14 óra 10 perc. Nyílik a kapu, kiömlik rajta ötszáz ember. Hideg van, néhányan ugyan rágyújtanak vagy a kocsma felé veszik az irányt, de a többség a buszokhoz siet. Vége a munkanapnak. És a bányának. - Riporterünk a Márkushegyi Bányaüzem utolsó munkanapjának végén készítette beszámolóját.
Hétfőn a Márkushegyi Bányaüzem ötszáz dolgozójából 270 végleges felmondást, 230 pedig némi haladékot kapott.. Egy részlet a riportból:
„Nincs pánikhangulat, fel voltunk rá készülve” – mondja az egyik bányász. Többen a vállukat vonogatják, nyilatkozni (pláne névvel!) egyikük sem szeretne, hiszen titoktartást kellett fogadniuk. A bánya és az azt fenntartó Vértesi Erőmű Zrt. érdeke ugyanis az, hogy békés legyen a bezárás, hangulatkeltésre (bár ezt szó szerint senki nem mondja ki) a legkisebb szükség sincs. Így a kapuban leginkább elforduló bányászokat látunk, olyanokat, akik beletörődtek a megváltoztathatatlanba, és ha lejárt a műszak – épp úgy, mint az elmúlt években-évtizedekben – sietnek haza. „Valami majd lesz”, „Munkát biztos találunk”, „Nem aggódom én már semmi miatt” – ilyen véleményekkel találkozunk. „Majd átmegyünk egy másik bányába” – vonja meg a vállát valaki. Igen ám, de hova?"
Oroszlány létezését a bányának köszönheti. Mi lesz ezután a várossal? Riporterünk erre a kérdére is választ keresett.
A "Beomlott fellegvár" című képes riport a Vasárnapi Hírek friss számában jelent meg.
------------------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!