrák milliárdos, aki idén év elején úgy döntött, hogy egész vagyonától megszabadul, és csak a legszükségesebb holmikat tartja meg. Az emberek többsége mégis összeköti a boldogság fogalmát a pénzzel, az amerikai szakemberek pedig egyenesen azt állítják: pontosan kiszámítható, mennyi pénz is kell a boldogsághoz. Szerintük – az Egyesült Államokban – 75 ezer dollár éves jövedelem szükségeltetik ahhoz, hogy boldogok legyenek. 450 ezer kérdőív kiértékelése után ennél a forintban körülbelül 1,5 millió forintos havi keresetnél húzták meg a határvonalat. A kérdések az alanyok saját életére, és aktuális érzelmi elégedettségi szintjére vonatkoztak, és bebizonyították: az elégedettség összhangban van ugyan a magasabb fizetéssel, de a boldogság e fizetési szint fölött már nem fokozódik. Magyar viszonylatban mennyi lehet vajon ez az összeg? Mifelénk ezt nehezen lehet vizsgálni: a magyar ember nem szeret ilyen kényesnek tartott témáról nyíltan beszélni. Csepeli György szociálpszichológus szerint a magyar társadalom egésze elégedetlen. Az embereket örökös zúgolódásra készteti az egyenlőtlenség élménye. A magyar orvos például azon méltatlankodik, hogy nem keres annyit, mintha nyugatabbra született volna, a tanár pedig csak ácsingózhat a doktorok zsebébe csúsztatott vaskos borítékokra a tanév végén. Szerinte soha nem annak örülünk, amit elértünk, hanem mindig többre vágyunk. Ezt mutatja a következő felmérés is: 1989-hez képest 2008-ra megnőtt a frusztráció, sokkal negatívabb az emberek megítélése helyzetükről, mint a rendszerváltás idején. De visszatérve a kérdésre: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2007-ben készült háztartásokat vizsgáló felmérésében már rákérdezett, mennyi jövedelmet tartanak szükségesnek az emberek egy adott életszínvonal eléréséhez. A KSH ehhez öt különböző kategóriát állított fel a nagyon szűköstől a nagyon jó megélhetési szintig és azt vizsgálta, hogy mekkora az az összeg, amelyre a megkérdezettek vágynak az egyes szintek eléréséhez. Egy aktív korú felnőttnek három éve havi nettó 290 ezer forintot kellett volna keresnie ahhoz, hogy nagyon jól érezze magát. A felmérés szerint ennyiből nem csak költeni, de már félretenni is tudott. Ma ugyanehhez az életszínvonalhoz 350 ezer forintra lenne szüksége. De számításaink szerint, ha ebből a fizetésből előbb utóbb például lakást szeretne vásárolni, akkor havi 200 ezer forintot félre kell tennie ahhoz, hogy 8 év alatt összegyűjtsön 16 milliót. Még ebből is legfeljebb egy másfélszobás lakásra futja a főváros felkapottabb részein. A fennmaradó összegből pedig aligha lehet dőzsölni, még egy nyaralásra is csupán fapadosan telik. Magyarán: ahhoz, hogy valaki az átlagosnál jobban éljen, elérve az amerikaiak által kimutatott maximális boldogsági szintet, legalább dupla ekkora jövedelemre lenne szüksége, mert ennél az összegnél biztosan nem kell hozzányúlnia a megtakarításaihoz rendkívüli esetben sem. A luxus életszínvonal elérése sokak számára vágyálom, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne lehetnénk boldogok kevés pénzből is. Hankiss Elemér szociológus s z e r i n t ugyanis a b o l d o g s á g akár egy-két óra alatt is elillanhat, az elégedettség a tartósabb. Pontosan mérni egyiket sem lehet, de míg az előbbi egy fiziológiai állapot, az utóbbit jelentősen befolyásolja a társadalmi berendezkedés és a kultúra is. A pénz pedig csak a kezdet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
