„Az egyre mélyülő morális válság, az elképesztő méreteket öltő korrupció, a hatalom a rendszerváltozás óta eddig soha nem látott centralizációja, a szakemberek politikai pártkatonákra való lecserélése, a politika létráján a hatalom és a vagyon köré sereglett bűnözők megjelenése, a brókerbotrány során eltűnt százmilliárdok, a valódi felelősök megnevezése nélkül csak egy része ezeknek a történéseknek” – nem, ezek nem egy balliberálisnak mondott politikus vagy publicista szavai, hanem egy ünnepi beszéd részletei. Múlt vasárnap Gémesi György, Gödöllő polgármestere beszélt így a kormányról, ami már csak azért is érdekes, mert az egykori MDF-es politikus korábban egyáltalán nem állt messze a Fidesztől. Változnak az idők.
Változnak az idők? Egy másik március 15-i ünnepségen a korábbinál tán valamivel kevesebb és idősebb, de mindenképpen harciasabb tömeg skandálta, hogy „Viktor, Viktor”. Jogos felvetés, hogy tényleg fogy-e a tábor, kopik-e a Fidesz varázsa, vagy csak az amúgy is elégedetlenek lettek hangosabbak? Jól érzékelhetően a kormány sem tudja a választ, hétről hétre új szlogeneket vet be, hogy rájöjjön: mivel tudja újra feltüzelni híveit. „2012-ben volt már rosszabb helyzetben is a Fidesz, igaz, akkor csak népszerűtlen volt, de legalább erős. Most bonyolultabb a helyzet: a hívek fogyása lassult, tán meg is állt, viszont maga a párt kezd kínossá válni, még saját szavazói szemében is. Így nehéz lesz felállni és ó újraépíteni az egységes és kikezdhetetlen párt imidzsét” – magyarázza Varga Áron. A varázstalanodás első lépcsője a politológus szerint az RTL Klub híradójának megváltozott hangvétele volt. Akkor sokan, akik addig kizárólag a kormánypropaganda szűrőjén át látták az ország helyzetét, kiszakadtak a Fidesz „puha és komfortos” világából, és kénytelenek voltak azzal szembesülni, hogy pártjuk sem mentes a hibáktól, a korrupciótól és az irritáló személyektől. „Bármennyire is azt gondolom, hogy a keményen dolgozó kisemberek beemelése a kormányzati beszédbe önmagában jó ötlet lett volna, nagyon rossz volt az időzítés.
A Fidesztől, de főleg Orbán Viktortól sosem állt távol az, hogy a nép gyermekeként álljon a színre, miközben olyan mítoszokat teremt, amelyekben az emberek kényelmesen érezik magukat. Ez a mítoszteremtés azonban nem jön be, ha Gucci táskával jár a tanácsadó, milliárdos lett a felcsúti gázszerelő és magától nő a frakcióvezető háza. A Fidesz koherens világképe megbomlott” – véli Varga Áron. Jól mutatja ezt az elbizonytalanodást egy Fidesz-hű kommentelő kétségbeesett kérdése a Facebookon: „Kérem, aki ért hozzá, legyen szíves segíteni, hogy miért kellett most ennyi stadionberuházás, amikor az egészségügyben egyre siralmasabb a helyzet?”
Hozzájárult az orientációvesztéshez az is, hogy a kormány kommunikációja is átalakult: elfogytak a pozitív üzenetek („Magyarország jobban teljesít”), inkább negatív kampánnyal akarja összerántani a tábort a kormány. Csakhogy az üzenetek vagy részlegesen jutnak csak el a hívekhez, vagy relativizálódnak. Ráadásul az eddigi „fideszes” információforrások is bizonytalanná váltak – Kövér László egyenesen ellenzékinek minősítette a minap a Magyar Nemzetet és a Hír Tv-t. És tényleg, ezek az eddiginél nagyságrendekkel kritikusabb hangot ütnek meg, így bedugulnak a csatornák és elvesznek az orientációs pontok. „Már nem a szocializmus utolsó bástyáinak szétrombolása folyik, hanem a polgári Magyarország visszaépítése, széthordása kezdődött el” – írta e heti vezércikkében az Orbán-kormány egykori szóvivője, Borókai Gábor a Heti Válasz főszerkesztőjeként. Az orientációs zavart erősíti, hogy a Fideszszavazó számára már az eddig megszokott kommunikációs csatornákon sem oldják fel a nyilvánvaló ellentmondásokat. Például eddig a Nemzet magyarázta meg, miért is logikus, hogy Orbán hat éve még nem akarta Paks környékén látni az oroszokat, most meg Putyin lába elé tette az atomerőművet. És jelen állás szerint a közmédia új csatornái még sokáig nem lesznek képesek ilyen értelmezési mutatványra (a vasárnap induló hírcsatorna bakirekordot állított fel pár nap alatt). Pedig a Fidesz jövőbeni esélyei attól függnek, miképp tudják visszacsalogatni a párttól eltávolodó szavazókat. Ha ez nem sikerül, akkor mindent elnyelő néppártból erős középpárttá szelídülhetnek.
A rutin megint és újra: az ellenségkeresés. Csakhogy a külföldi gonoszok elfogytak, a hazai ellenségképek elhiteltelenedtek, már csak azért is, mert az eddigi meghirdetett csatákat Orbán Viktornak nem sikerült megnyernie: az államadósság nem csökken, az EU-val újra és újra kiegyezni kénytelen, a bevándorlókkal szembeni retorika pedig nem tüzeli a szavazókat. Közben egyre nyilvánvalóbbak a kormány igazgatási gyengeségei, az intézkedések kapcsán mindennaposak a zűrök és zavarok.
Az szinte már közhely, hogy megfogyott a Fidesz kormányzóképességébe vetett hit, az viszont csak most kezd világossá válni, hogy a hatalom nemzetvédő imidzse is megkopott. Ha úgy tetszik, már nem válik be az indirekt adóztatás trükkje: eddig a bankoktól, multiktól, telefontársaságoktól szedett be a kormány különadókat, amiket viszont a cégek tovább hárítottak a fogyasztókra. Az ügyfelek pedig nem a kormányt, hanem a cégeket szidták. Csakhogy a kormány megígérte, hogy megvédi az embereket a gonosz cégektől, de nem tette – az egyre gyakoribb állampolgári felismerés szerint azért, mert a pluszköltségek a költségvetést hizlalták. A kormányzás ötödik évében pedig egyre hiteltelenebb az „elmúltnyolcévezés”, az elődök kárhoztatása is.
És miközben a Fidesz be is zárja magát saját szűk médiavilágába, a politikai szimbólumok terében is összehúzza magát. Korábban olyan víziókat választott, melyekbe mindenki beleszőhette magát – példának okáért így lehetett nagyon sikeres az első Orbán-kormány szlogenje a „Merjünk nagyot álmodni!”, vagyis hogy az, aki a kormánnyal van, az büszke lehet magára, hiszen (nemzet)teremtő ember. Most viszont csak a kisemberekről szól a fáma – azaz csak az ér valamit, akinek sorsát a kabinet mozgathatja (a bérből és fizetésből élő mintegy 2,8 millió ember közül 1 milliót közvetlenül az állam tart el). Igaz, a kisember kitétel fedi a megmaradt szűk bázis jó részét, és ezzel a bázissal, annak fogyatkozása ellenére a Fidesz hatalmi érdekeire szabott választási törvények miatt még mindig választást lehet nyerni Magyarországon – legalábbis ha egyszerre mozdul. Ám a „kisemberezés” igencsak visszásan hat a látványosan gazdagodó Rogán Antal vagy Lázár János szájából, ráadásul a kormány intézkedések sorával – netadó, útdíj, vasárnapi bezárás – úgy szól bele az egyszeri ember életébe, hogy rossz érzést hagy maga után. Így nem lesz könnyű ráfordulni 2018-ra, igaz, Varga Áron szerint ennek egyébként nem most van itt az ideje. „A Fidesz is nagyon jól tudja, hogy még bőven van ideje, nem most kell belelendülnie a harcba, még várhat a Jobbik kikezdésével is, egyelőre elég magára koncentrálni. Innen nem lehetetlen egyébként felállni, de az biztos, hogy nagyon nagy munka lesz benne.”
Nagyot kaszálhat a Jobbik
Mindeközben azonban azt látjuk, hogy az elégedetlenség hangja talán valamivel erősebb, mint a tényleges elfordulás. A Szonda Ipsos közvélemény-kutatása szerint a Fidesz őrzi 21 százalékos támogatottságát, ám az eredmény csalóka is lehet. A Fidesz világának megingásából ugyanis a legtöbbet a Jobbik profitálja, legalábbis a mostani eredmények ezt mutatják: a szélsőséges pártra már a nép 18 százaléka szavazna (a februári adat 16 százalék), miközben a politikától elfordulók aránya – a teljes népesség körében – nemhogy nőtt volna (amint az kiábrándulás esetén magától értetődő lenne), de inkább csökkent: 40-ről 37 százalékra.
A Jobbik erősödése tehát két okra vezethető vissza: a kormánypártok népszerűségének csökkenése és a pártpreferenciával nem rendelkezők irányukba történő elköteleződése együttesen hozta a párt támogatottságának növekedését. „A választók többsége nem rendelkezik szilárd politikai identitással, jól láthatóan egyfajta protestjelleggel azt a pártot választják most, amelyik sikeresebbnek tűnik, s így váltópártja lehet a Fidesz–KDNP kettősnek” – nyilatkozta lapunknak Juhász Attila, a Political Capital elemzője. A szakértő szerint a Jobbik az elmúlt egy-másfél évben jelentős lépéseket tett a megerősödés útján, ami a „cukiságkampányuknak” köszönhető, amellyel országos szinten közvetítették magukról azt a fiatalos és egyben hatásos képet, hogy szakítottak korábbi radikalizmusukkal. Mindeközben azonban a kistelepüléseken folytatták azt a gyakorlatot, hogy a helyi problémákra kerestek (néha kifejezetten radikális) megoldásokat. Ez a kettős beszéd kiválóan működött is, az eredmények ezt bizonyítják, hiszen szavazótáboruk jelenleg jóval szélesebb, mint amennyit a radikális szólamokkal meg tudnának szólítani.
Márpedig a Jobbik, magyarázza Závecz Tibor, 350 ezer olyan polgárt aktivizált az utóbbi hónapokban, akik az országgyűlési és az önkormányzati választásokon nem szavaztak. Hogy most mégis mozdultak, annak a Szonda Ipsos vezetője szerint az az oka, hogy a rendszerrel szemben protestálnak – nem véletlenül: borzalmas munkaerő-piaci körülmények között sínylődő (állástalanok, közmunkások, dolgozói szegénységtől sújtottak) emberekről van szó. Pedig a Jobbik nem kampányol közöttük, és egyáltalán nem bizonyította – még nyilatkozatok szintjén sem – kormányzóképességét. A szélsőséges párt elit ellensége, illetve az utóbbi 25 évet elítélő retorikája a lényeg – ezzel gyakorlatilag automatikusan felszívja a kormányról kormányra csalódó, dühös tömegeket. Ők persze a rendszerellenes logika alapján mehetnének az LMP-hez is, de mégsem teszik, hiszen a zöldek nem képesek erőt mutatni. Ahogy a baloldali ellenzék egészére is ez jellemző – erőtlen és szétaprózott.
„Épp ezért én már jó ideje azt gondolom, hogy a Jobbik támogatottságának nincs felső határa, abban az értelemben legalábbis, hogy csak egy bizonyos szintig tudják megszólítani az embereket. Ez csak akkor következhetne be, ha a többi politikai szereplő, főként a kormányoldal következetesen politizálna a Jobbik ellen. Márpedig erre egyelőre nem láttunk példát” – véli Juhász Attila. Az egyetlen eset, amikor a Fidesz nekiment a Jobbiknak, a 2014-es EP-kampány időszaka volt, amikor elővették a Kovács Béla-ügyet – meg is lett az eredménye, önmagához képest rosszul tudott szavazókat mozgósítani a Jobbik. Azóta viszont egyáltalán nem is tesz senki kísérletet a párt megfékezésére, akik így tulajdonképpen különösebb erőfeszítés nélkül szívják fel a szavazókat azzal, hogy erőt, dinamizmust tudnak felmutatni.
Ez kell ugyanis az embereknek, amire jó példa Veszprém esete is, ahol az időközi választáson a baloldali ellenzék által támogatott Kész Zoltán tudott nyerni. Mert ott el tudták hitetni az emberekkel, hogy elég erős a jelölt ahhoz, hogy a kormánypárti indulót legyőzze. Veszprémben egyébként a Jobbik gyakorlatilag fel is adta a küzdelmet – az ajkai–tapolcai választókerületben áprilisban sokkal jobb helyzetből indulnak majd, hiszen ott már az ő polgármesterük ül a székben. Újabb áttörés lehet ez a Jobbiknak, ha megnyeri az egyéni mandátumot, ilyet ugyanis eddig még nem szereztek.
Nagy tehát a Fidesz felelőssége is a Jobbik térnyerésében, legalábbis Juhász Attila szerint. „A kormánypárti elgondolás az lett volna, hogy a centrális erőtérben egymást tartósan gyengítik a Jobbik és a szétaprózódott baloldali erők, csakhogy a Fidesz túlságosan magára húzta a szélsőjobboldalt, többek közt azzal, hogy 2010 óta sorozatban használják fel az ő témáikat, és valósítják meg a Jobbik programpontjait. Csakhogy a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják: ha egy nagyobb jobboldali párt átveszi a radikális szólamokat, hosszú távon a szélsőjobbot erősíti meg – ez történik most nálunk is. El kell tehát a kormánynak is gondolkodnia azon, megéri-eezt a stratégiát a továbbiakban erőltetni.”
Závecz Tibor úgy számol: a jövőben mintegy 250 ezer Fidesz-szimpatizáns szivároghat át még a Jobbikhoz. Az az említett 350 ezerrel együtt már 600 ezer, vagyis a választók nagyjából 7,5 százaléka. Ez a tömeg zömében úgynevezett szociálistranszfer- szavazókból áll, azaz olyan emberekből, akik előbb Medgyessy Pétertől és Gyurcsány Ferenctől várták sorsuk jobbra fordulását, majd Orbántól. De hiába.
Így valóban a csalódottság viheti a választókat a radikális irányba. Závecz úgy számol, választási szituációban a párt akár a 20 százalékot is megugorhatja majd. Magyarán megeshet, hogy két erős középpárt (a másik a Fidesz, ha nem kapaszkodik vissza) küzdhet majd a kormányalakításért.
És ebben a harcban a Jobbikot juttatja versenyelőnyhöz, hogy a több mint 350 hírportálból, zenei oldalból, életmódsite-ból, ideológiaoldalból stb. álló kommunikációs hálózata hatékonyabbnak bizonyulhat a Fidesz rendszerénél – ráadásul épp a fiatalabb szavazókat tudja majd ezeken a csatornákon keresztül könnyedén elérni. Ezzel a kormány nem tud jelenleg versenyezni, így viszont lemaradnak a fiatal választópolgárok megnyerésének lehetőségéről is.
Juhász Attila szerint tehát jócskán „van most félnivalója a Fidesznek, még akkor is, ha pillanatnyilag a Jobbik nem kormányzóképes erő. Igaz, nem is most kell annak lenniük, hanem három év múlva. És ehhez képest most nagyon is jól állnak”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
Csak egy kérdés.
„El tudná képzelni, hogy Novák Előd a belügyminiszter?” Ezzel az egyetlen kérdéssel intézte el blogján (nyilván elrettentő szándékkal) a kormány számára is lassan kínos agytröszt, G. Fodor Gábor a hírt, miszerint egyre inkább megközelíti a Jobbik a Fideszt. A kommentelők jelentős része el tudná képzelni, míg mások szerint már az is meglepő, hogy jelenleg Pintér Sándor a belügyminiszter. De elég sokan vannak azok is, akik nehezen tudják elképzelni, hogy G. Fodor Gábor egyáltalán bármilyen szerepet betölthet a közéletben.
A ruha alatt
Az elmúlt hetekben több botrány is megmutatta a Jobbik valódi arcát. Múlt héten derült ki, hogy Kulcsár Gergely képviselő beleköpött a fővárosi Duna-parton található, a holokauszt áldozatainak emléket állító vascipők egyikébe. A Jobbik ugyan elítélte a cselekményt, de lezártnak tekinti az ügyet, mivel az eset négy évvel ezelőtt történt. Kulcsár azt mondja, „erős felindulásból” köpte le az emlékművet, az erről szóló képet annak idején körbe is küldte párttársainak. A Jobbik tapolcai jelöltjének a tetoválásai miatt kellett magyarázkodnia a napokban, a Fidelitas egyenesen azt követeli Rig Lajostól: vetkőzzön. A Pesti Srácok nevű portál írta meg először, hogy Rig Lajosnak állítólag SS-jelszó van a testére tetoválva. A párt ezek után közleményben sorolta fel a jelölt tetoválásait: egy hun lovas figura, egy székely rovásírásos szöveg, egy Árpádsávos pajzs mellett valóban szerepelnek a testén a „hűség” és „becsület” szavak, amelyek állítólag a házasságkötésére emlékeztetik. Múlt héten került napvilágra egy szintén botrányos ügy: párttársai szex közben hallgattak le egy debreceni jobbikost, és a felvételt arra használták fel, hogy lemondassák az összes tisztségéről. A lehallgatott politikus a párt „belső ellenzékéhez” tartozott, és azért tudták zsarolni, mert nem az élettársával szerepelt a felvételen.
