A főváros minden egyes kövének megvan a saját története. Kevesen tudják azonban, hogy a legtöbbjük női történet. A Budapesti Aszfaltprojekt buszos városnéző túráján Pető Andrea, a CEU Társadalmi Nemek Tudománya Tanszékének docense a történelem méltatlanul elfeledett női szereplői és Budapest női tereit mutatja be.

Egyenesen tajtékzott Deák Ferenc, amikor felvették az első gyorsírónőt a Parlamentbe. Képtelen volt elszakadni elképzelésétől, hogy gyorsíró csakis férfi lehet. Már maga az épület is alkalmatlan volt a gyengébb nem befogadására: míg vadászpuskatartó volt az épületben, addig női vécé egyetlenegy sem. Valószínűleg megütötte volna a guta, ha még élt volna Slachta Margit, az első magyar országgyűlési képviselő 1920-as megválasztásakor. Mindenki tudja, hogy a Deák Ferenc utca azért kapta nevét, mert itt lakott egykoron a haza bölcse. Azzal azonban kevesen vannak tisztában, hogy az Angol Királynő Szállóban működött az első női kávéház.

Az oktatás, a szociális munka, a művészetek és a szórakoztatás terén sikereket elért nőket is alig-alig említi a hivatalos történetírás. Ez az utcák, városrészek, terek elnevezésein is érződik. Csak az igazán híresek, mint Erzsébet királyné, vagy Habsburg József gyermeklázban elhunyt lánya, Hermina él tovább utcanévként. A feministák egykori székhelye területén ma már például egy csúnya, hetvenes évekbeli bomladozó épület áll, emléktábla sem jelzi, hogy ott valaha okos és tehetséges nők dolgoztak. És ki tudja ma már, hogy még a sportkórházat is nők alapították?

A művészetek terén sem volt jobb a helyzet: a városligeti fasoron álldogáló Ráth György Múzeumnak nem sok köze volt névadójához. Azt ugyanis felesége alapította, igaz, a férjéről nevezte el. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemre csak 1895-től vettek fel női hallgatókat, ők is kizárólag orvosnak, gyógyszerésznek tanulhattak és bölcsészettudományt hallgathattak.

Az első női professzort, Dienesné Götz Irént pedig csak 1919-ben nevezték ki. A Magyar Tudo­má­nyos Akadémia tudósainak a mai napig mindössze öt-hét százaléka nő.

Anyák napján fontos megemlékezni azokról a terekről is, amelyek a munka és család összeegyeztethetőségének lehetőségét teremtették meg. Ha meglennének egyáltalán. A Brunszvik Teréz alapította első óvodának, a Tündérkertnek az épületét csak képzeletünkben idézhetjük fel, de helyét legalább egy emléktábla őrzi. A jó hír az, hogy lehet hova fejlődni, és más országoktól példát venni. Len­gyelországban például utazási irodák szakosodtak a „Varsó női szemmel” elnevezésű túrákra. Az Anyák napjára szervezett Budapesti Aszfaltprojekt-túrához hasonló események végre ráébreszthetik az érdeklődőket, hogy a város története női történet is. Nincs is mit csodálkozni ezen: a legtöbb nyelvben maga a város szó is nőnemű.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!